Gyógyítható lehet a rák? – Az immunterápiában rejlő lehetőségekről

Mit jelent az immunterápia?

Az immunterápiák kiindulópontja immunrendszerünk működésének elve: szervezetünk természetes védelmi rendszere olyan szervekből, sejtekből és különleges molekulákból áll, amelyek kivédik az idegen organizmusok támadását – ezt nevezzük immunválasznak.

Sikeres immunválasz nélkül ezek a kórokozók különféle egészségügyi problémákhoz vezethetnek, a rák esetében az egészséges sejtektől nagyon eltérő rákos sejtek elburjánzásához.

Egészséges szervezetben is születnek káros sejtek nap mint nap, ám ezeket a jól működő immunrendszer képes legyőzni,

így nem alakulnak ki rákos sejtburjánzások. Fontos kiemelni, hogy az immunterápiának semmi köze sincs az immunerősítés céljára a gyógyszertárakban megvásárolható immunerősítő készítményekhez: az immunterápiát minden esetben szakorvos írja elő és felügyeli.

A rákos sejtek egyik jellemző tulajdonsága, hogy képesek elbújni az immunrendszer elől, így próbálnak fennmaradni. Több esetben is késhet vagy gyengülhet, esetleg elmaradhat a rákos sejtek szaporodására adott immunválasz, például amikor az immunrendszer azért nem képes felismerni a rákos sejteket, mert azok egészséges sejteknek tűnnek, de olyan eset is elképzelhető, hogy az immunválasz nem elég erős a rákos sejtek legyőzéséhez. 

Az immunterápia a szervezet immunrendszerének aktivizálását, az immunválaszok felerősítését célozza,

az immunonkológiai terápiák pedig kifejezetten a rákos sejtek felismerését és megsemmisítését programozzák immunrendszerünkbe.

A 2018-as orvosi Nobel-díj kapcsán figyelhettünk fel először az immunonkológiai vizsgálatokra, hiszen ebben az évben a világ elsőszámú tudományos elismerését James P. Allison, a Texasi Egyetem MD Anderson Rákközpontjának kutatója és Tasuku Honjo, a Kiotói Egyetem immunológus professzora kapták a negatív immunreguláció gátlására alapuló tumorterápia kifejlesztéséért. Ezzel a módszerrel

lehetővé tették korábban gyógyíthatatlan betegségek sikeres kezelését, új fejezetet nyitva az onkológiai terápiák történetében.

Az immunonkológiai terápia az immunrendszer ébresztőórája

Jelentős különbségek vannak a daganatgyógyászatban alkalmazott egyéb kezelések és az immunonkológiai terápiák között. Egyrészt az immunonkológiai terápia nem a tumort és a rákos sejteket célozza, hanem magát az immunrendszert, tehát a szervezet természetes homeosztázisához szükséges egészségvédelmi intézkedéseket „sürgeti”: az immunválaszt gátló receptorokat iktatja ki. A gyógyszer gyakorlatilag normál immunválaszra készteti az immunrendszert. A terápia azt is elősegíti, hogy az immunrendszer felismerje és megtámadja a „betolakodó” rákos sejteket, emellett pedig az immunrendszer „memóriáját” is fejleszti e kezelés, így a rákos sejtekre hosszú távon is tartós immunválaszt tudjon majd adni a szervezet.

Az immunonkológiai terápiák tanítják az immunrendszert, miközben a többi rákellenes terápiához képest könnyebben kezelhető mellékhatásokkal járnak.

Jó hír, hogy napjainkban 200 gyógyszerinnovációs immunonkológiai fejlesztés zajlik.

Az innovatív gyógyszereknek köszönhetően pedig a rákos betegek 5 évnél hosszabb túlélési aránya 15 év alatt 41 százalékkal nőtt világszerte. Nem véletlenül tartják a gyógyszeripart a leginnovatívabb iparágnak – ezen belül is a daganatok orvoslásában várható a legjelentősebb előrelépés a közeljövőben.

Több ráktípust is sikeresen tudnak már kezelni immunonkológiai terápiákkal: a melanoma, a tüdőrák, a veserák, a fej- és nyakdaganatok, valamint a húgyhólyagrák, melyek nagyon jól reagálnak az immunonkológiai gyógyszerekre, ezeket nevezik immunogén daganatoknak. Az immunonkológiai terápia más gyógymódokkal is kombinálható, így a gyógyszerek hatása az egyes esetekhez igazítva fokozható. 

Fotó: Unsplash.com 

Az immunterápiák típusai

Bár nem csodaszer, az immunterápia olyan jelentős előrelépés az orvoslás történetében és az onkológiai kezelések terén, hogy érdemes laikusként is jobban megismerni. Többféle immunterápiás eljárás létezik.

1) Az adoptív sejtterápia egy olyan kezelési forma, amely immunrendszerünk sejtjeit használja fel a rákos megbetegedések megszüntetésére. E megközelítések némelyike a saját immunsejtjeink közvetlen izolálását és számuk egyszerű növelését foglalja magában, míg mások az immunsejtjeink genetikai módosítását (génterápia segítségével) foglalják magukban, hogy fokozzák azok rákellenes képességeit. 

A gyilkos T-sejtek néven ismert immunsejtek különösen hatékonyak a rák ellen, mivel képesek a rákos sejtek felszínén lévő antigéneknek nevezett markerekhez kötődni. Az adoptív sejtterápia ezt a természetes képességet használja ki, és különböző módon alkalmazható: tumorszűrő limfocita (TIL) terápia, tervezett T-sejt-receptor (TCR) terápia, kimerikus antigénreceptor (CAR) T-sejt-terápia és természetes ölősejt (NK) terápia formájában. Napjainkban a sejtterápiák folyamatosan fejlődnek, új lehetőségeket kínálva a rákbetegek számára. A sejtterápiákat jelenleg önmagukban és más kezelésekkel kombinálva is értékelik a klinikai vizsgálatokban, számos ráktípusban.

2) A rák elleni vakcinák az immunterápia egy másik formája, amely segíthet az immunrendszernek megtanítani hogyan néznek ki a rákos sejtek, így felismerheti és elpusztíthatja őket. A vírusok ellen kifejlesztett hagyományos vakcinákkal szemben a rák megelőzésére vagy kezelésére szolgáló vakcinák kifejlesztése bonyolultabb, nehezebb folyamat. A baktériumokkal és vírusokkal ellentétben, amelyek immunrendszerünk számára idegennek tűnnek, a rákos sejtek jobban hasonlítanak a normális, egészséges sejtjeinkhez. Ráadásul

minden egyes daganat bizonyos értelemben egyedi, és saját megkülönböztető antigénekkel rendelkezik,

ezért kifinomultabb megközelítésekre van szükség a hatékony rák elleni vakcinák kifejlesztéséhez. Háromféle rák elleni vakcinatípus létezik: a rákmegelőző, preventív vakcinák, a terápiás célú rák elleni vakcinák és a személyre szabott neoantigén oltóanyagok.

Fotó: Pexels.com

3) Az immunmodulánsok olyan molekulák, amelyek az immunrendszer aktivitását szabályozó útvonalakon hatnak. Ahogy a tudósok egyre többet tudtak meg az immunrendszer fékjeiről és gázpedáljairól, olyan terápiákat tudtak kifejleszteni, amelyek mindkettőt célba vehetik, hogy javítsák az immunrendszer rákot megtámadó és megszüntető képességét. Az immunmodulánsok négy kategóriába sorolhatók: immunellenőrzőpont-gátlók, citokinek, agonisták és adjuvánsok. Az immunellenőrzőpont-gátlók blokkolják az immunrendszer ellenőrző pontjait – az immunrendszer „fékeit” –, amelyeket a daganatok gyakran manipulálnak, hogy leállítsák az immunválaszokat és megvédjék magukat. Így az immun-ellenőrzőpont gátlók képesek új immunválaszokat indítani, valamint fokozni a meglévő válaszokat, hogy elősegítsék a rákos sejtek elpusztítását.

2020-tól kezdve az immunellenőrzőpont-gátlók talán a legismertebb és legsikeresebb eddig kifejlesztett immunmodulánsok. A citokinek olyan hírvivő molekulák, amelyek az immunsejtek érését, növekedését és érzékenységét szabályozzák. 

4) Az onkolitikus vírusok az immunterápia egy olyan formája, amely vírusokat használ a rákos sejtek megfertőzésére és elpusztítására. A vírusok olyan részecskék, amelyek megfertőzik a sejtjeinket vagy behatolnak azokba, majd a sejt genetikai gépezetét felhasználva másolatokat készítenek magukról, és ezt követően a környező, nem fertőzött sejtekre is átterjednek. Bizonyos vírusfertőzéseket kapcsolatba hoztak bizonyos rákos megbetegedések kialakulásával, például a hepatitis-B vírus (HBV) a májrák, a humán papillomavírus (HPV) pedig a méhnyakrák és a fej-nyakrák kialakulásában. 

A már kialakult daganatok megcélzására és megtámadására új vírusokat fejlesztettek ki: ezeket onkolitikus vírusoknak nevezik, és több okból is ígéretes megközelítést jelentenek a rák kezelésében:

• a rákos sejtek gyakran károsodott vírusellenes védekezéssel rendelkeznek, ami fogékonnyá teszi őket a fertőzésre;
• ezeket a természetes vírusokat úgy lehet módosítani, hogy előnyös tulajdonságokkal ruházzák fel őket, beleértve az egészséges sejtek megfertőzésére való képességük csökkentését, valamint azt a képességet, hogy terápiás hasznos anyagokat juttassanak célzottan a tumorokba, és immunerősítő molekulákat termeljenek, miután megfertőzték a tumorsejteket;
• a fertőzést követően ezek az onkolítikus vírusok a rákos sejtek „felrobbanását” idézhetik elő, elpusztítva a rákos sejteket és felszabadítva a rákellenes antigéneket. Ezek az antigének ezután olyan immunválaszt serkenthetnek, amely képes felkutatni és elpusztítani a közelben és potenciálisan a test bármely más pontján megmaradt daganatsejteket.

5) A célzott antitestek a rákellenes immunterápiás kezelés egyik formája, amely képes megzavarni a rákos sejtek aktivitását, és figyelmeztetni az immunrendszert, hogy a rákos sejteket célba vegye és elpusztítsa. Az antitestek olyan fehérjék, amelyeket a természetben a B-sejteknek nevezett immunsejtek egy típusa termel, és arra szolgálnak, hogy megvédjenek bennünket a különböző fenyegetésekkel, például baktériumokkal, vírusokkal és rákos sejtekkel szemben. Az antitestek ezt úgy érik el, hogy pontosan megcélozzák a sejtfelszíni markereket, az antigéneket, és azokhoz kötődnek. Immunrendszerünk önmagában is képes különböző típusú antitestek trillióit előállítani, a célzott antitest-terápia viszont segítheti az immunrendszerünket azzal, hogy a laboratóriumban specifikus rákos célpontok elleni antitesteket hoznak létre és szabnak testre. Ezeket gyakran monoklonális antitesteknek nevezik azonos szerkezetük miatt. A legtöbb célzott antitestet „passzív” immunterápiának nevezik, mivel közvetlenül a tumorsejteket célozzák, nem pedig az immunsejteket; az újabb innovációk azonban a célzott antitestek olyan változatait eredményezték, amelyeket „aktív” immunterápiáknak tekintünk, mivel az immunsejteket is célba veszik. Rákellenes tulajdonságaik miatt jelenleg számos különböző célzott antitestet vizsgálnak, önmagukban és más kezelésekkel kombinálva is, számos ráktípusban a klinikai vizsgálatokban.

Reménykeltő fejlemények ezek a nemzetközi és hazai gyógyszerinnováció területéről, amelyeket érdemes ismerni akkor is, ha nem vagyunk közvetlenül érintettek. A WHO International Agency for Research on Cancer kutatóközpontja folyamatosan monitorozza a rák különböző típusainak előfordulási, sikeres kezelési adatait és okait, egyebek mellett pedig prognózisokat is készít a kutatási eredményekből kirajzolódó mintázatok alapján. Az egyik ilyen előrejelzés, hogy míg 2020-ban 19,3 millió új rákos megbetegedést regisztráltakt a Földön, ez a szám 2040-re 28,9 millióra nőhet – ez utóbbi mindenképpen feltételes módban értelmezendő, több okból is. Egyrészt a Föld lakossága egyre növekszik, így az adatok lakosság-arányosan értelmezendőek. Másrészt ezzel párhuzamosan minden korcsoportban nő a születéskor várható élettartam is, ami azt mutatja, hogy minden negatív tényező ellenére egyre hatékonyabban leszünk képesek megküzdeni a betegségekkel is. Harmadrészt pedig az egyre hatékonyabb innovatív gyógyszeres kezelések száma és hatásfoka is nő, tehát éppen azért kell ismernünk minél pontosabban a betegségek megelőzési és kezelési lehetőségeit, hogy megcáfolhassuk a statisztikai előrejelzéseket.

A cikk megjelenését az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete támogatta