Az év utolsó napján a legtöbben zajos bulikba készülnek csillogó ruhákban és harsogó papírdudákkal. Mégis természetes igény, ha úgy döntünk, inkább egyedül szilvesztereznénk. Otthon, a négy fal között. A saját érzéseinkkel, gondolatainkkal és a legőszintébb önmagunkkal.
Pezsgő, konfettik, bulizós tervek, csillogó ruhák és túlzsúfolt lakások, éttermek – szilveszterkor akaratlanul is úgy érezzük, hogy valahol, valahogy (bárhogy) buliznunk kell. Ezt a kötelező jókedvet igyekszünk magunkévá tenni, ami az év utolsó napjának közeledtével egyesek számára egyre nyomasztóbbá válhat. Mert azt érezzük, hogy nincs kedvünk a tömeghez, a társasághoz, inkább otthon maradnánk a meghitt csendben, a saját szokásainkkal, a saját ritmusunkban.
Egyedül szilveszterezni nem a „nincs kivel” érzésről szól.
Sokkal inkább arról, hogy most kivételesen nem kell senkihez igazodnunk. Szívesebben töltenénk az időt egy csendes térben, amit mintha ajándékba kaptunk volna – vagy adtunk magunknak, hogy végre lelassuljunk. Ráadásul ez a lassúság, a befelé tekintés, a különleges hangulatú egyedüllét (vagy akár kettesben is) néha sokkal jobban illik ehhez az estéhez, mint bármilyen hangos visszaszámlálás.
A csend értékes, a szabadság felemelő
Mondhatnánk, hogy ez az este is csak olyan mint a többi, de a lelkünk mélyén érezzük, hogy ez nem így van. Az óév utolsó és az újév első napja valami kimondhatatlan varázslatot rejt. Érezzük a súlyát az elmúlásnak, a lezárásnak, ahogyan az új kezdet, a megújulás könnyedsége is ott van a levegőben.
Éppen ezért más a szilveszter esti csend, mint a többi. A lezárás és az új kezdet közötti feszültség valahogy nem hagyja nyugodni a gondolatainkat. Nem takarja el sem beszélgetés, sem zene, sem mások jelenléte. A bennünket körülvevő csend pedig nem félelmetes, sokkal inkább olyan, mint amikor végre befejezünk egy hosszú és kimerítő munkát, majd leülünk egy nagy sóhajjal, miközben azon gondolkodunk, hogyan tovább…Ebben a csendben mintha a szokásosnál is jobban meghallanánk saját magunkat, a gondolatainkat, vágyainkat, azokat a dolgokat, amikre sosem jut idő, vagy éppen nem akarjuk meghallani őket. Most mégsem térhetünk ki előlük.
Szilveszter napja tele van elvárásokkal: menjünk társaságba, bulizzunk, hangoskodjunk, legyünk jókedvűek, csillogók, harsányak. Ezzel szemben a szilveszteri egyedüllét mindenféle elvárástól mentes. Mi döntjük el, mit eszünk, mit iszunk és mikor. Mi határozzuk meg a programot, ráadásul a legkényelmesebb zokniban tévézhetünk a kedvenc kanapénkon. Hallgathatunk zenét, nevethetünk vagy sírhatunk – bármit lehet, és semmi nem kötelező. Így az este végre nem arról szól, hogy „mit kell csinálni szilveszterkor”, hanem arról, hogy mi mit szeretnénk csinálni, hogyan szeretnénk elbúcsúztatni az óévet és fogadni az újat.
Így teheted még teljesebbé az egyedül töltött szilvesztert
Bár semmi sem kötelező és bármit szabad, nem baj, ha egy kicsit végiggondoljuk, hogy mit csinálunk majd ezen a különleges napon. Fejben már napokkal előbb készülődhetünk, hogy a szilveszteri varázslat minél szebb legyen.
Csinálhatunk például egy saját évzáró szertartást. Gyújtsunk gyertyát, hallgassunk valamilyen kellemes, lágy zenét, vagy csak üljünk egy kicsit a gyertyafényes csendben. Adjuk át magunkat a pillanatnak, hagyjuk, hogy áramoljanak bennünk az érzések és a gondolatok. Figyeljünk befelé, engedjük meg magunknak, hogy minél jobban lelassuljunk.
Ha már úgyis a kanapén kötöttünk ki, nézzük végig az elmúlt évben készült fotókat a telefonunkon. Ne pörgessük gyorsan, időzzünk el nyugodtan egy-egy fényképnél. Idézzük fel, hogy mikor készült és hol, valamint a hozzá kapcsolódó történetet.
Kényeztessük magunkat. Gondoskodjunk finom ételekről, italokról – a kedvenceinkről. A hagyományokról se feledkezzünk meg, főzhetünk lencsét, virslit, és egy pohár pezsgőt is elkortyolhatunk éjfélkor. Vehetünk egy forró fürdőt, tehetünk fel arcmaszkot, burkolózzunk puha, meleg takaróba. Kapcsoljunk hangulatos fényeket. Élvezzük az egyedüllétet.
Írhatunk egy levelet a jövőbeni énünknek. Beleírhatjuk a következő egy évre vonatkozó terveinket, vagy csak kívánhatunk valamit az elképzelt jövőnkre vonatkozóan. Lehetünk viccesek, komolyak, melankolikusak. A levelet tegyük el egy lezárt borítékban jövő szilveszterig. De készíthetünk álomtáblát fotómontázzsal, vagy más kreatív módon, például rajzzal, kivágott szövegekkel is alkothatunk egy egyéves tervet.
Menjünk ki a friss levegőre. Sétálhatunk egy nagyot, de akár az éjfélt is megvárhatjuk a szabadban. Talán halljuk majd a harsogó dudákat, a távolba kiáltott jókívánságokat és a tűzijáték zaját. Vagy csak hallgassuk az éjszaka meghitt csendjét, hunyjuk le a szemünket és kívánjunk magunknak boldog új évet. Egy csillagszóróval pedig megteremthetjük a saját kis tűzijátékunkat.
Találkozás önmagunkkal
A szilveszter igazi varázsa nem attól lesz valódi, hogy mennyire hangos a körülöttünk lévő világ, sokkal inkább attól, hogy bennünk mennyire őszinték és tiszták a gondolatok.
Egyedül szilveszterezni ugyanis nem magányos tevékenység, hanem egy találkozás. Találkozás azzal a valakivel, aki egész évben ott volt bennünk, csak nem biztos, hogy mindig meghallottuk.
Egy csendes, egyedül töltött szilveszter után az új év valószínűleg nem külső eseményként érkezik meg hozzánk, hanem mintha önmagunkban nyitottunk volna kaput annak. És talán pont ezért olyan különleges egyedül lenni ezen az estét: mert végre úgy érkezhetünk meg az új évbe, ahogy igazán szeretnénk.
Borítókép: Decoled
„Nem vagyunk attól kevesebbek, ha egyedül ünnepelünk”
Zana Ágnes családterapeutával készült korábbi interjúnk ma is aktuális
