Az ehető virágok legtöbbje gyönyörűséges megjelenésével, bársonyosan lágy, kellemesen édeskés ízével kényezteti az ínyenceket. Ám vannak olyan virágok, amelyek a különleges külcsín mellett vagány ízekkel tűnnek ki a többi közül. Ehető virágokkal teli kertemből most olyanokat ajánlok, amelyek bármely kertben jól érzik magukat, könnyen termeszthetők és hosszú időn át egészen egyedi ízekkel kecsegtetnek.
Sarkantyúka, a legzseniálisabb salátavirág
Gyorsan növő, egynyári növény, amely lehet törpe növekedésű, bokrosodó, de szépen mutat a futó fajta is a kerítésen. Van, ahol kapucínusvirágnak, máshol pücüllőnek becézik. Lombja élénk színű, dekoratív, levelei akár tenyérnyire is megnőhetnek tápanyagban gazdag, napsütötte helyen. Virágai a sárga ezer árnyalatában pompáznak, a krémszíntől egészen a rozsdás-narancsosig, de a legszebbek a júliusban nyíló, élénk citrom- vagy ragyogó narancssárga virágkelyhek. Ha közelről megfigyeljük ezeket a kis buja virágokat, a természet pompás alakításában gyönyörködhetünk, a szirmok formája, a fonákán található kis „sarkantyú” egy egészen különös varázslatot tár elénk.
Tányérdekorációnak hatásos a sarkantyúka. Egy ideje nyár derekán a trendi éttermekben sokszor találkozunk a tányérra díszként odabiggyesztett sarkantyúkavirággal. Tetszetős, és kár, hogy sokan még ma sem merik megkóstolni. Pedig aki egyszer is megízleli ezt a pompás virágot, bizonyára rabjává válik! Kellemesen édeskés, enyhén csípős, a tormára vagy mustárra emlékeztető íze teszi az ehető virágok egyik legfinomabb fajtájává. Egyedi ízvilágát többek közt a mustárglikozidoknak köszönheti, amelyek jelenlétének mértéke sok tényezőtől függ, de ahogy megyünk bele a késő nyárba, a napsütötte őszbe, úgy lesz egyre intenzívebb. A legegyszerűbb levélsalátát is különlegessé teszi néhány sarkantyúka-levél! Zöld leveleit salátába apríthatjuk, virágait szirmokra tépkedve salátába, szendvicsre tehetjük, ízesítőként túrókrémbe, zöldséges kencékbe rakhatjuk. Nálunk a nyári hidegtálak elmaradhatatlan része: zöldségkrémeket töltök a kinyílt virágokba, úgy kerülnek a vendégváró finomságok palettájára.
A sarkantyúka íze és színe összecseng a vele egy időben érő sárgadinnyével, akár egy nyári gyümölcssalátában, akár egy érett mézdinnyéből készült lekvárban élvezhetjük. Ha nem szedjük le a virágokat, rövid időn belül megjelenik a szár tetején egy kis hármas magtok, három alig borsszemnyi, éretlen, zöld magocskával. Ezeket a kapribogyóhoz hasonlóan, fűszeres-ecetes felöntőlében érlelve savanyúságként fogyaszthatjuk el. A zsenge magok gyűjtésénél legyünk figyelemmel arra, hogy hagyjunk is megérni néhányat, kiválogatva a legszebb virágokat, és biztosítva ezzel a jövő évi virágzást. Ha nem gyűjtjük be a magot, csak elszórja magától, abból is szépen kel majd jövőre. A magvetést érdemes úgy időzíteni, hogy a késő májusi fagyok ne tudjanak kért tenni a kis növényekben, ezért érdemes áprilisban üveg alá vetni, és csak május legvégén ültetni ki a kis palántákat végleges helyükre.
A mindig virágzó begónia
A virágágyások, balkonládák kedvelt növénye a begónia, vagy más néven szőlővirág. A folyton nyíló Begonia semperflorens őshazájában évelő, nálunk egynyári növény. Rendkívül ellenálló, jól bírja a napot, a forróságot, azt is, ha időnként szomjazik, ám fagyérzékeny. Éppen ezért a palántákat kizárólag a fagyosszentek után szabad csak kiültetni! Megjelenési formái változatosak, vannak magasabb, alacsonyabb fajták, kisebb-és nagyobb virágúak, és a színekben is lehet velük játszani.
A pikáns begónia sütemények, torták dísze lehet
A piros, a fehér, a rózsaszín az ünnepi torták kedvelt színvilága és ebbe a begónia pompásan beleillik. Gyönyörűen díszíthetünk a virágokkal tortákat, desszerteket, süteményeket. Kellemesen savanykás ízükkel remekül passzolnak a citrusos készítményekhez, és kiváló ellenpontjai az édes ízeknek. E savanyú ízért az oxálsav felelős, akárcsak a sóskánál. Így gondolhatunk arra is, hogy a saláták, a marinált húsok, halak, zöldségek ugyanúgy élvezhetik a begónia közelségét. A kis virágok nőies bája szöges ellentéte a finom fanyarságnak, ezért egy sós-begóniás ételkompozíció vagányságában verhetetlen!
Méhbalzsam, az édesen gyönyörű
A méhbalzsam az árvacsalánfélékhez tartozó csodás illatú évelő. Nevezik indián csalánnak vagy ápolkának is. Igazán színpompás foltja lehet a kertnek a vörös és a lila árnyalataiban és erős illata miatt szinte állandóan rovarok, méhek zsongják. A méhbalzsam lángvörös, borzas virágai a fűszer- vagy a virágoskert ékességei. Rendkívül fűszeres, erős aromája egyeseket a kakukkfűre, másokat a mentára emlékeztet.
Fűszerként a teljesen kinyílt virágokat gyűjtsük
Gyümölcssalátákat, desszerteket ízesíthetünk vele. Nagyon jól illik limonádékba, szörpökbe, ám érdemes csínján bánni vele, mert erős aromája főzés közben még inkább előtérbe kerül! Érdemes az éppen akkor érő gyümölcsökkel házasítani, nálunk bevált az apró mirabella- méhbalzsam házasítás szörpben és lekvárban egyaránt. Ha megbarátkoztunk és megszerettük a méhbalzsam aromáját, eltehetünk belőle későbbre, mert szirmai jól száríthatók. Sötét, hűvös helyen tároljuk a száraz szirmokat, amiket azután teába, sütemény- vagy tortadíszítésre, kekszekhez használhatunk fel.
Édes-savanyú-csípős a nyári serpenyőben
Amikor a kert színes-illatos virágokkal ékes, akkor ezt a három ízt ötvözhetjük is, akárcsak a Távol-kelet konyhái rázzák össze a wokban a sokféle ízt. Nem kell hozzá édes-savanyú mártás, hiszen a lepirított nyári zöldségek fergeteges ízkavalkádot fognak mutatni, ha a tálalás előtt egy nagy maréknyi édes-savanyú-csípős virágfűszer-kombinációval turbózzuk fel.
Ha megtetszett bármelyik, most itt az idő, hogy nekifogjunk az ültetésnek, vagyis beszerezzük a megfelelő vetőmagot, palántát, fiatal növényt, és a tavaszi fagyos reggelek múltával elvessük, kipalántázzuk őket.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Házi, francia, almás, gesztenyés: neked melyik krémes a kedvenced?
Nosztalgikus krémes-történelem
