A kerttörténészek szerint a legkorábbi mogul császári kertként őrzi a történelem emlékeit: 1619-ben építtette Dzsahándzsár mogul császár. Egy ősi kert kibővítéseként született meg, és magától a császártól a „Farah Baks”, azaz a gyönyörű nevet kapta. 1630-ban tovább bővült, és ekkor vált „Faiz Baks”-á, azaz a bőség kertjévé. Az évek során a kertet számos más uralkodó is bővítette, és mindannyian a saját ötletük szerint nevezték el újra és újra, ezért történetének kibogozása sokszor elvész a különböző megnevezések sűrűjében. Az azonban bizonyos, hogy Dzsahándzsár császár és felesége, Núr Dzsahán rajongott Kasmírért, ezért nyaranta több alkalommal is ide költöztek Delhiből a teljes udvari kíséretükkel. Rövid idő alatt Shalimar Bagh lett a császári nyári rezidencia.
A kertet sík terepre, négyzet alakú alaprajzzal tervezték, négy sugárirányú ággal, amelyek egy központi helyről, mint vízforrásból indultak ki. Az eredeti terveket azonban módosítani kellett, hogy illeszkedjen a dombos terephez és egy már meglévő kúthoz is, így a főcsatorna tengelyirányú átvezetését a kerten felülről a legalacsonyabb pontig oldották meg. Ez lett a központi csatorna, a kert fő tengelye, ami a Shah Nahar nevet kapta. Három teraszt alakítottak ki, amelyek szökőkutakkal és platánfákkal szegélyezett kilátással rendelkeznek, és jellegzetes lugasos sétányok szövik át a kertet, amelyeket nyárfasorok szegélyeznek.
Az első terasz a külső kert, ami a Diwan-e-Aamban, azaz a nyilvános fogadóteremben végződik. A tengelyirányú csatorna mentén fekvő második, szélesebb teraszkert két sekély terasszal is rendelkezik: közepén a Diwan-e-Khas, ami korábban csak a nemesek vagy az udvar vendégei számára volt elérhető. A harmadik teraszon a tengelyirányú vízcsatorna átfolyik a Zenana kerten, a terasz bejáratánál pedig két kis pavilon található kasmíri stílusban, egy kő talapzaton. Végül a harmadik szint felett két nyolcszögletű pavilon jelöli a kert végfalát- a kerti vízesések és a boltíves fülkék birodalmának határát.
A Shalimar több más, hasonló névvel illetett kert kialakítását is megihlette, ezért ne lepődjünk meg, ha többfelé is találkozunk vele: a pakisztáni Lahorban épült kertet is Shalimar-nak hívják, de Delhiben is van egy Shalimar Bagh kert. https://www.alshindagah.com/marapr2005/india.html
Az 1641-ben, Dzsahán császár ideje alatt épült lahori kert a szakemberek szerint a mogul tájképi esztétika csúcsát testesíti meg, nem véletlen, hogy 1981-ben az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították.
A lahorei Shalimar-kerteket az eredeti, kasmíri Shalimar-kert ihlette, amit Dzsahándzsár, Dzsahán apja építtetett. Dzsahán egy hasonló kertet szeretett volna létrehozni, amiben kiteljesedik a mogulok harmónia és rend iránti szeretete. A különféle gyümölcsfákkal és virágokkal szegélyezett kertek a botanika szerelmeseinek is kiváló úticélt nyújtanak, a nyugalomra vágyók pedig a hely szentély-jellegéből merítkezhetnek. A mandula, cseresznye, eper, és birsalmafák között sétálva egy teljesen más világban érezheti magát az ember, megteremtve a történelem és a természet tökéletes kompozícióját. https://shalimargardans.com/#history
Borítókép: 123rf
