„Jól enni, jól lenni” – könnyű ezt mondani! Interjú Papp Evelin dietetikussal

Papp Evelin dietetikus és jógaoktató, emellett a Pécsi Tudományegyetemen vesz részt egy kutatóprogramban – pályaválasztásról, táplálkozásról, táplálkozási zavarokról és a jóga szerepéről kérdeztük. Így vall arról, mi vezetett a szakmaválasztásához:

„Gyermekkoromban »derék lánynak« neveztek, a tömbházból a gyerekek kövérnek csúfoltak. 12 évesen azt mondta a háziorvos, ha nem fogyok le, akkor felborul a hormonháztartásom. Itt kezdődött a testképem romlása, ami folytatódott a tinédzserkori diétázásokkal. A következő években elég radikálisak voltak a súlyingadozásaim, atipikus anorexiás lettem, és ahogy sikerült abból kikerülnöm, beleestem a túlevészavarba. Úgyhogy igen, azt hiszem, a szakma talált meg engem, de ehhez nekem fel kellett ismernem fontosságát.”

Amikor szóba kerül az egészséges étkezés, sokan csak legyintenek, mondván: túl sokba kerül. Egyetértesz ezzel?

Ilyenkor mindig azt tanácsolom, hogy írjanak listát bevásárlás előtt, illetve vezessenek naplót a kiadásaikról. Ezekből a feljegyzésekből gyakran sok meglepetés kerül felszínre. Ha az ember megtervezi a menüjét, és odafigyel a mennyiségre, akkor bizony van egy kis különbség az elképzelés és a valóság között. Ezek mellett törekedjünk a szezonalitásra, egyszerűségre, és járjunk utána, hogy honnan érdemes beszerezni a termékeket. Ha többet piacozunk, és kevesebbet rendelünk, akkor igazából rájövünk, hogy az egészséges étkezés akár még olcsóbb is lehet.

Felsorolni is lehetetlen, hogy hányféle divatdiétát követnek az emberek, amikor fogyni szeretnének – számuk pedig egyre csak nő. Hogyan igazodhatunk ki közöttük, illetve mi a legfontosabb egy fogyókúrában?

A közös csupán annyi bennük, hogy mindegyik alapja a kalóriadeficit – azaz kevesebb energiát viszünk be az ételek által, mint amennyi a szervezetünk energiaszükséglete. Ha akarnám, előírhatnék olyan étrendet, ami csak pizzát vagy csokoládét tartalmaz, a kliens pedig fogyni fog tőle. A kérdés az, hogy valóban csak ezekre a tápanyagokra van szüksége? Nyilván nem. Tegyük fel magunknak a kérdést: hogy tudnánk-e követni ezt az étkezési stílust éveken keresztül? Az egészség ugyanis egy hosszú távú befektetés, nemcsak egy pár hetes, hónapos kihívás. Fel kell ismernünk a valódi igényeinket, szükségleteinket, céljainkat.

Életmódváltásra van szükség, ahhoz pedig ismernünk kell és megbecsülni önmagunkat. 

Pár éve még mindent vitt a paleolit étrend, aminek a legfontosabb eleme a hús. Ezzel ellentétben ma sorra lesznek az emberek vegetáriánusok vagy vegánok. Valóban jó irány a teljesen húsmentes táplálkozás? Okozhat bármilyen egészségügyi problémát a nagyon szélsőséges táplálkozás?

A vegetáriánus vagy vegán táplálkozás nemcsak egy vagy több ételcsoport kivonásáról szól, hanem etikai, egészségügyi, illetve környezetvédelmi okok is közbeszólnak – ez egy életfilozófiát takar. Egy jól megtervezett vegetáriánus vagy vegán étrend egészségesnek számít, előnyökkel jár a betegségmegelőzés és bizonyos betegségek dietoterápiás kezelésében.

Természetesen tervezést és odafigyelést igényel, hisz tápanyaghiányok jelentkezhetnek, ha az egyén étrendje hiányos. Oda kell figyelni a megfelelő kalcium, vas, B12-vitamin, cink, kolin, jód, fehérje, omega-3, D-vitamin bevitelére. Ezek nagyrészt fedezhetők ételek formájában, de bizonyos esetekben ajánlott táplálékkiegészítőket szedni.

Fotó: Papp Evelin  

A laikus diagnózisok korát éljük, ezért sokszor pont azokhoz nem érkezik meg a segítség, akiknek valóban szükségük lenne rá. A szomorúság nem egyenlő a depresszióval, egy mozgékony gyerek még nem feltétlenül ADHD-s, és a táplálkozási zavar is egy sokkal komplexebb kórkép annál, minthogy milyen számot mutat a mérleg. Mit értünk az étkezési zavarok diagnózisa alatt?

Két kategóriába soroljuk ezeket. A klasszikus klinikai súlyosságú zavarok közé tartozik az anorexia és a bulimia nervosa, vagyis a túlevés zavara. A szubklinikai kategóriában ezeknek enyhébb változata fordul elő. Sokszor hiányzik egy-két tünet, ezért atípusosként emlegetjük őket: atípusos anorexia, atípusos bulimia. Megemlíthető még az izomdiszmorfia, az orthorexia nervosa (vagyis a mániákusan egészséges élet), a purgáló zavar, illetve az elkerülő táplálékbeviteli zavar.

Egy kisebb testsúlyú személy látványa még nem egyenlő az anorexiával, hacsak nem léteznek pszichés hajlamosító tényezők is. Az evészavarok esetén jellemző még a különös elfoglaltság az alkattal, testsúllyal, a nem kiegyensúlyozott táplálkozási szokások, érzelemkifejezési nehézségek a táplálkozással kapcsolatban. Ezeknél a személyeknél gyakori a betegségtudat hiánya.

Ezek mellett pedig nagy a társadalmi nyomás is, amit a közösségi média a maga tökéletesre kreált világával egyre csak erősít – ez pedig egy kamaszt nagyon drasztikus döntésekre sarkallhat. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a testképzavar nem feltétlenül olyan közegben alakul ki, ahol az ember nem kap szeretetet. Milyen okait ismerjük?

A zavarok kialakulásában a bio-, pszicho-, szociális tényezők egyaránt szerepet játszhatnak. Biológiai faktorok közé soroljuk a családi hátteret, a táplálkozási irányzatok követésének történetét, az 1-es típusú diabéteszt, illetve a genetikai hajlamot. A pszichológiai tényezők esetében alacsony önbizalomról, szorongásról, magányról beszélhetünk, ami miatt az egyénnek nincs stabil kapcsolata önmagával.

Szociális faktorok esetében pedig kulturális normákról beszélünk, amelyek a külsőséget idealizálják, a múltbeli traumák, a testsúly stigma, illetve a bullying szintén ide tartozik. A túlevés okaiként megemlíthetjük még a kapcsolatok problémáját – szülőkapcsolat, párkapcsolat. Ezekhez kapcsolódhat az elszakadástól való félelem, illetve az erre való képtelenség. Bulimia kialakulhat a várandósság idején, vetélés következtésben, abortusz esetén, egy párkapcsolat megszakadása után, illetve a szülőktől való elköltözést követően. Természetesen nem lehet általánosítani, számos más oka is lehet.

Minden egyén más történettel rendelkezik, azonban minden esetben van egy közös pont: az adott helyzet meghaladja a személy egyéni megküzdési képességét.

A környezet sokszor csak legyint ilyenkor, vagy a másik véglet, amikor túlkontrollálják az étkezést. Mi a legszembetűnőbb jele annak, hogy környezetünkből valaki belekerül ebbe a spirálba, és hogyan lépjünk fel ilyenkor vele szemben?

Az illetőnek megváltozik az étkezéshez és testméréshez való hozzáállása, illetve a viselkedése. Nem eszik társaságban, bizonyos táplálkozási rituáléi lesznek, például: nagyon kicsi darabokba vágja fel az ételt, nagyon sokáig rág, habzsol. Nagyon elfoglalt lesz a külsejével, ugyanakkor alacsony az önértékelése. Előfordulhat, hogy ételeket rejteget vagy felhalmoz, titokban eszik, kompulzívan edz, gyakran eltűnik étkezések után, illetve csak diétás ételeket eszik. Ezek mellett megváltozik a hangulata: lobbanékony lesz, esetleg szorong, zárkózottabbá válik. Lányok esetében figyelemfelkeltő lehet, ha kimarad a menstruáció.

Segíthetünk neki azzal, ha tanulunk a betegségről. Olvassunk, hallgassunk podcasteket – kötelezővé tenném Lukács Liza Az éhes lélek gyógyítása című könyvét. Legyünk türelmesek, együttérzők, asszertívan kommunikáljunk vele. Javasoljuk, hogy kérjen szakembertől segítséget – akár segíthetünk neki találni valakit. Semmi esetre se tegyünk megjegyzést a külsőjére, ne próbáljuk invalidálni, elbagatellizálni az érzéseit. Ne adjunk neki táplálkozási, edzési, stresszoldó tanácsot, mert sokszor csak többet ártunk vele.

Az anorexiáról és a bulimiáról gyakrabban hallunk, de az orthorexia szintén kezd a köztudatba kerülni. Hogyan lehet túlzásba vinni az egészséges étkezést?

Ez is a diétakultúra műve. Akkor válik gonddá, amikor az illető obszesszíven ragaszkodik az egészséges ételekhez és szokásokhoz – csak e körül forog az élete. Kompulzívan olvassa a termék hozzávaló listáját, kivesz az étrendjéből bizonyos ételeket, például: cukrot, szénhidrátot, tejterméket, hústerméket. Csak tiszta, minden mentes ételeket fogyaszt, holott nincs semmilyen emésztőrendszeri betegsége, sem ételérzékenysége vagy allergiája. Az is gyakran előfordul, hogy szorong, ha nem ehet bizonyos tiszta élelmiszereket. Túlságosan elfoglalt a kinézetével, az átlagnál több egészséggurut követ a közösségi oldalakon. Az orthorexia gyakori a sportolóknál, illetve az aktívabb személyeknél.

Fotó: Papp Evelin 

Te magad jógaoktatóként is tevékenykedsz, ami esetében elkerülhetetlen, hogyt figyeljünk a testünkre, és megtaláljuk az egyensúlyt. Milyen módon segítheti ez az egészséges testkép kialakulását?

A jóga az elme, az érzelmek, az értelem és az akarat megfékezését jelenti. A lélek egy olyan egyensúlyi állapotát, amelynek során az ember minden szempontból páratlanul szemléli az életét. Gyakorlással lehet ezt a tudást magunkba szívni, amely szép lassan kihat az életünkre: a hozzáállásunkra, a beszédünkre, az arcunk mimikájára, szerveink egészségére, testképünk kialakulására. Kutatások is bebizonyították már a jóga tudományának hatását a gyakorló egyének testképére. Sokan a pszichés problémákat az agyban és az idegrendszeren lokalizálják, a testben való jelenléte háttérbe szorul. A jóga gyakorlása során, a test-lélek-elme között egy bensőséges viszony jön létre.

„Jól enni, jól lenni” – hangzik az egyik kulcsmondatod. Egy egészséges vagy egészségtelen táplálkozás egyaránt befolyásolhatja a lelkiállapotunkat. Hol van számodra az egyensúly?

Az egészséges és egészségtelen jelzők nem teljesen relevánsak, mivel teljesen más az egészséges egy inzulinrezisztensnek, mint egy gyereknek vagy egy Crohn-betegnek. Meg kell tanulnunk nem csak egészséges vagy egészségtelen kategóriába sorolni az ételeinket. Az étel energiát kölcsönöz a szervezetünk számára, ugyanakkor normalizálnunk kell azt is, hogy néha azért eszünk, mert megkívánunk valamit, vagy mert épp megnyugtat. Ez még nem egyenes út az evészavarok felé.

Véleményem szerint az egyensúly ott kezdődik, amikor az ember le tud ülni nyugodtan az asztalhoz, le tud lassulni, és ítélkezésmentesen elfogyasztja az előtte lévő ételt. Tudatában van annak, mit miért fogyaszt, és jelen van a folyamat során. Így fog végül a „jól enni”, a „jól lenni” és a „jó lenni” kéz a kézben járni.

Kiemelt kép: Papp Evelin