„Hol a mohó száj s hol a nevetésem?” – kesergés helyett tedd boldoggá időskorod!

Füst Milán katartikus előadása után az árnyalást onnan érdemes kezdeni, hogy jól tudjuk: minden, ami megszületik, el is múlik, ez a lét általános törvénye. Egyelőre az idősödés folyamatát nem lehet megfordítani, nincsenek fiatalító terápiák (bár a kutatások gőzerővel folynak), de azt már pontosan tudjuk, mit kell tennünk életünk és életerőnk lassabb fogyásáért. S ne is csak ezért igyekezzünk, hanem azért is, hogy idős korunk aktív és boldog legyen. Ezeket a szabályokat a gerontológia (időstudomány) már több mint húsz éve kristályosra csiszolta, csak élnünk kell a kínált megoldásokkal!

Az időstudomány javaslata összetett, mivel több emberi létdimenzióra vonatkozik, de alapvetően mégis roppant egyszerű: fordíts a szemüvegeden, és koncentrálj arra, hogy minél egészségesebben éld meg az idős éveidet. Ehhez az embernek fizikai szinten minimum négy tényezőre kell figyelnie:

• megfelelő mozgás
• egészséges táplálkozás
• tudatos gyógyszerfogyasztás
• az alvás megfelelő minősége.

Lelki szintünkön pedig nagyon fontos a korábbi traumák, feszültségek hatékony oldása, mivel ezek toxikus hatást kelthetnek a szervezetünkben, továbbá befolyásolják az alvásunk minőségét, a pulzusunkat, vérnyomásunkat, illetve az immunrendszert is megterheli a stressz.

Legalább ennyire fontos az energiadús élet, amelyet emberi kapcsolatok és kulturális élmények egyaránt hozhatnak a számunkra. Mindezeken túl fel kell vállalni a pozitív kihívásokat, az úgynevezett eustresszt kiváltó eseményeket, de érdemes elkerülni az úgynevezett distresszt, vagyis a megoldhatatlan problémákat. Ha ezek tartósan hatnak ránk, sokat veszítünk a lelki energiánkból. Nagyon fontos szellemileg is karbantartani magunkat (naplóírás, rejtvényfejtés, de mindenek előtt rengeteg olvasás), s lényeges, hogy legyen egy stabil, energiát adó világnézetünk, „filozófiánk”, amely biztonságot, békét ad a lelkünknek, ahogy Kölcsey Ferenc mondja az 1823-ban írt Vanitatum Vanitas című versében: „Légy, mint szikla, rendületlen”.

Ha a különféle, egymással szorosan összekapcsolódó létszinteken (fizikai, lelki, szellemi, spirituális) mindent megteszünk azért, hogy lassabban öregedjünk, utolsó évtizedeinket nagyobb eséllyel békében, nyugalomban és többnyire egészségben tölthetjük el, de ha éppen betegek is leszünk, annak elviselése és pozitív feldolgozása sem ró ránk olyan nehéz fájdalmakat, mint amilyeneket Füst Milán verse oly nagy erővel megjelenít.

Kétségtelen, sikeresen, aktívan, produktívan és tudatosan öregedni nem könnyű, de fordítsunk a szemüvegünkön: könnyebb a napi feladatokat teljesítve és a napi örömöket átélve élni, mint passzívan siránkozni az elmúláson!