Idén a csoportos csiperke (Agaricus bohusii) kapta a megtisztelő címet- lássuk, mit érdemes tudni róla!
Ehető, de védett faj!
A csoportos csiperke a bazídiumos gombák törzsén belül a csiperkefélék családjába tartozik, és 2013 óta élvez védettséget hazánkban. Könnyen felismerhető a nevéből is kikövetkeztethető csoportosulásairól: mindig több példány jelenik meg, szorosan egymás mellé rendeződve. A megfigyelések szerint egy nagyobb csoport súlya akár az egy kilogrammot is meghaladhatja. Júliustól novemberig találkozhatunk jellegzetes egyedeivel az erdőkben, ligetekben.
Kalapját koncentrikus körökben nagyobb, durva pikkelyek borítják, amelyek között láthatóvá válik a fehér kalapbőr. Lemezei fiatalon szürkés rózsaszínűek, de később sötétbarnára színeződnek, a tönk pedig lefelé orsósan elvékonyodik, pereme kettős, és több pikkelykés övvel rendelkezik. Húsára jellemző, hogy érintésre és sebzésre gyorsan és erősen vörösödik, majd bebarnul. Szaga és íze kifejezetten kellemes, nem véletlenül került be az ehető gombák közé, azonban minden csábítás ellenére gyűjtése tiltott: természetvédelmi értéke egyedenként 5000 forint.
Kakukktojás a csiperkék között
A csiperkékről köztudott, hogy a „társas élet hívei”. Előszeretettel tömörülnek kisebb-nagyobb foltokba vagy boszorkánykörökbe. A csoportos csiperke azonban nem éri be ennyivel: tönkjével szorosan simul társainak tönkjéhez, kalapja pedig a többi kalappal együtt egy nagy, közös ernyő részévé válik. De nemcsak a közelség keresésével hívja fel magára a figyelmet: rokonaitól eltérően nem éri be a fűfélék által nyújtott környezettel, ő inkább a fák társaságát igyekszik keresni. Több olyan leírást is olvashatunk, amelyekben vadgesztenye, fűz, hárs, juhar vagy éppen erdei- és vörösfenyők tövénél vert tanyát, ékes bizonyítékát adva annak, hogy az ég felé törő óriások közelében és védelmében érzi jól magát.
Egy világhírű magyar mikológus nevét viseli
Tudományos nevét (Agaricus bohusii) Bohus Gábor magyar mikológusról kapta, aki méltán szerzett magának nemzetközi hírnevet: a mikológia szinte minden ágával foglalkozott, és szívügye az Agaricus nemzetség, azaz a csiperkék vizsgálata volt. 1914-ben született Budapesten, és egyetemi tanulmányai alatt természetrajz-kémia-földrajz szakon középiskolai tanári oklevelet, növény-rendszertan-ásványtan-kémia tárgyakból pedig doktori oklevelet szerzett. A róla szóló feljegyzések szerint a gombák iránti érdeklődése már első egyetemi évében kezdődött, részt vett a Gombászati Osztály délutáni határozásain, és elvégezte a gombászati tanfolyamot is.
Munkásságát az elkötelezettség és a gombák világának tisztelete jellemezte: céljául tűzte ki a magyar mikológia fejlesztését, számos írása jelent meg a gombák világáról, és a Természettudományi Társulatban jegyzett előadásai is elismertek voltak. A Magyar Gombászati Lapok szerkesztését Kalmár Zoltánnal közösen végezte, elvállalta a Természettudományi Múzeum gombagyűjteményének gondozását, és céljává vált az is, hogy egy olyan gombatartósító módszert alakítson ki, ami a korábbiaknál jobb, élethűbb minták előállítását teszi lehetővé. Az 1950-70-es években jelentős gombaflorisztikai munkát végzett, és részletesen foglalkozott a csiperkefélék rendszertanával. Létrehozta a nagygombák steril tenyészetgyűjteményét közel 200 gombafaj élő kultúrában tartásával, számos új gombafajt is leírt, és a rá emlékezők szerint „a segítőkészség, a hallatlan, zavarba ejtő szerénység” jellemezte.
Akár gyógygomba is lehetne belőle
A csoportos csiperke táplálkozás-élettani szempontból igen értékes fajnak tekinthető: egyes források szerint akár még gyógygomba is lehetne belőle. Bár egyelőre kevés humán kutatás lelhető fel vele kapcsolatban, a beszámolók szerint olyan bioaktív vegyületeket tartalmazhat, mint az ergotionein, ami egy erős antioxidáns vagy a β-glükánok, amelyek fontos szerepet játszanak az immunmodulációban. Az eddigi elképzelések szerint bár nem rendelkezik tradicionális használati háttérrel, a csoportos csiperkében benne lehet a sejtvédő, öregedéslassító és krónikus gyulladásokat mérséklő potenciál- azonban ezek igazolására egyelőre még várni kell..
A jelenleg is zajló kutatások szerint a csoportos csiperke gazdag γ-tokoferolban, fenolos vegyületekben és szerves savakban is, amelyek ígéretessé teszik antioxidáns kapacitását. Az egyik legérdekesebb kutatás ezzel kapcsolatban a krémsajtban történő tesztelése, amely során bebizonyosodott, hogy a csoportos csiperke kivonat gombaellenes tartósító tulajdonságokat mutatott a krémsajtban, és az érzékszervi értékelés szerint is felhasználható lehet a termékekben. Mivel a csoportos csiperke igen ritka fajnak számít, egyelőre ilyen jellegű felhasználása a kutatás fázisában marad. Hogy a jövőben találkozhatunk-e kivonatával az egészségmegőrzés piacán, az erősen kérdéses, már csak azért is, mert a vadon termő fajok alapvetően magasabb táplálkozás-élettani hatással rendelkeznek, mint termesztett társaik, így ha még sikerülne is termesztésbe vonni, az így előállított egyedek beltartalmi értéke közel sem biztos, hogy ugyanazt mutatná, mint a jelenleg vadon termő és kutatás alá vont csiperkék.
Tovább viszi a hagyományt
Az elmúlt években egyre gyakrabban találkozhatunk az év fajainak megválasztásával, hiszen a szakmai szervezetek ezen keresztül is próbálják eljuttatni természeti értékeinket a lakossághoz: minden évben megismerkedhetünk a jelölésre bocsátott madár-, kétéltű-, rovar-, vadvirág- vagy emlősfajjal, de az év halára vagy gombájára is szavazhatunk.
Az országosan egyre jobban elterjedő mozgalom fő célja az ismeretterjesztés, hiszen az aktuális év adott élőlényéről széles körű információk, népszerűsítő kampányok, programsorozatok szólnak. „Ezek a kiemelt fajok a megismerésen keresztül járulnak hozzá a természettudatossághoz, illetve a környezeti neveléshez, elsősorban a jövő nemzedék szemléletformálásához.”- olvashatjuk a Magyar Mikológiai Társaság honlapján.
Fotók: Wikipedia
Variációk kakaóra
Mindent a kakaóbabról
