Az indiánok egyik ősi tápláléka itthon is értékes kincs – a méltán népszerű pekándió
A pekándió őshazája a Mississippi folyó völgye és a környező területek, ahol már az őslakos indiánok is gyűjtötték és fogyasztották ezt az értékes csemegét. Az őslakosok nemcsak táplálékként hasznosították, hanem értékes csereárucikként is használták törzsek közötti kereskedelemben. George Washington és Thomas Jefferson, az Egyesült Államok korai elnökei is lelkesedtek a pekándióért: birtokaikon számos fát ültettek.
Amerikában az április a pekándió nemzeti hónapja.
A spanyol expedíciók beszámolói szerint az őslakosok a vándorlásokat a pekándióterméshez időzítették, így azok alkalmat adtak a regionális összejövetelekre, cserékre és cserekereskedelemre.
A beszámolók azt is részletezik, hogy az őslakosok bőrzsákokban és földes gödrökben tárolták a pekándiót, vagy bőrzsinóron fűzték fel a dióhúst, hogy a szűkösebb hónapokban megélhetést biztosítsanak.
Érdekes módon a modern kor népszerű pekándiófajtái közé tartozik a pawnee-i, a cheyenne-i, a mohawk, a kiowa, a choctaw és a wichita fajták.
A spanyolok már 1528-ban írtak a „nagyon magas pekándiófák nagy ligetéről”. Hernando de Soto 16. század közepi délkeleti expedíciójának tagjai, valamint Pedro de Mendoza és Ponce De León kísérői is megemlítették őketa 17. század végén. Az 1700-as évek elejére a franciák is felfedezték az amerikai pekándió előnyeit. A Jean-Baptiste Le Moyne de Bienville-t kísérő expedíció tagjai azt írták, hogy az összes dióféle közül a legjobb a pekándió. Még korábban azonban Pierre François Xavier de Charlevoix francia jezsuita misszionárius dokumentálta La Salle újvilági expedícióit, és megjegyezte, hogy
a pekándió „olyan finom ízzel rendelkezik, hogy a franciák »pralinékat« (mandulából készült süteményt) készítenek belőle, amelyek olyan jók, mint a mandulából készültek”.
A mintegy 1000 fajtát számláló pekándió a diófélék családjába tartozó impozáns lombhullató fa, amely akár 6-9 méter magasra is megnőhet, és több száz évig is elélhet. Széles, terebélyes koronája jellegzetes látványt nyújt az amerikai déli államok tájképében.
Érthető, hogy egyre közkedveltebbé válik a pekándiófa kertjeinkben, hiszen ezt a diófélét nem bántja a dióburok-fúrólégy.
A pekándió termesztése ma elsősorban az Egyesült Államok déli államaiban, különösen Texasban, Georgiában, Új-Mexikóban és Oklahomában koncentrálódik, de Mexikóban, Ausztráliában, Brazíliában, Izraelben, Peruban és Dél-Afrikában is elterjedt. Az amerikai déli államokban a pekándió-termesztés nemcsak gazdasági tevékenység, hanem kulturális örökség is.
Termesztése, a fák gondozása alapos szakértelmet kíván, hiszen érzékenyek a talaj minőségére és vízellátására: nagy vízigényű faj, melynek folyamatos vízellátásáról még a nem aszályos időszakokban is gondoskodni kell. A termesztők folyamatosan nemesítik a pekándió fajtákat, hogy ellenállóbbak legyenek a kártevőkkel szemben és magasabb hozamot produkáljanak.
A szüretelés hagyományosan októbertől decemberig tart. A modern ültetvényeken speciális rázógépekkel lazítják meg a diót a fákon, majd összegyűjtik a lehullott termést. A betakarítást követően a pekándiót tisztítják, szárítják, majd tovább feldolgozzák vagy héjastól értékesítik.
A pekándió rendkívül tápanyagdús élelmiszer: gazdag egészséges zsírokban, fehérjékben, rostokban, számos vitaminban és ásványi anyagban.
Magas E-vitamin tartalma miatt kiváló antioxidáns hatással rendelkezik, ami segít a szabad gyökök semlegesítésében és a sejtek védelmében. Emellett jelentős mennyiségű cinket, magnéziumot és B-vitaminokat is tartalmaz.
Rendszeres fogyasztása kapcsolatba hozható a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentésével, a koleszterinszint szabályozásával és a gyulladások enyhítésével. A pekándióban található omega-3 zsírsavak hozzájárulhat az agy egészségének megőrzéséhez és a kognitív funkciók javításához is.
A pekándió mélyen beágyazódott az amerikai déli államok kultúrájába. Texas államban a pekándió hivatalos állami növény, és számos fesztivált rendeznek a tiszteletére. Albany városában, Georgiában minden évben megrendezik a Nemzeti Pekándió Fesztivált, amely a vidék egyik legfontosabb kulturális eseménye.
Az őslakos amerikai hagyományokban a pekándió a bőség és a hosszú élet szimbóluma volt.
Úgy hitték, hogy a pekándió fogyasztása erőt ad a vadászoknak és harcosoknak. Egyes törzsek a pekándió olajat gyógyító célokra használták, és úgy tartották, hogy enyhíti az ízületi fájdalmakat és segít a bőr egészségének megőrzésében.
A modern amerikai folklórban is megtalálhatók a pekándióhoz kapcsolódó hiedelmek. Egyes déli államokban úgy tartják, hogy pekándió ültetése a kertben szerencsét hoz a háztartásnak, és védelmet nyújt a villámcsapás ellen. Mások szerint ha valaki pekándiót ajándékoz, az hosszú barátságot és prosperitást jelez.
A pekándió sokoldalú alapanyag, amely számos édes és sós ételben megállja a helyét.
Legismertebb felhasználási módja kétségkívül a klasszikus pekándiós pite, amely az amerikai hálaadási és karácsonyi ünnepségek elmaradhatatlan desszertje. Ez az édes, karamellizált, vajjal és cukorral dúsított töltelékkel készülő sütemény generációk óta öröklődő receptek alapján készül a déli államokban.
A texasi pekándiós praliné is világhírű édesség. Ez a hagyományos déli cukorka francia gyökerekkel rendelkezik, és alapvetően karamellizált cukorból, vajból, tejszínből és bőséges mennyiségű pekándióból készül. A New Orleans-i cukrászdák különösen híresek praliné-készítményeikről, amelyeket gyakran az utcán, frissen készítve árulnak a turistáknak.
A pekándiós bourbon torta Kentucky állam specialitása, amely a híres amerikai whisky és a pekándió tökéletes házasságát ünnepli. Ez a desszert különösen a Kentucky Derby lóverseny időszakában népszerű, amikor a helyiek büszkén kínálják a látogatóknak.
A pekándió nemcsak édes ételekben, hanem sós fogásokban is kiváló. A déli államokban népszerű a pekándiós csirke, amelyben a dióból készült panír adja meg az étel ropogós textúráját és gazdag ízét. A pekándió emellett gyakori összetevője különböző salátáknak, ahol édeskés íze tökéletesen harmonizál a keserű zöldségekkel és a savanykás dresszingekkel.
Napjainkra a pekándió népszerűsége túlnőtt az amerikai kontinensen, és világszerte kedvelt csemegévé vált. Az egészséges életmód iránti növekvő érdeklődés tovább növelte keresletét, hiszen tápanyagtartalma miatt ideális választás tudatos fogyasztók számára.
Az élelmiszeriparon túl a pekándió olajat kozmetikai termékekben is felhasználják hidratáló és bőrpuhító tulajdonságai miatt.
A pekándió héjából készült őrleményt pedig természetes tisztítószerek összetevőjeként és kertészeti célokra hasznosítják.
Nyitókép: 123RF
A cikk megjelenését az Örökzöld Kertészet támogatja.
