Pár évvel ezelőtt jelent meg egy rendkívüli összefoglaló, amelyben 11 évnyi munka és 45 ezer kilométer kitartásával igazi különlegesség született. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem egyik fiatal kutatója 2000 faegyedet vizsgált meg, 531 települést vagy településrészt bejárva:, hogy feltérképezze hazánk faóriásait. Takács Márton szerint ugyanis
az idős és nagyméretű fák az ország természeti örökségének pótolhatatlan és felbecsülhetetlen elemei, így számbavételük mindannyiunk számára fontos.
A fiatal kutató a felkeresett fákat számos jellemző alapján összesítette: 48 nemzetségből, azon belül 72 fajból kerültek fel faóriások a listájára, amin a legtöbbet felmért fa a közönséges bükk (400 db) és kocsányos tölgy (379 db) voltak. De nemcsak a fajok megoszlását ismerhetjük meg az elemzésből, hanem olyan fontos információkat is, mint a fákat érintő fertőzések részletei: a leggyakrabban előforduló gombás megbetegedés például a taplófertőzés volt, amely a felmért 2000 fából 123 fa esetében volt kimutatható.
Tudományos és természetvédelmi szempontból is kiemelkedően fontos információ a fa matuzsálemek állapota.
A vizsgált egyedek 52,35%-a jó vagy kitűnő állapotban volt, a fák 6,05%-a viszont elpusztult. Sajnos az elmúlt évek egymás után szedik áldozataikat a faóriások között is: olyan rendkívüli fáktól kellett búcsúznunk, mint a zsennyei kocsányos tölgy, a szentgyörgyvári szelídgesztenye, a, a rák-tanyai hegyi szil vagy a sokak által jól ismert balatonhenyei bükk.
Takács Márton munkássága nagyon fontos segítséget nyújtott a hazai természetvédelem számára: kutatása azonban nem jöhetett volna létre Dr. Pósfai György nélkül, aki a hazánk legnagyobb fáit listázó dendromania.hu honlap létrehozója, és aki nem pusztán egy faóriásokból álló leltárt szeretett volna megalkotni, hanem egy olyan „értékcsomagot” is, amely segít megmutatni az emberek számára, hogy mennyi érték és lehetőség bújik meg kérges matuzsálemeink alatt.
A nagy törzskerületű fák ugyanis változatos élőhelyeket teremtenek: a korhadt részek, a törzs, az ágak, a bennük vájt odúk, a koronák, de még a legkisebb levelek is fajok százai, ezrei számára jelentik az életet.
Az összeállítás alapja a Magyarország legnagyobb fái – Dendrománia című könyv (Alexandra Kiadó, 2005) volt, a listák pedig folyamatosan bővülnek az egymás után érkező megfigyeléseknek köszönhetően.
Az oldalon bárki jelentheti, ha útjába akadt egy figyelemre méltó fa, így egyre színesebbé és teltebbé válhat Magyarország faóriásainak térképe.
A faóriások sorába elsősorban a 6 m-nél nagyobb törzskörméretű fákat várják, de fajonként is jelzik, hogy az adott faj hány centiméteres körmérettől tekinthető óriásnak. A fa helyét földrajzi koordinátákkal határozhatjuk meg, és mindenképpen érdemes fotókat is csatolni a méretes példányokról. A csapatmunka és a fáradozás nem is lesz hiábavaló:
a 2024 végi állapot szerint mintegy 4461 fa adatai szerepelnek a listákon,
és a bejelentőknek hála egyre többet ismerhetik meg országunk legimpozánsabb faóriásait.
Érdekesség, hogy
tavaly sikerült rábukkanni Magyarország eddig ismert legméretesebb fájára: egy 1207 cm-es törzskörméretű fekete nyárra a Gemencen.
A nyárfa 4 m magasságban négy egyenes ágra bomlik – valószínűleg a sarjak összenövésével alakulhatott ki. Nem sokkal utána jön a sorban Szőkedencs hársfája, aminek törzskörmérete meghaladja a 11 m-t (1152 cm/2022), de mivel alacsonyan kétfelé ágazik, hivatalosan nem tekintik egy fának.
Az egyértelműen egytörzsű fák közül egy Dráva-menti (Révfalu/Drávakeresztúr) fekete nyár nevezhető a legnagyobbnak (1103 cm/2020),
azonban a törzs belül teljesen üreges, a koronája csonkult. Az oldal szerzője szerint említésre méltó Ötvöskónyi hársfája (1074 cm/2020) is, aminek törzse egy üres palást, és kerülete is hiányos.
Sokáig egy Iharosberény közelében álló duglászfenyő számított a legmagasabb hazai fának: 52 métert mértek lézeres magasságmérővel 2017-ben (törzskörmérete 417 cm/2017), de később még ennél is magasabbra törő példányokat fedeztek fel a zempléni Háromhuta közelében. A lézeres mérés szerint 54 méternél magasabb duglászfenyők voltak, az egyiküknél 55 métert is mértek 2018-ban (törzskörmérete 311 cm/2018).
A Dendrománia oldalán kívül azonban találunk még egy izgalmas keresőfelületet: az Észak-Magyarországi és határon túli faóriások keresőjét. Itt megismerhetjük a régió legismertebb és legkiemelkedőbb fáit, amelyekről nemcsak korukat és méretüket tudhatjuk meg, hanem történetüket, a hozzájuk kapcsolódó érdekességeket is.
Így ismerhetjük meg a rimaszombati barkócaberkenyét, amiről azt feltételezik, hogy közel kétszáz éves. A báni fehér fűz a Fényes-patak partján magasodik öt méteres törzskerületével és tíz méteres magasságával, a sopronhorpácsi kislevelű hárs pedig még a történelemkönyvekbe is bekerült. Történt ugyanis, hogy gróf Széchenyi István apja, a magyar történelem egyik legbőkezűbb mecénása 1802-ben könyv-, kézirat-, metszet-, térkép- és érmegyűjteményét közcélokra ajánlotta fel, lefektetve ezzel az Országos Széchenyi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum alapjait. Ennek alkalmából horpácsi kastélya elé egy hársat ültetett, amelynek koronáját ma már hevederek tartják. A fa és a múzeum 2022-ben együtt ünnepelték a 220. születésnapjukat
Mennyi mindent lehetne még mesélni ezekről az óriásokról, régi idők sokat látott tanúiról – a szerelmi történeteken át a nagy csatározásokig, a cselszövésektől a kultúra különböző rétegeinek kialakulásáig. Nem mindennapi dolog egy-egy híressé vált fa árnyékában megpihenni, ezért ha szeretnénk valami különlegessel fűszerezni kirándulásunkat, mindenképpen érdemes jó előre felkészülnünk faóriásainkból- ebben segítenek a fent ismertetett adatbázisok és leírások, hogy mindannyiunknak lehetősége legyen egy élményekkel teli időutazásra.
Nyitókép: 123RF
