Éltető kert

Magyarország madarai: a mezei poszáta

Tavaszi napokon gyakorta láthatjuk a talajon, a magas fűszálak között keresgélni. Poszáta rokonaitól rozsdás szegélyű szárnytollai különböztetik meg, és mivel hazai élőhelyei az utóbbi évtizedekben igencsak megfogyatkoztak, a bokrosokat telepítő kerttulajdonosok nagyobb eséllyel gyönyörködhetnek keresgélő példányaiban. Énekét hajnalban és napkelte előtt hallhatjuk igazán, amikor különösen aktívak, már-már harsányak.  

Régebben hívták még csádészónak, csóvánkának, tüskebújónak, csaláncsipegetőnek, csaláncsapónak és sövénybújónak is. A mezei poszáta (Sylvia communis) 1901 óta élvez védettséget hazánkban – természetvédelmi értéke 25 000 forint. Csaknem egész Európában, Ázsiában és Északnyugat-Afrikában is fészkel: domb- és sík vidékeken is megtelepszik, de ma már a kisebb kiterjedésű bokrosokkal is beéri.

Évente általában egy-két fészekaljat nevel: a hímek néhány nappal a tojók érkezése előtt foglalják el területüket, majd bele is kezdenek a fészek építésébe, amibe később a tojó is bekapcsolódik. Nem is akárhogy: „A hím kis pihecsomóval a csőrében igyekszik a fészkelőhelyhez csábítani a nőstényt. Ha a tojónak megtetszik a felkínált fészek, hamarosan megkezdődhet a költés, sokszor azonban a hím több fészek építésébe is belekezd, mire a tojó kiválasztja a legmegfelelőbbet, s azt azután közösen befejezik.” 

Fotó: 123RF 

A fészekalj 4-6 tojásból áll: ezen az első költés alkalmával felváltva kotlanak, azonban ha másodköltésre is sor kerül, akkor azon már csak a tojó ül. No nem azért, mert a hím elfáradna, hanem azért, mert amíg a tojó a második generációt melengeti, a hím az első költésből származó fiatalokról gondoskodik. 

Sűrű bokrokba vagy magas gazba, fűbe építi fészkét, de jellemző a szederindás, csalános helyeken is megtelepedése.

Sok leírás szól bükkönybe, lucernásba, kimosott gyökerekbe, tüske- és rőzserakásokba rakott fészkekről, közel a föld szintjéhez.

Az építkezéshez száraz fűszálakat, növényszárakat, gyapjút használ: ezekből lesz a külső fészekrész. Otthonát belül lószőrrel béleli, peremét pedig hánccsal, pókhálóval erősíti. 

Common whitethroat juvenile calling

Fotó: 123RF  

Nagyon fontos tudnunk, hogy a poszáták kényesek fészkeikre, vagyis ha sokat járunk fészkük közelében, hát még akkor, ha tojásait meg is fogjuk, elhagyják fészküket.

Ezért, ha nem akarjuk őket elriasztani, kerüljük el otthonaikat, és hagyjuk, hogy békében költsenek! 

White throat sitting in a bush

Fotó: 123RF 

A mezei poszáta kedvelt nevelőszülője a kakukknak: gyakorta teszi fészkébe tojását a gyermeknevelésben nem brillírozó madár. Bár a kakukktojások láthatóan nagyobbak a poszáták apró tojásainál, azokhoz nagyon hasonlóak, ez a fáradozás nem is igen lenne szükséges a kakukk részéről, ugyanis a poszáták ismertek arról, hogy gond nélkül kiköltik más fajok tojásait.

Főleg hernyókkal és pókokkal táplálkozik, így nagy segítőnk a növényvédelemben.

A nyár végén a fekete bodza bogyóit is szívesen elfogyasztja. „A poszáták sok zsírtartalékot halmoznak fel a délnek tartó hosszú út előtt, és ebben nagy segítséget jelentenek a fényesfeketén csillogó bodzabogyók” – írja Schmidt Egon.

Fürge, élénk és hangja ellenére kifejezetten bujkáló természetű madár. „Röpte gyors, erős szárnycsapású, hullámos. Nagyobb távolságokra nem igen száll, inkább bújósdival tölti idejét. Farkát gyakran megbillenti, sőt repülés közben is – főleg, ha megijed s menekül – megemelt farkkal egyet-egyet billentve, a föld szintjén mintegy a levegőben ugrálva igyekszik a búvóhelyet elérni. Gyakran kiül valami gazbokor, ág hegyére s hallatja hívogatóját…” – olvashatjuk Brehm leírásaiban

Fotó: 123RF  

Brehm szerint a hím éneke változatos, sebesen gördülő, de csengő, kellemes hangok csak szakadozottan hallatszanak ki belőle. „Naumann kellemesnek tartja énekét s találóan jegyzi meg, hogy bizonyos távolból rövidnek tartjuk, mert csak a csengő, füttyszerű hangokat különböztethetjük meg és a halk részleteket nem énekeli. Két részre szakad: az első szakasz hosszabb piano, a második rövid, de erős, kellemes, fuvolás hangú.”

Az éneklés intenzitása változik a napszakoktól, az időjárástól és a költés mindenkori állapotától függően,

de olyan vizsgálatokról is olvashatunk, amelyekben a mezei poszáta más fajok dalát utánozta, méghozzá a leírások szerint egészen élethűen. Repertoárjában a széncinege, a kenderike, a csicsörke és még a fakopáncs dala is megtalálható volt.

Fotó: 123RF  

Rendkívül kedves, energiával és lendülettel teli madár – haszna vetekszik a cinegéével. Ha tehát kertünkbe téved egy-egy látogató, becsüljük meg, és akár kedveskedjünk az utódoknak egy-egy újabb bokor ültetésével.

Nyitókép: 123RF