Fejben dől el a gyomorideg – pszichoszomatikus betegségekről kérdeztük a pszichológust

Mi történik akkor, amikor azt mondjuk, gyomorgörcsöm vagy „gyomoridegem van”?

Ilyenkor gyakorlatilag a szorongásról vagy a stresszről beszélünk. Ez a test szinte bármely izomzatában megjelenhet, sokféle fizikai tünetet tud okozni az izomfeszüléstől kezdve a fejfájáson át az emésztőrendszeri panaszokig. A stressz hatással van az egész szervezetünkre, az idegrendszerre, a hormonrendszerre, az immunrendszerre. Az idegrendszer által elindított stresszválasznak vannak szimpatikus és paraszimpatikus komponensei, és ez az utóbbi például a gyomor és a bélmozgásokat is beindíthatja. S hogy miért pont a gyomrunkban érezzük a leginkább? Rengetegféle testi válasz lehetséges, egyénenként változik, ki hogyan reagál. Van, akinek a keze remeg, másnak a szája, amikor ideges… Például ezek a remegések már a szimpatikus komponensei a stresszre adott válasznak.

Előfordulhat, képtelenné válik bármilyen cselekvésre a fellépő tünetek hatására?

A szorongásnak különböző mértéke van. Nem kell tőle megijedni, mert sokszor még motiváló hatása is lehet. Ilyenkor arra késztet bennünket, hogy menjünk, és csináljuk a dolgunkat. Ilyen például a vizsgadrukk. Van azonban az a mértékű, szabályozatlan, az egész lényünket elárasztó szorongás, ami pont az ellenkezőjét váltja ki, vagyis lefagyaszt minket, teljesen az ellen hat, hogy megfelelően reagáljunk, alkalmazkodjunk vagy teljesítsünk egy helyzetben.

Ha az enyhe stressz akár motiváló hatású is lehet. Hol van az a határ, amikortól káros?

A stressz, a szorongás alapvetően mindenki életében jelen van, ez velünk született. Alapvetően nem feltétlen jelent problémát, ha valamitől görcsölünk, megijedünk, mondhatjuk úgy is, evolúciósan belénk van kódolva, hogy veszélyhelyzet esetén így reagáljunk. Ilyenkor megemelkedik a stresszhormonok szintje, egyszerűen jelzi a szervezetünk, hogy éppen valamitől megijedtünk vagy valami feldühített bennünket, ez az állapot pedig cselekvésre, alkalmazkodásra, a problémák megoldására késztet minket. Vagyis rövid távon megvan ennek a maga motiváló hatása. Akkor lehet ennek az állapotnak súlyosabb következménye, amikor mindennapossá, krónikussá válik. Tehát keressünk fel szakembert, ha nem alkalmanként, hanem három hónapnál régebb óta érezzük ezt görcsölést, stresszt vagy szorongást, akár a gyomrunkban, akár más testrészünkön, szenvedést hozva a hétköznapokba. A másik figyelmeztető jel az az eset, amit említett, hogyha akadályoz a megfelelő reakcióban, ha lefagyunk, ledermedünk, és nem tudjuk tenni a dolgunkat.

Milyen következményekre gondoljunk?

Ezek a következmények sokfélék lehetnek, gyomorideg esetében jellemzően gasztrointesztinális problémák jelentkezhetnek, például irritábilis bél szindróma, reflux, vagy akár gyomorfekély. Ezeket hívjuk klasszikusan pszichoszomatikus betegségeknek. Ezeknek a problémáknak ugyanis általában valamilyen pszichés háttere is van, többek között valamilyen megterheltség, krónikus szorongás, stresszhelyzet, kapcsolati problémák, depressziós tünetek. Ezekből kialakulhat egy ördögi kör, ha valamilyen pszichés megterheltség, belső konfliktus áll a panaszok hátterében, és annak következményeként alakulnak ki a szervi tünetek, majd megjelennek a szervi problémák, például egy gyomorfekély az életmódunkból adódóan. Ilyenkor a tünetekkel való együttélés is stresszt okoz, szenvedést jelent a hétköznapokban, tovább erősítve azokat. Így alakul ki egy ördögi kör, amikor

a testi és lelki folyamatok oda-vissza hatnak egymásra.

Ha például van egy szorongató, feszültséggel teli állapot, egy krónikus stresszhelyzet, akár otthon vagy a munkahelyünkön, amitől megjelennek a gyomorban érzékelhető panaszok, s ezek később tovább fokozzák a rossz hangulatunkat, a mentális állapotunkat, akkor az hosszú éveken keresztül nagyon meg tudja határozni és keseríteni a hétköznapokat.

Szervi tünetek észlelése esetén gondolom a szakorvosi vizsgálat az első, de szükség esetén érdemes lehet felkeresni egy pszichológust is…

Egyértelműen igen. Nagyon fontos az alapos szakorvosi kivizsgálás, mert az esetek nagy részében ezeknél a pszichoszomatikus betegségeknél valamilyen szervi ok is felfedezhető a pszichés komponensek mellett. Hogy melyik volt előbb, a pszichés megterheltség indított el testi folyamatokat, immunválaszokat, amik kialakítottak egy szervi problémát, vagy pedig a fizikai probléma volt előbb, azt nehéz kideríteni, de mindenképpen előbb egy alapos orvosi kivizsgálásra van szükség ezekben az esetekben. Ha van olyan tünet, ami akár gyógyszerrel, akár valamilyen orvosi beavatkozással csökkenthető, esetleg eltüntethető, akkor nyilván az fogja a leggyorsabban javítani az egyén életminőségét, jobbá tenni a hétköznapokat. De ha az nem elég, vagy nem teljesen tisztázott az orvosi háttér, akkor a pszichológiai kivizsgálás lehet a következő lépés. A kettőnek érdemes lenne párhuzamosan futnia, de nem szabad sem az orvosi, sem pedig a mentális részét alábecsülni.

Tudjuk enyhíteni valahogy a tünetet, amikor például a gyomrunkban érezzük az ideget, a stresszt?

Jó belépési pont, ha tudatosítjuk magunkban, hogy éppen mi történik. Néhány relaxációs technika, hosszabb, mélyebb levegővétel már csökkentheti a feszültséget. Alkalmanként mindenki átéli a gyomorideget akkor is, ha abból nem lesz hosszú távon valamilyen következmény vagy krónikus probléma. Lehet az életünkben például egy vizsga vagy egy állásinterjú, ahol teljesíteni kell, elvárások vannak, akár egy otthoni veszekedés, ami feszültséget kelt bennünk. Mindenkit más billent ki egy kicsit az alapvető állapotából. Ilyenkor álljunk meg egy pillanatra, és próbáljunk figyelni arra, tudatosítani, mi történik most velünk, mi ebben a helyzetben annyira nehéz, megterhelő, esetleg milyen személyes jelentősége van ennek a helyzetnek, ami miatt most ennyire izgulunk vagy szorongunk. Fontos, hogy

fejlesszük az önismeretünket, önreflexiónkat, hogy legyen valamilyen kapcsolatunk a testünkkel, a testünk reakcióival.

Ott kell lenni a jelenben, és rájönni, mi is történik velünk. Ez elindíthat bennünket a jövőben egy önreflektívebb működés felé, amikor már nemcsak elszenvedői vagyunk az eseményeknek, hanem bizonyos mértékig irányítói is. A kognitív viselkedésterápiában például rengeteg olyan módszer van, ami nagyon könnyen megtanulható és a hétköznapokban is alkalmazható. Ezek a technikák segíthetik egy picit az önismeretünket, a testünkkel és a lelkünkkel való kapcsolatunkat. Ilyen többek között a naplózás, amikor az egyénnek fel kell jegyeznie, mikor, hol, kivel, milyen helyzetben következett be a gyomorirritáció, a fejfájás, az izomfeszülés, vagy amit éppen átélt. Fel kell jegyeznie azt is, mik a benne kavargó érzések, amik ezt elindíthatták. Ezek alapján megláthatunk valamilyen mintázatot.