Elsőrangú, furfanggal teli ínségétel. Jobb napokat látott konyhákban születhetett, s mivel bodza volt a patak mentén elegendő, május-júniusban tojtak már a tyúkok is rendesen, könnyen lehetett remegősen finom, bodzásan ízletes, borral nyakon öntve szaftos csemegét rittyenteni. A XX. század elején amúgy is divat volt különféle felfújtakkal, „koch”-okkal koronázni meg az egyszerű étkezéseket, a hozzá ajánlott borsodó pedig szintén a kor divatját követte.
A felfújtak különös élete olyan, hogy frissen lélegzetelállítóak, de mire lefotóznánk őket, kissé aszott öregasszonnyá válnak.
Egy szó mint száz, a bodzás felfújt jó. A bodzás palacsinta mellett az egyik nagy kedvencünk.
Hozzávalók:
- 14 dkg cukor
- 7 tojás
- 1 kiskanál reszelt citromhéj
- 14 dkg kalácsmorzsa
- 5 dkg vaj
- 3 tenyérnyi bodzavirág
- csipetnyi őrölt fahéj
- 0,5 dl száraz fehérbor
- A forma kikenéséhez: vaj és cukor
Elkészítés:
A tojások sárgáját a cukorral és a reszelt citromhéjjal habosra keverjük. Hozzáadjuk a kalácsmorzsát, a vajat, csipetnyi őrölt fahéjat, végül a tojások habbá vert fehérjét és a lecsipkedett bodzavirágokat is beleforgatjuk. A masszát vajjal kikent, cukorral meghintett formába (vagy tűzálló tálba) töltjük, és előmelegített sütőben, vízgőzben (vagyis vízzel telt tepsibe téve a formákat) 200 fokon 50-55 percig gőzöljük, így lesz puha és szaftos. Fél óra elteltével ráöntjük a bort is.
A sütőből kivéve még melegen tálra borítjuk és bodzavirágokkal díszítve, borsodóval leöntve kínáljuk.
Ajánljuk még:
Epres, mandulás sütemény
Rakott padlizsán
Vasi pecsenye
