Van, aki az Alföldről került a Dunántúlra, és évtizedek után sem tud meghatottság nélkül beszélni az slambucról, a vásárhelyi töltött káposztáról, a kapros bodagról, a pirosan paprikás levesekről. A fővárosban élő barátnőm gyökerei Baranyába vezetnek, az ő szívét az ormánsági töltött káposzta és a főtt perec melengetné meg. Kis távolságok ezek, határainkon belül, és mégis határtalan vágyakozások az ízek után.
De vajon mit éreznek azok, akiket hosszabb-rövidebb időre messzebbre sodort az élet? Vajon ők éreznek honvágyat egy-egy étel, vagy íz után? Van-e olyan, ami hiányzik, olyan íz, ami hazahúz? Erről faggattam ki hazájuktól távol élő ismerőseimet. Örömmel és lelkesedéssel beszéltek az ételekről, jólesett számukra felidézni a kedves ízeket. Mert az is a csodálatos az étkezésben, hogy ahogyan az étvágy szóban is benne foglaltatik, az ízek utáni vágyódás szüli, nem csak az evés öröme.
Attila lassan húsz éve él Ausztriában, Bécs közelében. Ennyi év alatt hozzászokott az osztrák konyhához, a boltok kínálatához. Nem volt nehéz, hiszen a magyar és az osztrák ízeknek sok közös pontjuk van. A pörkölt ugyan nem ugyanolyan, sem a gulyás, a rántott hús sem egészen, de mind szerethető. A magyar szalámik széles választéka hiányzik számukra, mert ritkán lehet kapni igazi, magyar ízeket hozó szalámit, vagy hosszan kell utánajárni. Hasonlóképpen a Túró Rudiért is nyakába kellene vennie a várost.
Attilának viszont nem kell nélkülöznie nagy kedvencét, a túrós palacsintát, hiszen Ausztriában elérhető az a rögös túró, ami oly kedves a magyar gyomornak.
Elvira az Egyesült Királyságban él és dolgozik több mint tíz éve. Honvágya nincs, viszont a magyar ételek, ízek, hiányoznak számára. A gesztenye, a madártej, a tejbegríz, a darázsfészek és a birsalmasajt jelenti számára Magyarországot, no meg a tubusos piros arany és a gulyáskrém.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Anikó három éve él férjével és négy gyermekükkel Dublinban. Csudajól érzik magukat, de a kérdésre, hogy milyen ízek hiányoznak, csak úgy záporoznak a válaszok: atya ég, de mennyi, ami hiányzik! Minden mennyiségben a túró, a magyar fűszerek, a magyar sütemények, a magyar savanyúságok, a szőlő, cseresznye, barack, vagyis az összes zamatos magyar gyümölcs. És a kalács, az igazi, foszlós, édes, vasárnapi kalács, az nagyon hiányzik az egész családnak, és mivel Anikó nem egy nagy sütős, hát marad egyelőre a kalács a vágyak listáján.
Piroska Írországban tanul már három éve. Vitt magával egy nagy csomag pirospaprikát, de alig használja, mert kezd megbarátkozni az ottani ízekkel. A túró, az hiányzik, de annyira azért nem, hogy elzarándokoljon a város lengyel boltjába, ahol kapható a mienkhez hasonló, rögös túró. A gáztűzhely hiányzóát érzi leginkább, mert amellett nőtt fel, és nem nagyon tudja megszokni a villanytűzhely lelkivilágát. No, meg a szalonnasütések! Mert az a jó, füstölt szalonna, amit a nyárson forgatunk a tábortűz mellett, az a boltokban nem kapható – vagy legalábbis nem sikerült megtalálnia.
Diána Kölnben tanul jó ideje. Ismeri honfitársainak hiánylistáját: túró rudi, pilóta keksz, fűszerpaprika, tejföl, tv-paprika. „De hallottam egy barátnőmtől, hogy a disznófület, mint alapanyagot hiányolja, mert jó lenne egy kis körömpörkölthöz. Belsőséget sem könnyű szerezni. Egy aranyos anekdota egy kedves ismerősömtől: resztelt májat szeretett volna főzni, és meg kellett rendelnie előre a májat a hentesnél, mert nem kézenfekvő, hogy van. A hentes megkérdezte, hogy ugye, a kutyának lesz” – mesélte Diána nevetve.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
„Nekem a sóska és a sűrű kefír, a kanalazós, nem az ivós, az hiányzik a polcról. De ha ízt, esztétikai élményt és érzelmet egyben kellene megnevezni, akkor mindenképp a húslevest mondanám. Nálunk a család minden hétköznap este is együtt ült a vacsoraasztalnál a frissen főzött étel felett, és a vasárnapi ebéd elképzelhetetlen lett volna marha- vagy tyúkhúsleves nélkül. Nem tudom Hemingway-i átéléssel leírni a tökéletes húslevest, amiben a friss zöldségek, a hús és a házi cérnametélt tökéletes ízharmóniában egyesülnek a legfőbb alapanyaggal, az anyai szívvel, aki az asztal köré várja a családot.
Nekem egy finom, gőzölgő tál húsleves jut eszembe a honvágy-étvágy mottó kapcsán”
– mondta kicsit meghatottan Diána, és máris megbeszéltük, hogy ha véletlenül arrafelé visz az utam, levesnek valóval felvértezve fogok érkezni!
Az én kisebbik fiam hét éven át élt Kínában, egy magyar éttermet vezetett. Nem volt könnyű hozzájutni olyan alapanyagokhoz, amelyekből az igazi magyar ízeket elő lehetett varázsolni a tányérokra. Több mindent időről-időre Magyarországról vittek az étterembe: pirospaprikát, fűszerköményt, hazai füstölt kolbászt. Imádta azt a tengernyi ízt, amivel ott találkozott, de a Túró Rudi, az európai csokoládék és a sajtok nagyon hiányoztak neki.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Spanyolországban elég sok alapanyagot meg lehet venni egy magyar ételhez, de azért van, minek hiányát érzik Anitáék, akik fél éve tanulnak nyelvet Malagában. De még nem találtak petrezselyemgyökeret, és a jó húsleveshez való többi zöldséget is kutatniuk kell. Levesbe való tésztából is hiányzik nagyon a megszokott csiga- betű- eperlevél, aki gyakorlott a tésztagyúrásban, annak könnyebb persze a dolga. Hegyes erős helyett jalapeno, túró helyett cottage cheese, lapocka helyett sertéscomb, ezeket lassan meg lehet szokni. Füstölt szalonnát, tejfölt a lengyel és az orosz boltokban lehet kapni, de a sport szelet és a túró rudi ott sem elérhető. Ha pogácsára vagy kiflire fáj a foguk, akkor marad a házi sütés, ilyenkor előkerülnek a nagyi jól bevált receptjei, és olykor a videochat-es útmutatás otthonról.
Niki több mint nyolc éve ment férjhez, és költözött az Egyesült Államokba. Férjét munkája rendszeresen szólítja új állomáshelyekre, így a változás életének meghatározó része lett. Kérdésemre, hogy hiányoznak-e neki a hazai ízek, sokáig váratott a válasszal:
„Gondolkoztam rajta mindennap, mert olyan összetett ez számomra. Nehéz megfogalmazni. Elsősorban nem az étel hiányzik, hanem a családom. A családi hétvégi ebédek, vacsorák. Anyukámnak es mamámnak a főztje, vele együtt a hazai érzések, az otthoni ízek. Nehéz ezt megmagyarázni.
8 éve élek már Amerikában, azóta a férjemmel kialakultak az itteni szokásaink. Megvannak a kedvenceink, itteni ízek. Például nagy hagyomány nálunk a hús füstölés, más néven a BBQ. A férjem Texasból származik, imádjuk mindketten a húst. Nálunk is kialakultak a hagyományok: készülni a hétvégére, megvenni a marha- vagy a disznóhúst. Kint ücsörögni, füstölni egész szombaton. Várni, hogy készen legyen, eközben elkészíteni a köretet.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Amikor itt vagyok, vágyom az otthoni ízekre, de amikor Magyarországon töltök két hétnél többet, akkor meg az itteni kezd el hiányozni. Úgy lehetne megfogalmazni, hogy kettős élet, kettős vágy az ízek után.
Vannak olyan hozzávalók, amiket az Egyesült Államokban nem tudok megvásárolni. Ezáltal sokszor nem tudom ugyanúgy megcsinálni az otthoni ételeket. Nem tudom bemutatni a férjemnek, barátoknak azokat a finom magyar falatokat, amiket otthon készítettünk.
Viszont ugyanez vonatkozik Magyarországra is. Legutóbb, amikor otthon voltam, próbáltam szüleimnek egy mexikoi taco-estet csinálni, de nem lett ugyanaz az ízvilág. A friss cilantro, vagyis koriander sem ugyanolyan ízű Magyarországon, mint Amerikában.. Imádok adni, főzni, sütni: az étel egy szeretet nyelv, az én szeretetnyelvem is. Akár magyarul, akár angolul, akár Magyarországon vagy Amerikában.”
Ajánljuk még:
„Már csak mi maradtunk mézeskalácsosok Debrecenben” – a Radics Mézes műhelyben Radics Zoltánnal beszélgettünk
Hidegtálak karácsonyi hangulatban, egyszerűen
Narancsos kacsasült
