Milyen étrenddel lehet 20 kilót fogyni és 10 évet fiatalodni? – Juli története

Julit bő másfél éve láttam utoljára, amikor emlékeim szerint hiába kínáltam az egyébként teljesen reformételnek számító cukkinitallérral, amit direkt neki sütöttem, nem vett belőle, mondván: már ezt sem eheti, mert most meg ketogén diétát követ.

Mióta ismerem, küszködik a szülés után felszaladó, majd a menopauza idején elszaladó kilókkal.

Hol ilyen, hol olyan diétába vágott bele, paleolit, méregtelenítő kúra, testkontroll, update… minden volt már, és mindig fogyott is valamennyit, majd ugyanolyan gömbölyűre – ha nem gömbölyűbbre – kerekedett. Most viszont az én szemem kerekedett el, mert alig ismertem meg: karcsú, 54 évesen is negyvenesnek kinéző nő nevetett rám az autóból.

Boldogan mesélte, hogyan érte el az eredményeket mind az alakját, mind az arcát illetően: „Beláttam, amit már rég be kellett volna, és amit biztos unásig ismersz már: csak az életmódváltás hoz eredményeket. De azt nem lehet úgy csinálni, hogy nem illeszkedik a habitusodhoz” – állapította meg.

Az újabb visszahízás miatti elkeseredése után leült „önmagával beszélgetni”, és megalkotta a saját, számára könnyen követhető étrendjét, élettani, dietetikai ismereteire alapozva – és persze önmaga ismeretére is, hiszen az évek során már kitapasztalta, mi az, amit képtelen betartani, milyen megszorítás okoz számára falásrohamokat később.

Nagyon egyszerű rendszert követ:

mivel a szénhidrát feldolgozása a déli órákban a legmagasabb, azt ebédre időzíti, de e típusból is csak alacsony glikémiás indexű élelmiszereket fogyaszt.

A nassolnivalót sem vonta meg magától: ebéd után mindig jöhet egy kis gyümölcs vagy épp reform-sütemény, mikor mit kíván. „Tudod, én sokat csináltam szénhidrát-megvonásos diétát. Nos, ennek a vége mindig őrült habzsolás lett, a diéta feladása után napokig csak csokoládékat, kekszeket, jégkrémeket tömtem magamba. Viszont így, hogy ebédre mindig ehetek szénhidrátot, megszűnt a nassolnivalók vonzereje. Már egy banánra is desszertként tekintek, és bár engedélyezve van valamiféle édesség, már alig élek vele, egyáltalán nem kívánom ebéd után.”

A fehérje persze nagy szerepet játszik az étrendjében továbbra is, hiszen az építi az izmokat, eltelít, és nem emeli meg a vércukorszintet. „A reggelim és a vacsorám főleg fehérje, turmix, sajt, túró, tojás, sonka. A zsiradékkal vigyázok, hiszen eleve tartalmaznak az ételeink is, csak a salátámra locsolok egészséges olajokat. Ebédre azért fehérjét is fogyasztok, a tegnapi napom például így nézett ki: reggelre főtt tojást ettem salátával, túrós sonkatekerccsel, ebédre zöldséglevest, majd bulgurt két szelet csirkemellel és párolt káposztával, vacsorára pedig fehérjeturmixot ittam, és mellé még a megmaradt túrót eszegettem meg paradicsommal, paprikával. Ha éhes lettem volna, simán megkentem volna a maradék túróval egy szelet teljes kiőrlésű kenyeret, mert ez sem tilos, de nem kellett, elégnek éreztem az ételt így is”.

Ennyi lenne az egész? Kitartóan és következetesen ebédre időzíteni a szénhidrát fogyasztását? Azért van még más is: „A étkezések időzítésére kell még nagyon figyelni. Meggyőződésem, hogy a napi három étkezés az ideális a szervezet szempontjából, ha zsírt akarunk veszíteni.

Két étkezés között ugyanis el kell telnie legalább négy órának, hogy az inzulinszintünk a minimálisra csökkenjen, márpedig a zsírbontó enzimek csak akkor tudnak működésbe lépni, ha alacsony az inzulinszint.

Szóval én 4-5 óránként eszem, és arra is ügyelek, hogy ennél több idő ne nagyon teljen el, mert az sem jó: olyankor egyfajta »pánikreakcióként« raktározásba kezd a szervezet.”

Ennyire egyszerű étrendet követ hát: reggel-este főleg fehérje, ebédre pedig a fehérje mellé alacsony glikémiás indexű szénhidrát, és 4-5 óránként történő étkezések. A testedzés tekintetébesen sem támasztott magával szemben nagy követelményeket, de célként már kezdetben kitűzte

a napi 20-30 perces mozgást: főleg sétál, amikor pedig nem tud menni, akkor otthonra választ „helyben gyaloglásos” videót, vagy éppen táncol.

Nemrég kezdett el kis súlyokkal tornagyakorlatokat végezni, de ennek a típusú edzésnek még csak az elején jár. Ismervén őt, tudom, hogy ez nagyon nagy lépés számára, hiszen mindig meggyűlt a baja a mozgással: nagy könyvmoly, szerintem csak akkor kelt fel az olvasókanapéjáról, ha munkába ment vagy dolga akadt. A diétái idején persze mozgásformákba is belevágott, de panaszolta mindig, hogy maximum egy hétre van hitelesítve a kitartása. 

Bezzeg most! Minden egyes nap mozog, legfeljebb a vasárnapot szavazza meg néha pihenőidőnek, de egyébként nem hagyja ki a napi minimum húsz perces sétát vagy egyéb edzést. Ráadásul Juli nemcsak rengeteget fogyott, de

az arca is fiatalabbnak látszik.

Főleg az tűnt szembe, hogy az állcsontnál lévő megereszkedés már egyáltalán nem látható, pedig rengeteget panaszkodott miatta, és kozmetikai beavatkozásokon gondolkodott.

Azt hittem, ezt lépte meg, de kiderült, hogy teljesen más hozta el számára a megoldást: „Arcjógázom. Amikor elkezdtem fogyni, megijedtem, hogy majd látszani fog a bőrömön, és elkezdtem az arcizmaimat is tornáztatni. Már nagyon hamar észrevettem a pozitív változásokat, és belelkesedtem. Egyetlen napot se hagyok ki, ha más nem, akkor séta közben csinálom a gyakorlatokat, amikor nem lát senki. Ugye, milyen hatásos?” – nevetett kicsit szégyenlősen, pedig nincsen rá oka, sőt, fantasztikus változásokat ért el. De a legjobb azt látni, hogy mennyire nem a régi, lemondós-erőfeszítős megszorítások között létezik, hanem élvezettel falatozva, boldogan éli most már karcsú mindennapjait.