A farsang az európai és a magyar kultúrkör egyik leggazdagabb, legszínesebb ünnepi időszaka. Vízkereszttől egészen húshagyó keddig tart, és a tél elmúlását, a tavasz közeledtét, valamint a böjt előtti utolsó nagy vigasságot jelenti: egyszerre volt télűző rítus, termékenységvarázslás és közösségi ünnep, ami lehetőséget adott a rend ideiglenes felborulására.
A pogány gyökerektől a keresztény naptárig
Edvi Illés Pál már 1857-ben rámutatott arra, hogy a „farsang” szó a német Fasching kifejezésből ered, és a keresztény időszámítás szerint a vízkereszt és a nagyböjt közé eső időszakot jelöli. „A farsang minden keresztyén országban házasulásokra, menyegzőkre és tánczvigalmakra szokott fordíttatni, nemcsak falusi köznépnél, mellyre nézve illyenkor van szünidő minden mezei munkától, hanem a városiaknál, sőt az úri rendnél is...”- írja.
A farsang azonban még ennél is régebbi eredetű: gyökerei az ókori pogány kultuszokhoz nyúlnak vissza, különösen a görög Dionüszosz- és a római Bacchus-ünnepekhez. A Bacchanaliák idején zajos mulatságok, maszkos játékok, tánc és borozás töltötte ki a téli hónapokat, vagy ahogyan azt később egy párizsi török követ ironikus beszámolója is írja: a franciák ilyenkor „elveszítik az eszüket”, majd hamvazószerdán hamut szórnak fejükre, és visszanyerik józan gondolkodásukat.
A farsang időszámítása
A farsang egy változó ünnep, mivel húsvéthoz igazodik. Húsvét időpontját az első tavaszi holdtöltét követő vasárnap határozza meg, innen hat hetet visszaszámolva jutunk el hamvazószerdához. Ez az időszak a néphit szerint a tél és a tavasz küzdelmének szimbolikus megjelenítése, ahol a zajkeltés, az álarcos alakoskodás, a dramatikus játékok mind a gonosz erők elűzését és a termékenység elősegítését szolgálták, a farsang időszakának csúcspontja pedig az úgynevezett farsangfarka: a farsangvasárnap, a farsanghétfő és a húshagyókedd.
Így tehát a farsang a vízkereszttől húshagyó keddig tartó időszak, ami idén január 6. és február 17. közé esik: a farsang utolsó napja a február 17-i húshagyókedd lesz, amikor még utoljára fogyaszthatjuk a húsos ételeket, és egy nagy mulatsággal zárhatjuk le a farsangi időszakot. 18-án, hamvazószerdán ugyanis kezdődik a nagyböjt, a keresztény egyházi év egyik legfontosabb időszaka, a lelki megtisztulás 40 napja. Ez az a húsvétot megelőző 40 napos időszak, amely hamvazószerdán kezdődik, és nagyszombat estéjéig tart, utalva a Biblia jelképes számára is, hiszen Jézus 40 napos böjtöt tartott a felkészülés időszakában.
Babonák és hiedelmek
A farsanghoz számtalan hiedelem kapcsolódott, és ez kultúránkként, tájegységenként is igen változatos képet mutatott. Szinte felsorolni is nehéz lenne őket, ezért szemezgessünk egy kicsit a legérdekesebbekből!
Sok helyen úgy tartották, hogy aki ilyenkor dolgozik, aratás idején lusta és tehetetlen lesz. A varrás és ruhafoltozás „befulladást” okozhatott, a farsanghétfői kukoricamorzsolást pedig némán kellett végezni, különben az ürgék elpusztították volna a vetést. A tyúkólba vitt sárga föld a jó tojástermelést biztosította, Pereszlényben és a Nyitra megyei falvakban pedig úgy hitték, hogy a hosszú farsang sok házasságot, a rövid farsang viszont „vénlányokat” hoz. „A pereszlényi lányok a farsang előtti héten kiszemeltek egy-egy legényt, akinek szép bokrétát küldtek. Ezt általában a lány keresztanyja vitte a legénynek. A bokrétát farsang vasárnapján a legények a kalapjukhoz tűzték, úgy mentek a táncra. Volt olyan legény, akinek három lány is küldött bokrétát. Az ilyen annak a lánynak a bokrétáját tűzte előre, aki neki legjobban tetszett”- olvashatjuk Csáky Károly gyűjtésében.
Farsangkor a fonóházak is kedvelt szórakozóhelyei voltak a fiataloknak. Ipolyfödémesen, Kelenyén, Ipolyhidvégen és Inamban öt-hat fonóházat is számon tartottak: egy-egy helyen esténként 15-20 fonó is összejött. Pereszlényben a fonóélet hagyományai még 1942-ben is éltek: a lányoknak általában három, az asszonyoknak egy-két fonóházuk volt. Rendszeresen valamelyik szegényebb család házára esett a választás, mert ez némi jövedelmet is jelentett számukra, a fonóházért ugyanis az összegyűlt lányok fizettek: hol kenderrel, hol mákkal vagy más fizetőeszközzel. Egy-egy fonóház a falu társadalmi életében is fontos szerepet töltött be: az itt egybegyűltek megvitatták a falu dolgait, mesét mondtak, énekeltek és tréfálkoztak.
„A mozgással, dallal, különféle szöveggel összekötött fonóházi játékok közvetlenebbek, szabadabbak és kötetlenebbek voltak, mint az egyházi ünnepek dramatikus játékai. Közelebb kerültek egymáshoz a nézők és a játékosok; elmosódtak az előadók és a hallgatók-nézők közti különbségek. A színjátékszervező cselekedetekből mindenki kivehette részét; a tréfás játékokba valamennyien bekapcsolódhattak”- írja Csáky.
A perőcsényi tebefa a farsang egyik legkülönlegesebb jelképe volt. A dióval, almával, szalagokkal díszített életfa egyszerre volt szerelmi ajándék, családok közötti tiszteletadás és termékenységszimbólum. A tebét farsangvasárnap vitték ünneplőbe öltözött lányok, verssel és jókívánságokkal kísérve. „A tebét úgy készítik, hogy négy darab lapos lécet, kettéhasított mogyoróágat összehajlítanak gömbölyűre, alul-felül hozzákötik egy-egy egyenes ághoz. Ez a tebekámra, a behajlított ágak pedig a tebefák. A tebefák sűrűn át vannak fúrva, s belé gyufaszál vastagságú faágakat, szilánkokat szúrnak keresztül. Erre szúrnak diót, süteményt, a tetejére piros almát tesznek, szalagokat kötnek rá. Akinek visznek, az süteménnyel pótozza, süteményt küld vissza. ”- írja Szendrey Ákos 1952-es perőcsényi gyűjtésében.
Forrás: Palóc Múzeum
A legtöbb helyen legények, gyerekek járták a falut, jelmezbe öltözve, dalolva, kolbászt, szalonnát, tojást gyűjtve. A dramatikus játékokat gyakran közös mulatság is követte, az alakoskodás figurái között pedig megjelent a medve, a pap, a kántor, a menyasszony és a vőlegény is. A medvemaszkos játékok ősi jelentéseket is hordoztak: a medve a tavasz közeledtét, az erőt és a termékenységet jelképezte. Ennek a kellemes időszaknak a lezárása volt a bőgőtemetés, azaz a farsang tréfás búcsúztatása. Az ilyenkor szokásos szalmabáb-égetés vagy a halottas játékok mind azt fejezték ki, hogy véget ér a mulatság ideje, és kezdődik a böjt. A farsang nem csupán ünnep, hanem kultúrtörténeti lenyomat is. Egyszerre őrzi a pogány múltat, a keresztény hagyományokat és a falusi közösségek mindennapi életét. Maszkjaiban, táncaiban, ételeiben és szokásaiban ott rejlik az ember örök vágya a megújulásra, a közösségre és az élet ünneplésére, amit elődeink még képesek voltak együtt, egymással kapcsolódva megélni.
Címlapfotó: Fortepan
