Megjavítom az agyam! – A neurofeedback módszerével közeledek egy kiegyensúlyozottabb élethez

Agyunk elektromos tevékenysége leírható agyhullámok formájában, és már régen megfigyelték, mely agyhullámaink aktívabb működése okoz koncentráltabb figyelmet, melyik jellemzőbb akkor, amikor alszunk vagy nyugodtan vagyunk. Ha pedig nem működünk megfelelően a szándékainkhoz képest, az agy tanítható a hullámok rendezésével – erről szól a neurofeedback.

„Agyhullámaink híven tükrözik a fizikai és pszichés állapotunkat, ez jól mérhető, és szükség esetén befolyásolható is” – magyarázza Hullán Gabriella, a Neurofeedback & Fejlesztés alapítója és szakmai vezetője. „Egy EEG készülék a fejen elhelyezett, tappancsszerű szenzorokkal veszi azokat az elektromos jeleket, amelyeket az agy generál. Az agyhullám tulajdonképpen egy frekvencia, amit grafikonok képében lehet látni a képernyőn, és trénerként mi ezeket elemezzük. Ha úgy látjuk, hogy bizonyos agyhullámok túl magasan vagy túl alacsonyan vannak ahhoz képest, ami az adott tevékenység során vagy általában véve optimális, akkor egy szoftver segítségével beállítunk egy küszöböt, és elkezdjük arra trenírozni a páciens agyát, hogy megtartsa azt a határt. Így a megfelelő irányba fejlesztjük az agyát, hogy képes legyen jobban végezni az adott tevékenységet.”

Kisné Hullán Gabriella elsősorban gyerekekkel foglalkozik gyógypedagógusként, nála a tréning a következőképpen zajlik le: a gyerek egy mesét néz, és amikor az agyhullámai nem tartják a kijelölt határértékeket, a szoftver megállítja a filmet. Ahhoz, hogy újrainduljon, ismét a megfelelő szinten kell működnie az agynak. A feedback szó visszacsatolást jelent, ez fontos része a tréningnek.

„Ilyenkor arra fog törekedni a gyermek, hogy elinduljon a film. Egy idő után az idegrendszere le fogja vonni azt a következtetést, hogy

ha egy bizonyos módon összpontosít, akkor jutalmat kap, nézheti a mesét.

Ez egy tanulási folyamat, az agy kondicionálása. Mintegy 30-40 alkalom után után az illető hétköznapi helyzetekben is elő fogja tudni idézni a megfelelő tudatállapotot, mert az agy képes strukturálisan átrendeződni, ráállni erre a típusú működésre. A változás pedig nem múlik el, sok idő elteltével is ellenőrizhetően működik” – álltja a szakember.

Persze, kérdés, mi az optimális működés: sokan gondolják, hogy nem baj, ha valakinek például egy kicsit szétszórt a figyelme, hiszen számos olyan szakmát találhat magának, ahol több mindenre kell egyszerre figyelnie és nem mélyen, koncentráltan egyvalamire. Ha másként működik az agyunk, azt ki is használhatjuk, netán egyedi problémamegoldásra. Szóval, biztosan egyformára kell tréningezni mindenkit?

„Nem. Egy felméréssel kezdünk az elején, megnézzük az agyi tevékenységet a legfőbb területeken. Nem konkrét számokat nézünk, hanem arányokat, hogy a hatféle, általunk vizsgált agyhullám aktivitása jól aránylik-e egymáshoz egy adott tevékenység során. Sokan a teljesen jól működő összpontosításukat szeretnék még inkább fokozni, vagy ellenkezőleg, arra van szükségük, hogy csökkentsék a stresszt, mert például alvás idején is jár az agyuk.

Ezután az adott funkció befolyásolására törekszünk.

Ha valakinek nem teljesen átlagosak az idegrendszeri értékei, de ez nem hátráltatja őt a hétköznapi életében, nem minden esetben tartom szükségesnek a tréninget” – hangsúlyozza a szakember.

Mi mindenre jó a neurofeedback?

Már a hetvenes években elkezdték alkalmazni a módszer kezdetlegesebb változatait az ADHD és más idegrendszeri rendellenességekben szenvedők esetében. Számos kutatás született a témában az évek során, amelyekből az derült ki, hogy egyéb terápiás módszerek alkalmazása mellett a neurofeedback-kezelésben is részesülő gyerekeknél jelentősebb mértékben csökkentek a tünetek – a saját, a szüleik és tanáraik visszajelzései alapján –, mint a kontrollcsoport esetében, amelynek tagjai ezt a tréninget nem kapták meg a többi mellett. A nyugtalan, nagyon szétszórt, éretlen gyerkőcök a módszer alkalmazásával megtanulhatnak jobban, nyugodtabban működni, az impulzivitásuk csökkenhet. Emellett gyerekeknél idegrendszeri éretlenséget, viselkedési problémákat, autizmust, tikkelést, szorongást, tanulási nehézségeket, diszlexiát, diszkalkuliát is tudnak valamilyen mértékben kezelni a neurofeedbackkel, de a teljesítményt is növelhetjük általa.

„Volt olyan család, még a pályám elején vállaltam, ahol versenyistálló típusú iskolába járt a kisfiú. Szép volt, okos, illedelmes, sportolt is, és becsúszott egy pár négyese. Azt szerették volna a szülők, hogy az egyébként teljesen rendben lévő gyerek koncentráljon még jobban, legyen még okosabb. Nála azt láttam, hogy a tanév folyamán egyre feljebb kúszott a high beta hulláma, vagyis nőtt benne az érzelmi feszültség, a stressz. Ekkor szóltam is az anyukának, hogy nem a legjobb választás ez a iskola, hiszen hiába tudott egyre erősebben koncentrálni, a követelmények stresszelték. Szíven ütött a reakció: hát de a stresszre is tudunk hatni a neurofeedbackkel, nem? Gyógypedagógusként nem értek egyet az ilyen fokú terheléssel” – meséli Gabriella.

Fotó: Kisné Hullán Gabriella

Felnőttek általában koncentrációs problémákkal vagy alvászavarokkal érkeznek, továbbá stresszkezelés, teljesítményfokozás céljával, vagy éppen azért, hogy kreatívabban tudjanak működni. Sportolók is járnak neurofeedbackre, miután nekik erősen kell fókuszálniuk, fejben nagyon ott lenni jelentős pillanatokban, és közben kizárni a közönséget, a stresszt. Sokszor tapasztalják, hogy edzésen másként teljesítenek, mint versenyen, és a neurfeedback ezen tud segíteni.

S hogy meddig lehet kondicionálni az agyat? Akármeddig, a neurofeedbacket ugyanis

késő demenciára is lehet használni.

„Tipikus eset, hogy elmegy nyugdíjba valaki, és akkor elkezdődik egy szellemi leépülés, az idegrendszer elengedi magát, hiszen már nem kell olyan intenzíven működnie. A bétahullámok arányaikban ilyenkor elkezdenek csökkenni, és a delta, a nem tudatos agyi tevékenységek dominánsabbá válnak. Van olyan kolléga, aki Alzheimer-kórosokkal foglalkozik. Megoldani nem lehet a problémát, de a szinten tartásban segíthet” – állítja a szakember.

Hogyan jöttünk rá, hogy az agyhullámok kondicionálhatók?

1963-ban Dr. Barry Sterman agykutató elkezdett macskákkal kísérletezni: arra kondicionálta őket, hogy ha enni szeretnének, nyomjanak le egy taposókart a ketrecükben. Mindeközben az agy elektromos jeleit érzékelő elektroenkefalográffal (EEG-vel) is vizsgálta őket. Miután a feladat már jól ment nekik, azt tanította meg, hogy akkor nyomják le a kart, ha egy hang is szól éppen. Kiderült, hogy amikor a macskák figyelnek a hangra, megerősödik az SMR (szenzo-motoros ritmus) agyhullámuk. A magas SMR azt a tudatállapotot jellemzi, amikor nagyon koncentrál az agy: mint amikor a vadász belenéz a távcsövébe, látja a célt, már a ravaszon van a keze, és arra figyel, mikor húzza meg. Dr Sterman úgy döntött, hogy ezt teszi további vizsgálatok tárgyává: elvette az ételhez vezető kart, és a cicák akkor kaptak enni, amikor ezt a koncentrált, SMR-ben gazdagabb idegi tevékenységet produkálták. Így a macskák elkezdték az SMR-szintüket növelni a több étel reményében. Később ezek a macskák bekerültek egy NASA-kutatásba, amelynek során azt vizsgálták, hogy az elégett üzemanyagok milyen hatást váltanak ki a kísérleti állatokból: epilepsziás rohamot okoztak, kivéve a Dr. Sterman által kondicionált macskák esetében. A magasabb SMR megvédte őket, ezzel az ötlet haszna valóságossá, kézzelfoghatóvá vált: az agyhullámok megváltozása valóban módosítja az idegrendszer működését.

Kreatív, kreatív, de szét van esve. Ez vagyok én.

Nagyon érdekes élesben figyelni, hogy működik az eljárás: a képernyőn láthattam a vizsgálat közben, hogy milyen körülmények között milyen agyhullámaim erősek. Ha például megfeszítettem az izmaimat, felment az SMR (szenzo-motoros) hullám – ezért is nem ajánlott négy és fél éves kor alatt a neurofeedback, illetve súlyosabb esetekben sem, ugyanis ha a gyerek nem tud egy félórát nyugodtan ülni, akkor fals adatokat fog generálni a vizsgálat és a tréning.A high beta is érdekes hullám: ez az érzelmi töltetért felelős, a jelenlévő kisfiam szórakozott is azzal, hogy ölelgetett vagy simogatott, mert ilyenkor sokszor felszaladt ez az adat. 

Mint kiderült a vizsgálatból, nekem a theta hullámom sok akkor, amikor figyelnem kéne. Ez egy agytörzsi hullám, ami a kreativitást erősíti, viszont a tudatosságot és a figyelmet gyengíti. Gabriella szerint az én esetemben a figyelemért felelős beta hullámokat lesz szükséges felerősíteni, közelíteni a magas thetahoz, így megtarthatjuk a kreativitásért felelős erős hullámokat, amikre a munkámban igencsak szükségem van, viszont fejleszthetem az önkontrollt is, vagyis idővel sokkal összeszedettebb, fókuszáltabb leszek nemcsak általánosságban, de a feladataimban és a testem irányításában is.

Nyitókép: DALL-E