Kisgyermekként legidősebb hozzátartozóim gyakran kértek meg, hogy nyissam ki a befőttes üveget vagy éppen a gyógyszeres vagy üdítős flakont. Akkor ezt nagyon furcsálltam, de ma már én is érzékelem, hogy az évek múlásával csökken a markolási erő (röviden: marokerő). Míg a tünetet sokan felfedezik magukon, kevesen tudják, hogy az számos betegség előjele lehet.
Nyolc éve jelent meg egy nemzetközi kutatócsoport által végzett vizsgálat összegzése, amely kimutatta, hogy a markolási erő jelentős csökkenése összefüggést mutat nemcsak az általános izomgyengeséggel, hanem a szív- és érrendszeri betegségek nagyobb számával és a halálozással is. Azok körében, akiknél a vizsgálat hét éve alatt jelentősen csökkent a marokerő, sokkal nagyobb százalékban léptek fel ezek a betegségek, és bizony sokkal többen is haltak meg a vizsgálati alanyok közül.
Ugyanakkor azt is megállapították: a marokerő csökkenése nem volt jele a cukorbetegségnek, a különféle rákoknak, a tüdőproblémáknak, sőt annak sem, hogy az illetők többször estek el, pedig az utóbbira logikusan következtethetnénk, hiszen ott, ahol a kéz ereje csökken, általában csökken a lábizomzaté is.
Mekkora a normális markolási erő, és mikor beszélünk ennek csökkenéséről?
A 20-29 év közötti embereknél az átlagos fogási szilárdság (marokerő) a férfiaknál 46 kg, nőknél 29 kg. Ez a két szám 39 kg-ra és 23,5 kg-ra csökken, mire az ember eléri a 60-69 éves kort. Amennyiben tehát a fogási erő mérésekor ez a szám sokkal kisebb, gyanakodhatunk arra, hogy valamilyen más egészségügyi probléma is fennáll vagy jelentkezni fog.
Felmerül a kérdés, vajon ez fordítva működik-e, tehát a nagyobb marokerő annak a jele-e, hogy erősebbek vagyunk, s jobban túlélhetünk egyes betegségeket? A válasz egyértelműen igen, több betegség, például egyes rákfajták kapcsán bizonyítják a kutatások, hogy a nagyobb marokerővel rendelkező emberek nagyobb százalékban élték túl a kór megjelenését és kibontakozását.
Nyilvánvaló, hogy a markolási erő az általános testi erővel van szoros összefüggésben, s ez kijelöli a feladatainkat ötven év felett (is). Nagyon fontos a rendszeres testmozgás, de ezen belül is kulcsfontosságú az, hogy kezünk erejét ne veszítsük el, biztosan és hosszan tudjuk fogni és használni a tárgyakat. Mindezért nélkülözhetetlen, hogy
a markolási erővel kapcsolatban is rendszeresen végezzünk különféle testmozgásokat.
A marokerő szintentartására a legjobb egy kis, sima vagy tüskés gumilabda beszerzése, amelynek rendszeres összenyomásával lassíthatjuk a kézerő romlását. Itt is fontos azonban hangsúlyozni: ahány ember, annyiféle helyzet és megoldás! A szakorvos pontosan el tudja mondani, hogy számunkra a zselés, tehát puhább gumilabda vagy a keményebb labda az optimális, s azzal naponta hányszor, pontosan milyen gyakorlatokat kell elvégeznünk.
A marokerő másik fejlesztési lehetősége pedig egy olyan „módszer”, amit egyre jobban elfelejtünk: a kézírás! Nemcsak a mentális szintentartást segíti, de a kéz izmait is edzi, ha nemcsak billentyűket nyomogatunk, hanem tollat ragadunk, és naplót, bevásárlólistát, esetleg levelet írunk. Egy-két oldal lejegyzése közel olyan „edzés” kézfejünknek, mintha fél órát tornáztatnánk a kezünket! Sokan azt is javasolják, hogy ha régebben játszottunk egy hangszeren, azt vegyük elő, és gyakoroljunk vele, de azok, akik szeretnek kötni vagy horgolni, ne hanyagolják el ezeket a tevékenységeket, hiszen egy pulóver megkötése is jelentős izommunkát igényel. Ugyanígy üdvözölendő minden kézműves foglalkozás, kétkezi munka – nem véletlen, hogy a marokerő csökkenéséről szóló kutatások az utóbbi évtizedben szaporodtak meg, mióta az online tér hódításának hála minden generáció majd’ minden tagja talál magának elfoglaltságot a számítógépeken.
Fontos hangsúlyozni, hogy a markolóerő csökkenése nemcsak a fent említett betegségek előjeleként fontos, hanem azért is, mert a kisebb markolóerő rosszabb reflexeket hoz magával, s így adott esetben, ha elesünk, kevésbé hatékonyan tudjuk megmarkolni az esést lassító tárgyakat. Figyeljünk tehát kezünk markolási erejére, és lassítsuk annak csökkenését!
Nem sikerült betartani az újévi fogadalmakat?
Még nincs késő újrakezdeni!
