Úgy vártam már a gombaszezont, mint egy igazi, nagy utazást: egész nyáron készültem rá, mert a tavaszi kucsmagombáról lemaradtam, és csak gévagombát találtam eddig. A lelőhelyek, amelyeket évről-évre rendszeresen felkeresek, a nagy szárazságban némák voltak, akárcsak a Nyárádban a halak, melyekre mi magunk is csendben leskelődtünk gyermekként.
Fenyővargánya – Fotó: Gáspár Kinga
Most viszont elébredt az erdő, és bár a rizike még nem mutatja magát, őzláb és fenyőtinóru már bőven van, és még csak most kezdődik a tánc. Sokáig nem értettem, miért nem osztják meg szívesen a gombalelőhelyeket az emberek a különböző közösségi média platformok gombászcsoportjaiban. Mindenki büszkén mutogatja, micsoda kincsekre lelt, de a termőhelyet nem szeretik elárulni egymásnak.
Azt gondoltam, az erdő- és a rét-, a természet kincseit nem lehet kisajátítani,
hiszen manapság – amikor a legtöbben nem azért gombászunk, amiért eleink számára egy hagyományos életformában ez természetes volt, azaz nem a megélhetésünk függ tőle – egész évben mindenféle élelmiszerhez hozzáférünk, tehát a gomba leginkább csemege, és egészen természetes, hogy mindannyian betartjuk a gombászetikát. Vagyis csak annyit viszünk el, amennyire szükségünk van, tisztán szedjük, és óvjuk a termőhelyet.
Őzlábgomba – Fotó: Gáspár Kinga
A termőhely megóvása azt jelenti, hogy:
- a gomba gyökerét nem fordítjuk ki a földből, ha véletlenül mégis, levágjuk és visszatemetjük,
- egyetlen termőhelyről nem szedünk le mindent, hogy a később kifejlődő kicsik majd szétszórhassák spóráikat és, hogy az ott élő állatoknak is legyen ennivalójuk – ezzel az erdő életközösségét védjük,
- a gyombagyűjtést maximalizáljuk a jogszabály által előírt napi legfeljebb 2 kilogrammnyi mennyiségben, és nem tömjük meg az autó csomagtartóját gombával csak azért, mert éppen szőnyegnyi mennyiség terem,
- csak olyan gombát gyűjtünk, amit ismerünk, és a felismert bolondgombát sem rúgjuk fel csak azért, mert éppen arra járunk – attól, hogy egy gomba emberi fogyasztásra nem alkalmas, az erdő élővilága számára hasznos, a biodiverzitás fenntartásához pedig minden fajra szükség van.
Fenyővargánya – Fotó: Gáspár Kinga
Gyakorlott gombagyűjtőként ma már tudom, hogy a legtöbb gombát szerető és gyűjtő ember miért nem szívesen árulja el az általa ismert termőhelyeket: nem a termés féltése az egyetlen ok, hanem az, amitől most nekem is elment a kedvem megosztani, hol jártam. A szőnyegszerűen termő fenyővargánya vagy vajgomba telep előttem már fogadhatott látogatókat, és azok nem az erdő állatai voltak.
Az állat megeszi, amire szüksége van, de nem szedi le az elöregedett példányokat késsel, hogy aztán eldobálja, széttapossa őket az erdőben, és sörös dobozokkal sem zsonglőrködik, hogy aztán otthagyja őket szétszórva a fák alatt.
Általános jelenség a szemetelés, nyilván, de itt látszott, hogy a helyet célzottan keresték fel gombagyűjtési szándékkal, és azzal a meggyőződéssel, hogy mi, emberek sokkal fontosabbak és hatalmasabbak vagyunk, mint a többi élőlény: uralkodhatunk hát rajtuk. Pedig nem árt tudni, hogy ha eltűnnének a gombák, három éven belül kihalna a földi élet:
„Ha eltűnnének a gombák, három éven belül kihalna a földi élet” – Albert László mikológussal beszélgettünk
Most tele van az erdő gombával, mintha a természet szeretne kárpótolni bennünket a nyári gombaszezon kieséséért. Ez a különleges, se növény se állat élőlény sokunk kedvence, rengetegen szedik a különböző gombákat fogyasztási céllal annak ellenére, hogy a laikus gombagyűjtők viszonylag szűk ismerettel rendelkeznek a hazánkban élő gombafajokról. Nem veszélytelen vállalkozás, hiszen vannak mérgező gombák, amelyekből akár egyetlen példány is egy egész család életébe kerülhet. Albert Lászlóval, a Magyar Mikológiai Társaság elnökével beszélgettünk a gombákról és a gombagyűjtés szabályairól.
Ugyanakkor viszont arról nem szól a fáma, hogy az emberi faj eltűnése végveszélybe sodorná a földi ökoszisztémát...
A szakma antropocentrizmusnak hívja azt a jelenséget, amikor az emberközpontúság nem humanizmust jelent, hanem szilárd hitet az emberi faj felsőbbrendűségében, azt a meggyőződést, hogy minden, ami körülvesz, értünk van, és bennünket, a mi jólétünket kell, hogy szolgálja. Nem éppen ennek a levét kezdtük el szürcsölgetni a 2000-es évek elején, amikor globális kontextusban is egyértelművé vált, hogy valamit nagyon elrontottunk ezen a bolygón? Nem éppen ennek a levét vedeljük most már jó ideje, attól rettegve, hogy nem tudjuk helyrehozni, amit elrontottunk?
Fenyővargánya – Fotó: Gáspár Kinga
A gondolkodás torzulásának fázisait nem könnyű tetten érni, hiszen ez egy folyamat, nem jelzi fogaskerekek kattanása, hogy ismét átléptünk egy határt. Nem vagyok még olyan koros, hogy vészesen távolinak hasson a gyermekkor, és ne emlékezhetnék kristálytisztán az akkori erdőre, a nagyanyámmal, majd apámmal tett hatalmas kerülőkre, melyekről sosem üres kosárral tértünk haza.
Pontosan látom a tájat, mikor még nem ismerte az alumínium sörös dobozt és a műanyag pillepalackot, az üvereket és csapásokat, ahol a nyomolvasást tanultam, és a gombát, amire nagyanyám úgy nézet, mint valami titokra.
Csodálattal kereste ezeket a mókás lényeket, s amikor megtalált egy-egy telepet, úgy tudott örülni, mint egy gyermek. Ez az öröm ragályos lehetett, mert bennem él tovább. Sosem szedte le az egészet: pontosan tudta, hányan fogunk enni belőle, és amikor elegendő mennyiség összegyűlt, elindultunk hazafelé.
Fenyővargánya – Fotó: Gáspár Kinga
A gondviselés sok beszélgetéssel ajándékozott meg: a nagyanyámmal töltött idő valóságos megszentelt idő volt – ma már tudom. Mindenről beszélgettünk. A gombákról is. És persze arról, hogy nem csak mi szeretjük őket, hanem a sünök, a vaddisznók, némely madarak és a bogarak meg a kukacok is. Amit nem szedünk le, az a természet nagy éléskamrájában sok más éhes szájat – a talajt is beleértve – táplál.
Csak egy vagyunk a sok között.
Hogy létezik, hogy ezt az én egyszerű, de tiszta gondolkodású nagyanyám ösztönösen tudta, és ma – amikor már iskolákban is tanítják az ökológiai szemléletet – minduntalan magyarázni kell?
Tanuljuk vissza a helyünket a természetben! Vigyázzunk a többiekre, hogy ők is vigyázhassanak ránk!
Felelősségteljes és sikeres gombászást mindenkinek!
