Kezdjük rögtön a mezei pipaccsal (Papaver rhoeas) vagy vadmákkal, amely hazánknak őshonos növénye, és májustól egészen októberig hozza fényűző virágait. A kerti mák ősének is tekinthető, és egészen az ókorig visszanyúló története van:
szirmaiból festőanyagokat készítettek, a magjából pedig olajat préseltek.
Teáját köhögéscsillapítóként tartják számon, és a népi megfigyelések szerint nyugtató hatással is rendelkezik. Fontos azonban felelősségteljesen eljárnunk gyűjtésekor, ugyanis frissen fogyasztva mérgező lehet, és különösen a gyerekekre veszélyes.
A sziromleveleket akkor kell szedni, amikor a virág teljesen ki van fejlődve, és szellős helyen kell megszárítani – így készíthető belőle pipacstea.
A porcsinfű (Portulaca oleracea) vagy kövérporcsin ma reneszánszát éli: számos fórumon fedezik fel újra a benne rejlő lehetőségeket.
Egész nyáron át gyűjthető, virágzás előtt.
Omega-3 zsírsavakban gazdag, és az alfa-liponsav egyik legjobb forrása: a feljegyzések szerint egy csésze porcsinlevél elfogyasztásával 3-400 mg ALA-hoz juthatunk, ráadásul a legújabb megfigyelések szerint kifejezetten gazdag szívkímélő összetevőkben is.
Magas a C- és E-vitamin, valamint béta-karotin és glutation tartalma, így immunerősítőként is emlegetik, kiváló vértisztító hírében áll, és külsőleg reuma ellenes pakolásként is alkalmazható. Gazdag ásványi sókban is, íze kellemesen sós, kissé fanyarkás.
Leveleit és fiatal hajtásait gyűjtjük, amelyeket befőzhetünk, fagyaszthatunk, de akár főzeléket vagy porcsinos-fokhagymás zsírt is készíthetünk belőlük.
A felaprított fiatal levelek paradicsomsalátához kiválóak, a nagyobb, idősebb levelek inkább főzeléknek alkalmasak.
A varjúmák (Hibiscus trionum L) vagy vad görögdinnye egyéves gyomnövényként ismert, és vetésben, általában kapásnövények között nő. Júniustól szeptemberig virágzik, és jellemzően gyógyászati célokra gyűjtik föld feletti részeit a virágzás kezdetekor. A vizsgálatok szerint flavonoidokat és nyálkát tartalmaz – leginkább vizelethajtónak alkalmas. A vesemedence-gyulladás és a húgyhólyaggyulladás kiegészítő kezelésére ajánlják, és a tapasztalatok szerint a kisebb méretű vesekövek kiürítését is elősegítheti.
Vízhajtó gyógytea összetevőjeként is alkalmazzák: föld feletti része kerül a keverékbe.
Gyakorta alkalmazzák cseresznyeszárral vagy kukoricabajusszal együtt gyógyteákban – érdemes megismerkednünk vele.
A mezei sóska (Rumex acetosa) talán szélesebb körben is ismert frissítő gyerekcsemege, amit sokan kipróbálhattunk játékos éveinkben. Elődeink gyakorta használták fel levesek és szószok készítéséhez, sőt: tésztákba is gyakran belekerült.
Jellegzetes savanyú ízét a benne található oxálsavnak köszönheti, aminek jelentős étvágyserkentő hatást tulajdonítanak.
Fotó. Pixabay / Couleur
Magas C-vitamin-tartalma miatt ajánlották skorbut megelőzésére és kiegészítő gyógyítására is, de
sok feljegyzésben kiemelik foszfor, vas, magnézium, és A-vitamin tartalmát is.
Márciustól őszig gyűjthető- érdemes kipróbálnunk egy-egy új étel elkészítéséhez.
A vadpasztinák (Pastinaca sativa) a konyhakertben is ismert rokonához képest kisebb karógyökeret növeszt, de ez mit sem von le táplálkozástani értékeiből. Az első éves, nem virágzó tövek gyökerét használják fel élelmezési célra, mivel az a második évre fás és kemény lesz. Ugyanúgy használható, mint a konyhakerti pasztinák- a különbség csupán annyi, hogy
érdemes egy kicsit többet tenni belőle a levesbe, ha ugyanazt az ízélményt szeretnénk.
Termését és virágját is gyűjthetjük, mert ezeket fűszerként is felhasználhatjuk.
A vadmurok (Daucus carota) kifejezetten az a növény, aminek gyűjtése június és július között ajánlott, virágzásakor. Rétek, legelők, szántók és gyomtársulások jellemző faja, aminek fehér ernyős virágzata kifejezetten figyelemfelkeltő.
C-vitamint, B1-, B2- és B6-vitamint tartalmaz, epehajtóként és vizelethajtóként is hivatkoznak rá.
Levelei és gyökerei egyaránt alkalmasak levesekbe, de magjaival befőtteket is ízesítettek, emellett virágaiból még süteményt is készíthetünk. Gyűjtése során nagy körültekintés javasolt, ugyanis hasonlít több mérgező fajra is- csak akkor vigyünk haza belőle, ha valóban biztosak vagyunk abban, hogy vadmurokkal van dolgunk.
Végül ismerjük meg a halvány acatot (Cirsium oleraceum) is, a lápvidékek, nedves rétek, patakmenték szerves anyagokban gazdag növényét. Fiatal leveleit március és július között érdemes gyűjteni, azonban virágzatát gyűjthetjük június és szeptember között is.
Felhasználhatjuk főzelékekhez, köretnek vagy ecetekhez is, és a népi feljegyzések szerint kiváló gyomorkeserűt is készíthetünk belőle.
Fehérborban is elkészíthetjük, ehhez a következőt kell tennünk: hat maréknyi megmosott levelet összeaprítunk, és egy fej apróra vágott hagymával kevés zsiradékon megpirítunk. Egy kevés liszttel megszórjuk, egy kis pohárnyi fehérborral felöntjük, és fél órát pároljuk. Az így kapott szószt ízlés szerint fűszerezhetjük, és sült húsok mellé tálalhatjuk.
Nyitókép: 123RF
