Bodzás felfújt

Gasztro

Bodzás felfújt

Zsenge gyerekkoromban a Rákos-patak mellett, nagyanyám háza mögött állt egy malomépület. Ez volt a Korchus-malom, ahonnan szintén sikerült egy köteg receptet megmentenem a gyűjteményem számára. Ezek közt találtam a bodzafelfújtat is.

Elsőrangú, furfanggal teli ínségétel. Jobb napokat látott konyhákban születhetett, s mivel bodza volt a patak mentén elegendő, május-júniusban tojtak már a tyúkok is rendesen, könnyen lehetett remegősen finom, bodzásan ízletes, borral nyakon öntve szaftos csemegét rittyenteni. A XX. század elején amúgy is divat volt különféle felfújtakkal, „koch”-okkal  koronázni meg az egyszerű étkezéseket, a hozzá ajánlott borsodó pedig szintén a kor divatját követte.

A felfújtak különös élete olyan, hogy frissen lélegzetelállítóak, de mire lefotóznánk őket, kissé aszott öregasszonnyá válnak.

Tovább olvasok

Egy szó mint száz, a bodzás felfújt jó. A bodzás palacsinta mellett az egyik nagy kedvencünk.

Hozzávalók: 

  • 14 dkg cukor
  • 7 tojás
  • 1 kiskanál reszelt citromhéj
  • 14 dkg kalácsmorzsa
  • 5 dkg vaj
  • 3 tenyérnyi bodzavirág
  • csipetnyi őrölt fahéj
  • 0,5 dl száraz fehérbor
  • A forma kikenéséhez: vaj és cukor

Elkészítés: 

A tojások sárgáját a cukorral és a reszelt citromhéjjal habosra keverjük. Hozzáadjuk a kalácsmorzsát, a vajat, csipetnyi őrölt fahéjat, végül a tojások habbá vert fehérjét és a lecsipkedett bodzavirágokat is beleforgatjuk. A masszát vajjal kikent, cukorral meghintett formába (vagy tűzálló tálba) töltjük, és előmelegített sütőben, vízgőzben (vagyis vízzel telt tepsibe téve a formákat) 200 fokon 50-55 percig gőzöljük, így lesz puha és szaftos. Fél óra elteltével ráöntjük a bort is.

A sütőből kivéve még melegen tálra borítjuk és bodzavirágokkal díszítve, borsodóval leöntve kínáljuk.