Kovászolt zöldbab

Gasztro

Kovászolt zöldbab

A frissen termő zöldbabból sem csak főzelék készülhet!

Ha a méltán elterjedt kovászos uborkán túl – amiből egyébként zseniális salátát készíthettek! – kipróbálnátok más zöldségek kovászolását is, ezt a receptet jó szívvel ajánljuk!

Hozzávalók:

(Attól függnek a mennyiségek, hogy mekkora üvegben /edényben, hordóban/ szeretnénk kovászolni a zöldséget.)

  • sárga- vagy zöldhüvelyű bab, amennyi megtölti az üveget
  • 1 csokor kapor
  • só, annyi evőkanál, ahány literes üvegben készítjük
  • annyi víz, amennyi megtölti az üveget
  • 1 szelet kovászos kenyér

 

Tovább olvasok

Elkészítés:

A babot megmossuk és a végeit levágjuk. A tisztára mosott üvegünk aljára beletesszük a kaprot, erre állítva helyezzük rá a megtisztított zöldbabot, lehetőleg szorosan álljanak az üvegben. A bab tetejére ismét kaprot tegyünk. Ahány literes az üvegünk, annyi evőkanál étkezési sót (ne jódozott és ne kálium-kloridos só legyen), meleg vízben oldjunk fel. A kézmeleg azaz 30-40 fokos vizet öntsük a bab tetejére, annyit, hogy pont ellepje. Ekkor tegyünk rá egy szelet, igazi kovászos kenyeret, majd egy tányérral zárjuk le az üveg tetejét.

Ahhoz, hogy jól kovászolódjon a babunk, állandó, körülbelül 25-30 fokos hőmérsékletre van szükség. Nagyon fontos, hogy közvetlenül napra ne tegyük ki az üveget, mert akkor felforr a leve és megbuggyan a zöldség. Három nap után vegyük le a kenyeret a tetejéről, és egy napig még hagyjuk érlelődni, ekkor már nem kell meleg helyre kitenni.

Ezután szedjük ki a babot a léből, tegyük át kisebb üvegekbe, a kovászos levet pedig leszűrve öntsük rá, és tetővel zárjuk le. A levet feltétlenül szűrjük át, mielőtt a babra öntenénk, mert ha marad benne kenyérdarab, akkor nagyon hamar meg fog penészedni az üveg tartalma.

Hűvös helyen, kamrában vagy hűtőben tároljuk. Így eltéve körülbelül egy hétig fogyasztható.

Ha hosszabb távra szeretnénk eltenni, akkor egy kis tartósítószert tegyünk a tetejére, úgy nagyjából fél évig áll el.

 

 
 

 

Ajánljuk még:

Komáromi Jókai palacsinta, avagy az írófejedelem bablevese szilárd változatban

A Jókai bablevesről talán már mindannyian hallottunk. És a Jókai palacsintáról? Jómagam nemrég ismerkedtem meg vele komáromi látogatásom során. Olyannyira meglepődtem azon, hogy késsel-villával faltam a jó bablevesből ismert ízeket, olvadtak a textúrák a nyelvemen, hallgattam a palacsinta születéstörténetét, és közben egyre az járt a fejemben, hogy száz év múlva féltve őrzött legenda lehet az alig egy éves ételköltemény. Hazaérve persze elkészült nálunk is, hogy leteszteljem, mit szól hozzá a bableveskedvelő siserehad. Megnyalták utána mind a tíz ujjukat!

 

Már követem az oldalt

X