Pálcikával enni egyszerre elegáns, praktikus és egészséges is
Terülj, terülj, asztalkám!Akinek van némi kíváncsisága vagy kötődése a keleti kultúrák irányába, annak nem furcsa, hogy az étkezési szokások is évezredes lenyomattal rendelkeznek. E szerint a kínaiak már több mint 3000 éve használnak pálcikát evőeszközként.
A nyugati gasztro-történelemre visszatekintve mi a kézzel evést részesítettük előnyben: kézzel téptük szét a sült vagy főtt húsokat, és az ujjainkat használtuk arra, hogy a kisebb-nagyobb falatokat begyömöszöljük a szánkba. Ennek a kanál, majd a többi különféle eszköz feltalálása és elterjedése vetett véget. Ma már csak néhány ételt illő kézzel enni, például a rántott csirkecombot, ha van a csont végén némi megfogható burkolat, a főtt kukoricát, a banánt meg a fánkot. A többihez ott a villa és a számos speciális célt szolgáló evőeszköz.
A Távol-Keleten pedig úgy gondolták, hogy az ujjaik helyett fognak két kis fa- vagy bambuszpálcát, és azokkal emelik a szájukhoz az apró falatokat. A legenda szerint a bölcs Konfuciusz volt az, aki úgy vélte, háborús időkben legalább az asztal környékéről el kellene űzni az erőszakot, ezért megtiltotta, hogy bármilyen szúró- vagy vágóeszköz legyen az étkező emberek keze ügyében. Attól fogva semmi olyant nem tűrtek meg az asztalon, ami emberi élet kioltására alkalmasnak mutatkozott volna.
Így honosodott meg a kínai konyhában a pálcika, aminek használatához az ételt előre apró falatokra kellett vágni, hogy elfogyasztása ne okozzon gondot. Ezt a fajta ételkészítési és étkezési módot később átvette a többi környező nép is, így ma elmondhatjuk, hogy
jelenleg a Föld lakóinak több mint fele használ pálcikát.
Ha pedig hozzávesszük azokat is, akik csak hobbiból sajátították el ezt a tudást, akkor igen sok ember rakosgatja pálcikával a falatokat a szájába nap mint nap.
A pálcikával evés technikájának egyik kulcseleme a megfelelő hosszúságú evőpálcika megválasztása. Míg egykor általánosságban a japánoké rövidebb volt a kínaiakénál, ma inkább azt mondják, a kéz nagysága határozza meg az optimális hosszt.
Ökölszabály szerint
a felhasználó kinyújtott mutató- és hüvelykujja közti távolság a mérvadó: ez a kívánatos pálcikahossz kétharmada.
Tapasztalatom szerint, aki megtanulja a helyes technikát, annak nem fog gondot okozni az ételfutár által hozott egyenpálcika sem – akármekkora is legyen a tenyere.
Azt, hogy hogyan kell használni a pálcikát, egy ázsiai embertől vagy egy videóból is megtanulhatjuk, és ha eleget gyakoroljuk, hamar rájövünk a titkára. Azt mondják, a legjobb gyakorlóterep a sós mogyoró. Próbálkozzunk azzal otthon, amikor senki sem látja: szedegessük a tálból egyesével úgy, hogy a hüvelykujj tövébe helyezett pálcika mozdulatlan marad, a másikat pedig a mutató és a középső ujj mozgatásával irányítjuk. A pálcikákat szorosan kell tartani!
Ha sikerül elsajátítani, ha ráérzünk eme egyszerű eszköz nagyszerűségére, rá fogunk jönni, mennyivel élvezetesebb rizst, húsfalatokat, ázsiai ételeket így enni, mint késsel és villával. Szinte más íze lesz az ételnek!
Az evőpálcikával étkezés a keleti kultúra része, így megvannak a szabályai ugyanúgy, mint a mi asztali etikettünknek. Bár senki sem várja el, hogy minden előírással tisztában legyünk, a legfontosabbakat azonban illik betartani.
Soha ne szúrjunk pálcikát függőlegesen az ételbe, ne döfjük át a falatot pálcikával!
Ne adjunk át ételt másnak pálcikával, ne etessük az asztalszomszédot. Legtöbbször úgyis az asztal közepén, több tálban vannak felsorakoztatva a fogások, mindenki tud venni belőle magának. A közös tálban nem illő turkálni, keresgélni.
A pálcikával nem mutogatunk, és nem nyalogatjuk a végéről a szószt. A rizzsel telt tálkát a szánkhoz emelve, a pálcikával „kanalazzuk” a szánkba a rizst, ne nyalogassuk vagy szürcsöljük. Ha jóllaktunk, a pálcikát a tányér mellé, vagy az erre a célra szolgáló evőpálcika-tartóra helyezzük.
Pálcika használatával lassabban lehet enni, mint villával: a dietetikusok és a „slow-food” élharcosai ezért javasolják is, hogyha valaki tud pálcikával enni, lehetőleg az európai ételeket is ezzel fogyassza.
A villa hatékony ugyan, hiszen gyorsan lehet vele enni, de ez sem egészségügyi szempontból nem előnyös, sem az ízek élvezetét nem fokozza. Vannak olyan érvek is, hogy a kések és a villák nemcsak megkarcolják a porcelánt, hanem a fém a szájba kerülve befolyásolja az étkezési élmény minőségét is. A finomra csiszolt természetes anyag, a fa vagy a bambusz a szájban jobb érzetet kelt, és a nagy hússzeletek kivételével szinte minden ételünkhöz alkalmazhatnánk.
A lassú, egészséges evés záloga a pálcika használata és a hosszan tartó rágás – vallják egyes szakemberek.
Vannak olyan ételek, amelyekhez nincs is jobb evőeszköz, mint a pálcika! Érdemes kipróbálni a tésztaételek pálcikával fogyasztását: milyen könnyű és gusztusos, ha lecseréljük a villát! A fondü és a hozzá hasonlatos, közös tálból csipegetésnél is van helye a pálcikának.
Az ázsiai receptes videókat nézve pedig feltűnhet, hogy mennyi mindenre jó még a pálcika. Meg lehet vele fordítani a sülő húst vagy az omlettet a serpenyőben, lehet használni keverésre, tojás felverésére, tészta összeállításához, kelt tészta szaggatásához. Vagyis
a pálcika univerzális konyhai eszköz: tényleg az ujjaink meghosszabbítása.
„Aki feltétel nélkül védelmezi a villákat és hasonló eszközöket, az még nem tanulta meg legyőzni a saját félelmeit”
– mondta a minap nekem egy Budapesten dolgozó kínai szakács. Véleménye szerint a pálcika jelentősége abban is megmutatkozik, hogy előállítása olcsó, fenntartható, és nem szükséges minden vendégnek, minden fogáshoz új evőeszközt felszolgálni.
Lehet, hogy tabukat döntögetek a véleményemmel, de hagyománytisztelő kozmopolitaként – egyben a kínai kultúra szerelmeseként – úgy vélem, ha van valami jó és üdvözlendő, akkor annak bátran adhatunk több teret a mi kultúránkban is. Hiszen eddig is a nagy felfedezések vitték előre a világot! Éppen ezért nem tartom szentségtörésnek, ha megjelenik a mi konyhánkban egy-egy új alapanyag, ételkészítési eljárás vagy eszköz. Pontosan ettől lesz gazdag, színes és változatos.
Kínai utazásom során sajátítottam el a keleti étkezés apró trükkjeit: a helyi emberek avattak be az ételkészítés rejtelmeibe, az asztali illem alapvető szabályaiba, amelyek megszegését elnézik ugyan egy európainak, de sokkal magabiztosabban és felszabadultabban élvezhetjük a kulináris örömöket, ha tudjuk, mi miért és mi célból van. Ezért hasznos, ha az ember tud bánni a pálcikával. Így sokkal magabiztosabban mer rendelni például Wang mester büféjében vagy a budapesti China Night Market nyári terasz elképesztő ételkínálatából.
Nyitókép: 123RF
