Kifejlett korára egy igazi hercegnője a kertnek: a babarózsa (Prunus triloba) bármilyen színű fajta is legyen, a maga finomságával és kecsességével minden ágyásban kiemelkedik. Dúsan tömött, dupla szirmú virágait közvetlenül a vesszőkön hozza, teljesen beborítva azokat. Világos, szellős helyen és humuszban gazdag talajban nagyon jól érzi magát – ha ezt kiegészítjük egy virágzás utáni visszametszéssel, akkor sokáig teljes pompájában ragyoghat.
A Prunus trilopa ’Multiplex’ akár a háromméteres magasságot és átmérőt is elérheti, ráadásul gyökérsarjakkal könnyen szaporodik, így ha a hely adott, egész szép kis állománya tud kialakulni. Nagy előnye az is, hogy
szárazságtűrő faj, és különösebb gondozást sem igényel, így mindenképpen érdemes ültetnünk belőle: fajtától függően március végétől egészen májusig virágozhat.
Fotó: 123RF
Sokan csak erdészeti növényként vagy konyhai felhasználásáról ismerik, azonban a húsos som (Cornus mas) dísznövényként is megállja a helyét. Már februárban is virágozhat, de igazán március közepén mutatja meg szépségét, amikor a vesszőin megjelennek élénk sárga virágai.
Fagytűrő, betegségekre nem fogékony növény, ami akár az ötméteres magasságot is elérheti
– lassú növekedésének és könnyű alakíthatóságának köszönhetően kiválóan alkalmazható dísznövényként is. Augusztus-szeptemberben érnek be szintén dekoratív, piros színű ehető termései, amelyek C-vitaminban gazdagok.
Fotó: 123RF
A kikeleti bangita (Viburnum bodnantense) február-márciusban virágzó, kifejezetten lassan növekedő növény, ami legfeljebb három méter magasra nő. Mélyen erezett, sötétzöld levelei a virágok nyílása után jelennek meg vöröses-bronzos színükkel, majd később sötétzöldre változnak. Illatos, fehér-rózsaszín virágai kedveltek a korán kelő beporzók körében- ültetésével segíthetjük az ő ébredésüket is.
A naposabb fekvést és a tápanyagban gazdag talajt kedveli, és ha úgy látjuk, nem érzi annyira jól magát, érdemes egy kevés plusz tápanyaggal is segítenünk fejlődését.
Fotó: Wikipedia / Giraffenigel
A pompás japánbirs (Chaenomeles speciosa) szintén az elsők között hozza virágait. Maximum háromméteresre nővő cserje, ami piros vagy lazacszínű virágait az enyhébb teleken már februárban is hozhatja félig csupasz ágain. A napos vagy félárnyékos helyet és a savanyú talajt kedveli- vízigénye közepes.
A Chaenomeles japonica és a pompás japánbirs keresztezéséből létrehozott Chaenomeles x superba is egy korai virágzású növény, ami áprilisban hozza virágait- ez fajtától függően lehet barack, rózsaszín vagy piros színű is.
Fotó: 123RF
A liliomfa (Magnolia) sem maradhat ki a sorból, ami egy 3-5 méter magasra nővő, szélesen terebélyesedő, lombhullató cserje. Gömbölyded, laza koronát fejleszt, ami a földhöz közel ágazik, és még a levelek megjelenése előtt virágba borul. Tenyérnyi nagyságú virágai igazán figyelemreméltóak: a bimbók már ősszel megjelennek az ágakon, áttelelnek, majd kora tavasszal megduzzadnak és kibomlanak.
Fotó: 123RF
Több fajtája is ismert: legdúsabb koronája és legtöbb virága a rózsaszín fajtáknak van, ilyen a Magnolia Iolanthe, a Magnolia Royal Crown és a Magnolia Alexandrina is.
Napos, helyre ültessük, és ha szeretnénk egy igazán szép növényt nevelni belőle, akkor évente pár alkalommal locsoljuk meg rhododendronoknak ajánlott tápanyaggal.
Nyitókép: 123RF
Ajánljuk még:
Fogyhatsz és szépülhetsz vele: hét érv az uborkafogyasztás mellett (és hét tipp hozzá)
Magyarország madarai: a mezei poszáta
Artériáink „védőszentje”: a karalábé
