Rác rétes Borbás Marcsitól

Gasztro

Rác rétes Borbás Marcsitól

Borbás Marcsi receptje

Hozzávalók

A tésztához:

  • 5 dkg élesztő
  • 2 ek kristálycukor
  • 1,5 dl kefir vagy aludttej
  • 3 tojássárgája
  • 3 dl tej
  • kb 60 dkg liszt
  • 1 dl olaj
  • 1 citrom héja
  • 1 tk vaníliakivonat

A töltelékhez:

  • 1,5 kg túró
  • 3 tojássárgája
  • 2 tk vaníliakivonat
  • 1 citrom reszelt héja
  • ízlés szerint cukor

A kenéshez: 1 db tojás

 

Tovább olvasok

Elkészítés

Egy kézi habverő segítségével az élesztőt a cukorral, a kefirrel és a tojások sárgájával simára keverjük. Hozzáöntünk 3 dl kézmeleg tejet, majd 20 dkg lisztet is. Az egészet összedolgozzuk, és 30 percig langyos helyen pihentetjük, hogy a kovász felfusson. Ha már jó habos a massza, adunk hozzá egy kevés sót, és annyi liszttel dagasztjuk be, amennyit felvesz. A lényeg, hogy jó lágy tésztát kapjunk, amelyet még tudunk majd nyújtani. Ha a tészta összeállt, olajos kézzel folytatjuk a dagasztást, és összesen 1 dl olajat dagasztunk bele ilyen módon. Ha szép sima már a tészta, akkor letakarjuk a tálat egy tiszta konyharuhával, és duplájára kelesztjük.

A levegősre dagadt tésztát egy jól meglisztezett terítőre borítjuk, és két részre osztjuk.

Mindkét részt külön-külön kinyújtjuk, és megtöltjük a túrós töltelékkel. A szélét behajtjuk, majd óvatosan feltekerjük, és egy jól kivajazott tepsibe emeljük a terítő segítségével. Egy tepsibe egy rúd kerüljön. A tetejüket felvert tojással megkenjük, és újabb 10 percet pihentetjük. Ne ijedjünk meg, ha formázás közben szakad a tésztánk, hiszen ezzel a zsíros tésztával meglehetősen nehéz dolgozni, de mindenképpen megéri!

Végül megszurkáljuk a réteseket, hogy ne repedjenek ki, és 180 fokon 30–40 perc alatt pirosra sütjük őket.

Ajánljuk még:

„Életem lényege: nem hasonlítani” – Marton Évával beszélgettünk

Az élet nagyáriájában nem fordulnak elő hamis hangok, hiszen csak az szólalhat meg, ami igaz és örökérvényű. Marton Éva világhírű szoprán élete és művészete a pleine voix a „tisztán éltem, híven szerettem” akkordjaira íródott, és bár befogadhatatlanul gazdag életművet kínál elemzésre kortársai és az utókor számára, sem művészetében, sem hétköznapi jelenlétében nem találunk benne harmóniaidegen hangokat. Különleges hangjával és egyéniségével mindenképpen, de beszélgetés közben még a pillantásával is tanít: koncentrálni, a fontosat látni, méltósággal őrizni a precízen szabott mércét.