Szörfözés a női ciklus hullámain

Évek óta követek egy norvég influenszert, Cornelia Grimsmót, akivel már eddig is több ponton egyeztek a nagy egésszel kapcsolatban feltett aktuális kérdéseink, és többször volt épp szinkronban az életünk. Cornelia most egy kis social media szünet után azzal a hírrel tért vissza, hogy írt egy könyvet Flow Mo’ címmel, amiben a női ciklusról értekezik, és arról, hogy menstruáció ide vagy oda, hogyan végezhetnénk flow-ban mindennapi tevékenységeinket, hogyan menedzselhetnénk teljes nyugalomban társas kapcsolatainkat és a munkánkat. A könyv a szerző tapasztalatairól szól: 30 napig alkalmazott magán egy különleges technikát.

De miről is van szó?

Ami a természetben egy év alatt történik, csodálatosan tükröződik bennünk hónapról hónapra. Az egyensúly megtalálása abban áll, hogy ne akarjunk nyarat akkor, amikor tél van. Ne akarjunk olyan irányba menni, amire a belső iránytűnk nemet mond. Tanuljuk meg figyelni magunkat, a ciklusunkat, és ne szabályozni akarjuk azt, hanem barátkozzunk meg vele. Ne csak figyeljük, szeressük is. Ez egy hosszú távú, izgalmas projekt, amibe érdemes befektetni.

A szerző szerint az életet könnyedén, örömtelien és teljességben is élhetnénk. Sokan azonban nem így tapasztaljuk, mert küzdünk a bennünk zajló természetes folyamatokkal, ahelyett, hogy megpróbálnánk megérteni őket.

Hogyan tapasztaljuk ezt a mindennapokban?

Most már bizonyos vagyok benne, hogy nemcsak velem, hanem szinte minden ciklussal rendelkező nővel előfordul olykor-olykor, hogy bár alszik hét-nyolc órát, mégis egész nap fáradtnak érzi magát, csukódik le a szeme. Ilyenkor leginkább csak aludnánk, vonszoljuk magunkat egész nap, és nem értjük, mi történik. Mégis próbáljuk ugyanúgy végezni a mindennapi teendőinket, a munkánkat, élni a társasági életet.
Ha ilyen élményeket élünk át, nagy valószínűséggel beköszöntött szervezetünkbe az ősz. A nyári ösztrogén-csúcs elmúlt, vagyis a legfontosabb női nemi hormon távozott a szervezetünkből. A megjelenő progeszteron nyugtató hatására álmosabbak, fáradtabbak leszünk. Ilyenkor az a legkifizetődőbb, ha nem várjuk el magunktól, hogy 120 százalékon pörögjünk. Itt elkezdődik a befelé fordulás időszaka, ami tovább mélyül akkor, amikor eljön a tél.

De miért éri meg félretenni a munkát és hátradőlni a ciklus bizonyos napjain? 

Ha megadjuk szervezetünknek a vágyott pihenést, akkor jobban fog teljesíteni az aktív szakaszban. Ha megpróbálunk szembemenni a hormonjainkkal, akkor azok a feladatok, amiket a follikuláris szakaszban (tavasz) vagy a ovulációs szakaszban (nyár) viszonylagos könnyed lendülettel veszünk, most sokkal nagyobb erőfeszítést igényelnek és ennek az eredménye frusztráció, ingerlékenység, feszültség lesz.

Ha a luteális szakaszban (ősz) és az első fázisban (tél) hallgatunk a szervezetünkre, akkor az az élet minden területén javunkra válik a következő fázisokban. Ősszel (ami a PMS időszaka is) kényeztessük magunkat tápláló, finom ételekkel, relaxációval, feltöltő, lelkünket simogató programokkal.

A téllel, a menstruáció beköszöntével ürülnek ki leginkább a hormonjaink. Ilyenkor természetes, hogy nem vágyunk túlzottan a társasági életre, inkább befelé fordulunk. Ez az időszak tökéletesen alkalmas arra, hogy tisztázzuk a vágyainkat, álmainkat. Ilyenkor hasznos célokat állítani a hónap következő részére. Fontos is új motivációkat találnunk, mert ha beköszönt a tavasz, és pörgünk az energiától, akkor frusztráló, ha nincs tiszta cél előttünk.

A tavaszi, nyári időszak energiától pezsgő részeiben, amikor egyébként is könnyebben megy, érdemes előre dolgozni, hogy előre gondoskodjunk a jövőbeli énünkről, akinek pihenésre lesz szüksége.

Ez mind szép és jó, de mit szól majd ehhez a munkahelyem?

Egyre több országban jár havonta pár nap fizetett szabadság a menstruáló nőknek. Más kérdés, hogy sokszor ezzel mi, nők nem merünk élni, nem szólunk, mert félünk, hogy ez negatív hatással lesz a munkahelyi megítélésükre, a munkatársaink majd gyengébbnek tekintenek. 

Hazánkban talán még messze vagyunk attól, hogy extra szabadságot kaphassanak a nők a nehezebb napokra, de azért hiszem, hogy a jövő hozhat változást. 

Pont azelőtt, hogy ezt a cikket elkezdtem írni, találkoztam egy barátnőmmel, aki az elmúlt években kezdte felfedezni magán, mennyire máshogy működik a PMS idején. Jelenleg egy irodai, multis közegben végzi számítógép előtt a feladatait napi nyolc órában. Megfigyelte magán, hogy amikor ezeken a nehezebb napokon is be kell mennie, legtöbbször annyira nem tud összpontosítani munkaidőben, hogy egyáltalán nem halad a feladataival, és hogy valójában csak akkor kezd el dolgozni, amikor hazaért a munkából...

Szerencsére ez a barátnőm bátor ember, így felhozta a témát először egy női felettesének, aki delegálta a „problémát” a főnökének, aki történetesen egy férfi. Most úgy néz ki, a barátnőm át fogja beszélni vele, hogyan lehetne rugalmasabb a munkaideje és hogyan támogathatnák kölcsönösen egymást, hogy a leghatékonyabban tudjon dolgozni. 

Bízom benne, hogy sok ilyen beszélgetés zajlik majd a közeljövőben, ami az idő előrehaladtával egyszerűbbé és élhetőbbé teszi a nők életét. Mindenki javára.