A hévízi gázló egy évelő, zöldesfehér színezetű növény, aminek húsos szára akár 40 cm magasra is megnőhet, és a vízen lebegve, vagy az aljzaton kúszva terjed tovább. Dísznövényként hozták be Európába, de ma már számos országban, például Németországban és az Egyesült Királyságban is jelentős inváziós fajjá vált- ugyanis két résztermésre osztott, lapított gömb alakú, barnás kaszattermése a vízen messzire úszik, így könnyedén foglalja el a számára megfelelő területeket.
Térnyerésében azonban az emberi óvatlanság is komoly szerepet játszott: vízszennyezés utáni helyreállításra, az úgynevezett fitoremediációra használták. A fitoremediáció egy környezeti kármentesítési technológia, amelynek során növényeket használnak a szennyezett talaj, a víz vagy a levegő megtisztítására: az ily módon felhasznált növények ugyanis gyökerükön keresztül felveszik a szennyező anyagokat, lebontják azokat vagy megkötik, felhalmozzák, esetleg elpárologtatják.
Brazíliában nehézfémek eltávolítására használták: a Hydrocotyle ranunculoides ugyanis jó eredménnyel veszi fel a különböző nehézfémeket, a gyökerekben felhalmozza őket, de bizonyos elemeket, mint a foszfor és az arzén képes áthelyezni a hajtásokba is, tehát phytoextrakcióra is alkalmas. De ismerünk olyan kutatást is, amiben csatornákból származó, szennyvízzel terhelt víz szennyező anyagainak csökkentésére használták: ebben az esetben a hévízi gázló együttműködött a vízben élő mikroorganizmusokkal is a szennyező anyagok megkötésében.
Minden pozitív eredmény és tulajdonság ellenére a hévízi gázló egy jelentős inváziós növény nemcsak Európa több országában, hanem Nyugat-Ausztráliában, Kenyában és Ugandában is- és egyre csak terjed szerte a világon. 2017-ben előkerült a tatai Fényes-fürdő kifolyójából is, és a budapesti Margitszigeten a melegvizes tóban is észlelték 2006-ban.
Az inváziós fajok keresőjének leírása szerint elsősorban álló- vagy lassú folyású, sekély, eutróf vizekben (árkokban, csatornákban) található meg- és rendkívül alkalmazkodóképes. Egy szerencsénk van: hogy fagytűrőképessége alacsony, így hazánkban csak hévizekben, meleg vizes kifolyókban tenyészik.
Magjai a vízzel könnyedén tovaúsznak, és a madarak is terjeszthetik akár távolabbi területekre is, ráadásul vegetatív úton, hajtásdarabokkal is képes terjedni. Megtelepedése esetén tömeges és gyors elszaporodásra képes, és sűrű növényi szövedékei kis szigeteket is képezhetnek. Ez a szigetes képződés komoly problémákat okozhat a csatornák és más vízi utak mindennapjaiban- emellett a zsilipek eltorlaszolását és az üledékképződés gyorsulását is okozhatja.
A megfigyelések szerint, ahol megtelepszik, ott a teljes vízfelszínt képes benőni, így akadályozza a víz természetes gázcseréjét, és korlátozza a vízbe jutó fény mennyiségét is. A vízi ökoszisztémákra kétségkívül negatív hatással van a hévizi gázló, az őshonos fajok kiszorítása sajnos egyre gyakoribb terjedési területein.
