Felfázás: segíthetnek a gyógynövények

Első körben fontos tisztáznunk, hogy valójában mivel is állunk szemben. Tudniillik – bár az elnevezése erősen megtévesztő – a felfázást nem azért hívják felfázásnak, mert a hideg padlóra ülve betegek leszünk, vagy ahogy jóanyánk mondta: „Ne ülj a kőre kislányom, mert felfázol!”. A hideg padló, a mezítlábas mászkálás önmagában nem okoz felfázást. Ugyanis ezért a rendkívül kellemetlen problémáért alapjáraton nem más, mint egy baktériumfertőzés a felelős, amelyet legtöbbször a jól ismert E.coli okoz. De a meghűlés, a hideg hatására lelassult keringés valóban kedvez neki.

A felfázás tehát a húgyhólyag és húgyutak bakteriális eredetű gyulladása, másnéven cisztitisz. Az odáig rendben van, hogy a felfázásos tünetek egy részét okozhatja a hideggel való érintkezés és az altest megfázása, de az esetek döntő többségében makacs fertőzés áll a háttérben. Húgyúti problémákat okozhat a közös fürdőhelyek és uszodák használata után a chlamydia, a trichomonas, a mycoplasma megjelenése, de nőknél a szexuális együttlét is, ugyanis a hüvely nyílása a húgycső nyílása mellett helyezkedik el, így a mikroorganizmusok bejuthatnak a húgycsőnyíláson, majd felfelé megfertőzhetik a kiválasztó szervrendszert is.

Okozhatják a fertőzést helytelen higiéniai szokások, de menopauza után is gyakoribbá válhat, ugyanis a klimax megváltoztatja a szövetek minőségét, ezért azok könnyebben megfertőződnek. Természetesen nemcsak női gondokról van szó, férfiak is kaphatnak felfázást: a lehűlés következtében vagy a prosztata problémái miatt. Ugyanúgy eredhet ez a közvécék használatából, a bejutó baktériumok prosztatagyulladást is okozhatnak.

A felfázás gyógyításához vezető legrövidebb út az erős immunrendszer.

Ha a bélflóránk kiegyensúlyozott, megfelelően táplálkozunk, a szükséges vitaminokat pótoljuk, és betartjuk az alapvető életviteli ajánlásokat, akkor egy egyszerű megfázás nem foghat ki rajtunk. Ha azonban mégis hiba csúszna a gépezetbe, érdemes megfontolnunk a következő gyógynövények használatát:

Az orvosi medveszőlőlevél (Uvae ursi folium) már régóta a felfázás és húgyúti fertőzések egyik kedvelt ellenszere. Antibakteriális hatása miatt felveheti a harcot az E.coli ellen, emellett gyulladáscsökkentőként is funkcionál. Hatóanyaga az arbutin, ami a legújabb kutatások szerint ígéretes kiindulópontja lehet a húgyúti terápiák tökéletesedésének. 

A medveszőlőt már a középkorban is húgyúti, genitális fertőzések kezelésére használták, de vizelethajtóként is elterjedt volt. A gyógyászatban a tavasszal begyűjtött levelét alkalmazzák, ennek porított vagy aprított formáját vízzel, vagy etanol-víz elegyével kezelik, és ezt a hidrokinonszármazékokra standardizált száraz kivonatot használják fel Európa számos országában a visszatérő húgyúti fertőzések kezelésére. A fertőzés kezdetén elkezdett kezeléssel megelőzhető a súlyosabb tünetek kialakulása és feleslegessé válhat az antibakteriális kezelés.

A népgyógyászat gyakorta ajánlja a cickafarkfű és a kamilla teáját, de a homoktövis, illetve a tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccus) fogyasztása is sokat segíthet. Sokan a tormára esküsznek, de a következő gyógynövényeket vagy azok keverékét is érdemes kipróbálni: Madárkeserűfű (Polygonum aviculare), Kukorica (Zea mays), Orvosi székfű (Matricaria chamomilla), Közönséges nyír (Betula pendula), Tejoltó galaj (Gallium verum), Közönséges bojtorján (Arctium lappa), Nagy csalán (Urtica dioica) és Vadszeder (Rubus fruticosus). 

A nagybogyós áfonya (Vaccinium macrocarpon) Észak-Amerikában honos cserje, amelyet gyakran tévesen tőzegáfonyának neveznek. Az amerikai tengerészek az aszkorbinsav-tartalma miatt skorbut megelőzésére használták. A modern gyógyászat az 1880-as években kezdett komolyabban foglalkozni vele, amikor német kutatók felfigyeltek arra, hogy a gyümölcs elfogyasztása után a vizelet kémhatása savassá vált. Ezt összefüggésbe hozták a nagybogyós áfonya húgyúti fertőtlenítő hatásával. Később a savasság elméletét elvetették, de megfigyelték, hogy áfonyalé fogyasztása után az Escherichia coli baktériumok, illetve más patogének húgyúti nyálkahártyához történő adhéziós képessége csökkent. Vagyis a baktériumok nem tudnak annyira megtapadni a húgyutakban, ezért csökken a fertőzés kialakulásának esélye, vagy gyorsabban érhető el a gyógyulás.

A felfázást leküzdő gyógynövényeket alkalmazhatjuk kivonatok, tinktúrák formájában, de ihatjuk teaként is. Külsőleg borogatás, fürdő készülhet belőlük, és ha mindenképpen valami „gyárihoz” szeretnénk nyúlni, akkor kereshetjük a belőlük készült termékeket a gyógyszertárak, gyógynövényboltok polcain.

Láthatjuk tehát, hogy van más út az azonnali antibiotikum-kúrán kívül is. Azt azonban fontos kiemelnünk: bármit is teszünk, mindig kérjük ki szakember véleményét, és ha a tünetek nem csillapodnak, vagy a fájdalmaink erősödnek, mindenképpen forduljunk orvoshoz, és fogadjuk el a gyógyszeres kezelést! Nem beszélve arról, ha láz, vérzés vagy más komolyabb tünet lép fel.

Fontos tudnunk azt is, hogy felfázás esetén a vizelethajtás, a vizeletmennyiség növelése – így a gyógyteák fogyasztása is – kedvező hatású, így megakadályozható a baktériumok túlzott megtelepedése, elszaporodása a húgyutakban. A bő folyadékfogyasztás tehát elengedhetetlen.

Bármilyen terápiát is választunk, a kellemetlen tünetek enyhítésére mindig jól jön egy kád forró sós fürdő. Ha valaki szeretne biztosra menni, tegyen a fürdővízbe az előbb említett növények kivonatából, főzetéből vagy ázatából, és legalább húsz percet pihenjen a gyógyító vízben! A fürdő után egy jó meleg takaró, egy élvezetes könyv, és kezdődhet az igazi őszi rekreáció!