Kincset érő apróság: szőlőmagot minden konyhába!

ZónánTúl

Kincset érő apróság: szőlőmagot minden konyhába!

Egyre jobban felfigyelnek az emberek a különféle természetes alapanyagokra, melyekkel ma már nem csupán ételeinkben, de a különféle kozmetikumokban is találkozhatunk. Közismert, hogy általuk akár korunk tipikus betegségeit is nagyobb eséllyel előzhetjük meg, vagy éppen orvosolhatjuk azokat, ha már megtörtént a baj. Ilyen a szőlőmag is, illetve a belőle készült olaj – mindenkinek érdemes lehet beszerezni belőle egy keveset!

Magyarország – a szép nők mellett – minden kétséget kizárólag a jó boroknak is hazája, melyek készítése során a legutóbbi években mintegy 4 millió mázsa szőlőt szüreteltek, és az Európai Unió szabályai szerint kötelező a borászati melléktermékek ellenőrzött hasznosítása. Ennek több oka is van: egyrészt így kerülnék el, hogy a szőlőtörköly túlzott kipréselésével gyenge minőségű borokat készítsenek, másrészt megakadályoznák, hogy a melléktermékekből készüljön bor.

Fotó: Wikipedia / Philmarin

A szőlő préselését követően visszamaradó törköly hasznosítására számos lehetőség ismert, igen elterjedt például a pálinka főzése. Ugyanakkor nem ez az egyetlen út:

a törköly legértékesebb része a mag, a magnak pedig a benne található olaj

(de viszonylag sok fehérjét és cseranyagot is tartalmaz).

A kinyerhető olaj mennyisége elsőre ugyan rendkívül kevésnek tűnhet, azonban mivel egy melléktermék hasznosításáról van szó, valamint az olajkinyerés során keletkező további melléktermékeket is hasznosíthatjuk, az eljárás valójában sokkal izgalmasabb, mint amit a számok elsőre mutatnak!

A préselést követően visszamaradt nedves törköly magtartalma körülbelül 20-25 százalék. A Magyarországon termelt borszőlőkben található szőlőmag átlagos olajtartalma – nagy szórással – 13 és 20 százalék között mozog,

ami azonban nem csupán a fajtától, de a termőtájtól és a szőlő érettségi fokától is függ. A szőlőmagolaj különböző fehérjékkel és szénhidrátokkal együtt a mag belső részében található, míg a héjában jelentős mennyiségben cseranyagok vannak.

Fotó: Pexels / Towfiqu barbhuiya

A legjobb minőségű, magas hatóanyag tartalmú szőlőmagolaj a friss törkölyből leválasztott, majd előzetesen leszárított magból hidegsajtolással nyerhető ki. Az így sajtolt olaj illata mogyoróhoz, dióhoz hasonló, íze kellemesen édeskés, színe a magas minőségű olívaolajhoz hasonlóan zöldesen áttetsző.

A hidegen sajtolt szőlőmagolaj könnyen emészthető, koleszterinmentes, számos vitamint, antioxidánsokat és bioaktív anyagokat tartalmaz,

melyeknek köszönhetően frissességét hűtés nélkül is hosszú ideig megőrzi. Étkezési célokra akár még finomítatlanul is alkalmas, salátákban közvetlenül fogyasztva sincsen kellemetlen utóíze. Jó tudni, hogy gyulladáspontja a legtöbb olajénál magasabb (210-230°C), így magasabb hőmérsékleten is füstmentesen, égésből származó mellékízek nélkül süthetünk-főzhetünk vele.

Fotó: Pexels / Petra Nesti

A szőlőmagolaj préselését követő présmaradvány mikroőrleményekben és gluténmentes termékekben is tovább hasznosítható, az olajhoz hasonlóan jelentős mennyiségben tartalmaz antioxidánsokat. A különféle mikroőrleményeket teába, joghurtba, vagy akár lekvárba keverve is fogyaszthatjuk, de néhány százalék erejéig akár a lisztet is helyettesíthetjük vele!

A szőlőmagolaj kinyerése sajnos meglehetősen költséges folyamat, így ára jóval magasabb a többi olajénál.

Egy tonna szőlőmagból átlagosan mindössze 40-60 kiló jó minőségű szőlőmagolaj nyerhető ki.

Fotó: Unsplash / Moritz Knöringer

Rendszeres fogyasztása azonban a magas ár ellenére is erősen javasolt! Ha nem is ebben sütjük ki a rántott húst, reggelente egy kiskanál szőlőmagolaj nagy mértékben hozzájárulhat egészségünk megőrzéséhez!

Nyitókép: Pexels / Bruno Scramgnon

 

Ajánljuk még:

Az „isteni földműves” étke, a boldogító köles

Az egyik legrégebben termesztett kultúrnövényünk, amely az abraktakarmánytól a madáreleségen át a legelőkelőbb éttermek konyhapultjáig minden lehetséges utat bejárt. A hatezer évvel ezelőtti Mezopotámiában is előszeretettel termesztették, innen indult hódító útjára, és jutott el Ázsián, Afrikán és Európán át a világ minden tájára. De mi okozta viszontagságos történetét, és miért ajánljuk mégis rendszeres fogyasztását?