A messzeség vándora, a magyarok őshazájának kutatója, buddhista szent: Kőrösi Csoma Sándor
Ezekkel a szavakkal jellemezte Juhász Gyula a magyarság eredetének máig legjelesebb kutatóját, aki olyan messzi távolságokba jutott el a világban, mint korábban nem sokan. Több mint 12 ezer kilométert gyalogolt azért, hogy Ázsia szívében megtalálja a magyarok őseinek nyomait, Attila népének maradékát.
De ki volt valójában ez a megszállott fiatalember, akinek egész életét a haza szeretete fűtötte?
Kőrösi Csoma Sándor nevével először általános iskolás koromban találkoztam. Legfőképp annak apropóján, hogy ő volt az első tibeti-angol szótár megalkotója. Meg hogy képes volt két kontinensen keresztül vándorolni azért, hogy a magyarok nyomára bukkanjon. Ez a két dolog így együttesen nagyon misztikusan hatott rám, rögtön el is könyveltem magamban, hogy milyen okos és bátor ember volt. Felnőttként azonban a róla elnevezett Buddha Parkban tett látogatásom után értettem meg, hogy a „siker” mögött mennyi lemondás, vér és izzadság rejlik.
Rohn Alajos litográfiája Kőrösi Csoma Sándorról – Forrás: Wikipedia
Kőrösi már gyermekkorában kitűnt társai közül akaratával és állhatatosságával. Olyan tempóval és olyan kitartással gyalogolt a nagyenyedi hegyekben, hogy senki sem érte utol. Ha feljutott a csúcsra, ott sem pihent meg, hanem egyből útnak indult, hogy lássa, mi van a következő dombon túl. A kitartás a tanulmányaiban is gyümölcsöző eredményt hozott. Bár tanárai szerint nem volt lángelme, szorgalmával és kiváló emlékezőtehetségével hiányosságait kitűnően tudta palástolni.
Már diákévei alatt roppant egyszerű és önmegtartóztató életet élt, ami egész felnőtt életét jellemezte. Minden érdekelte a világból, de legfőképp a nyelvészet, a történelem, valamint a földrajz iránt mutatott különös érdeklődést.
A magyaron kívül 14 nyelven megtanult folyékonyan írni és beszélni, ami önmagában véve is hihetetlen teljesítmény, de ennél sokkal több nyelvet ismert különböző szinteken – összesen több mint 20 nyelven értett.
Erdélyi és németországi tanulmányai befejeztével úgy döntött, nem követi a kor társadalmi elvárásait, és nem vállal el egy tisztes polgári állást, hanem elindul Ázsiába.
Hogy miként lett Kőrösiből vándorlélek azt homály övezi, mindenesetre a fejébe vette a dolgot, és nem lehetett lebeszélni róla. Elutasított minden pénzadományt, és egy tarisznyával és egy tölgyfabottal felfegyverkezve 1819-ben úgy indult el keletre, mintha csak a közeli faluba készülne. Ekkor 35 éves volt már, ám a gyerekkori hegymászásoknak köszönhetően kitűnő fizikai állapotnak örvendett. Két cél vezérelte, ahogy ez ő maga is megfogalmazta:
„Egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében.”
A küzdelmes gyaloglás sok éven át tartott, és végül három évvel később, 1822-ben érkezett meg a Himalája hegygerincén fekvő Lehbe, az indiai Nyugat-Tibet fővárosába. Nyolc évet töltött különböző kolostorokban, ahol többezer eredeti tibeti könyvet tanulmányozott lámák segítségével. Megszállottan, éjt nappallá téve dolgozott a fűtetlen, 3x3 méteres szobájában, ahol elszigetelve élt éveken keresztül a szerzetesek eledelén, a pirított árpaliszttel dúsított jakvajas teán. A spártai körülmények között született meg két fő műve, az első hiteles tibeti-angol nyelvű szótár és egy nyelvtankönyv.
Kőrösi Csoma Sándor érdeme a tibeti nyelv világgal való megismertetésében elvitathatatlan. Ugyanakkor van még egy érdekes vonulata is az életének, amire talán még ő maga sem számított, amikor a magyar őshaza nyomába eredt. A lámákkal töltött évek alatt maga is áttért a buddhizmusra, és a vallás eszményének tökéletes megtestesítőjévé vált: szerénység, kitartás, alázat és jóindulat jellemezte a rengeteg viszontagság és nélkülözés ellenére is. Bódhiszattva, azaz megvilágosodott személy lett belőle, ezzel kitárta a vallás kapuit a nyugati világ felé is. A vallást is ugyanolyan fanatikusan űzte, ahogy a tudományt: Kőrösi a buddhizmus magyar szentje lett. Itthon ennek legszebb emlékét a Tar község mellett található Buddha Park őrzi, ahol halálának 150. évfordulójára egy buddhista békesztúpát emeltek.
Békesztúpa és Kőrösi Csoma emlékház Taron – Forrás: Szombati Orsolya / traveladdict.hu
Fényesen ívelő tudományos munkájának végül a malária vetett véget. Egy Kangcsendzönga melletti kolostorban lelte a halál, beszámolók szerint teljes nyugalomban, életének 58. évében. Sosem tért haza. Testét a dardzsilingi európai temetőben helyezték el, amely azóta is komoly zarándokhely a tibeti szerzetesek között.
Kőrösi Csoma Sándor, a nyelvtudós, a modern Kolumbusz a magyarok őshazáját sohasem találta meg, hiába tette fel rá az egész életét. Helyette azonban olyan szellemi és spirituális örökséget hagyott maga után a világnak, ami nevét a halhatatlanok közé emelte.
