A szerencsehere (Oxalis tetraphylla vagy Oxalis deppei) egy széleskörben ismert növény, és gyakran találkozhatunk vele a szilveszteri ajándékozások során, ugyanis nagyon hasonlít a szerencsét szimbolizáló lóheréhez. Nevelhetjük balkonládában, erkélyen, sziklakertben, de akár szobanövényként is, és ami még fontosabb: felhasználhatjuk a konyhában egy kellemes salátához vagy egy tápláló főzelékhez. Enyhén citromos, üde levelei frissen és főzve is kellemes ízélményt nyújtanak, de vigyázzunk: virágzás idején ne fogyasszunk belőle, és a mértékletességre is ügyeljünk, ugyanis oxálsavtartalma miatt hasmenést vagy veseelégtelenséget is okozhat!
A szürke madársóska (Oxalis corniculata) hazánkban egynyári növény, áprilistól egészen októberig virágzik. Levelei gyulladáscsökkentő, féreghajtó, vérzéscsillapító és antibakteriális hatással rendelkeznek.
A parlagi madársóska (Oxalis dillenii) Európában invazív fajként ismert, de kertekben gyakran látott növény, a háromszöglevelű madársóska (Oxalis triangularis) pedig egy Brazíliából származó hagymás dísznövény, amelyet elsősorban szobanövényként ismerünk. Levelei, virágai és hagymája is ehető, de a mértékre itt is figyelni kell!
A madársóskák legtöbbre tartott hazai képviselője az erdei madársóska (Oxalis acetosella), amely az árnyékosabb területek gazdag talajt jelző szőnyegnövénye. A népnyelvben apró fecskehere, háromlevelűfű, heresóska, kakukk kenyere, kakukklóhere, lóheresóska, madársásdi, nyúlkenyér, nyúlsóska, sósdi és allelujafű néven is találkozhatunk vele. Elődeink oxálsavtartalma miatt cserzőanyagnak használták, és tintát készítettek belőle.
Idővel felismerték pozitív élettani hatásait is, és gyakran alkalmazták a konyhában, gyógyításban. Savanykás, a sóskára emlékeztető ízű növény. Leveleit frissen érdemes fogyasztani: készülhet belőle szendvicskrém, leves, mártás, turmix, de kipróbálhatjuk édes ételekben is. A levelek sok-sok C-vitamint tartalmaznak, amelyek frissítenek és vízhajtó hatással rendelkeznek. Felmenőink életmentő növénynek tartották,
az arzénmérgezést például madársóskával próbálták kezelni.
A népi feljegyzések szerint kitűnő fájdalom- és lázcsillapító, gyulladásgátló, vizelethajtó, baktériumölő, hűsítő és köptető hatással rendelkezik. Eredményesen használható székrekedés, gyomorproblémák, emésztési zavarok, érelmeszesedés és menstruációs problémák esetén. Alkalmazták fekélyek, daganatok kezelésében, féregűzőként és egyes vélemények szerint a Parkinson-kór kezelésében is segítségünkre lehet. A leveleiből készült főzet kitűnő szájöblítő, hiszen a szájüregben lévő baktériumokat képes hatékonyan elpusztítani a növény.
Könnyűszerrel kipréselhetjük nedvét, de ezzel csak csínján bánjunk, hiszen egy igen koncentrált nedvről van szó – maximum 3-5 cseppet oldhatunk fel egy nagy pohár vízbe és mindig csak hígítva fogyasszuk! Tea készítéséhez egy púpozott evőkanál friss levelet leforrázunk, pár percig állni hagyjuk, leszűrjük és naponta maximum két csészényit kortyolgatunk el belőle. Friss turmix készítéséhez gyűjtsünk legalább 20-30 levelet, turmixoljuk le, így nyerve ki belőle a friss levet. A napi mennyiséget ne lépjük túl, hiszen
oxálsavtartalma miatt fogyasztása körültekintést igényel.
Túladagolása gyomorfájást, hányingert, veseproblémákat okozhat. Éppen ezért nem ajánlott fogyasztása sem vesebetegségek, sem reumatikus panaszokkal küzdőknek.
Ha egy kellemes hétvégi kirándulás során az erdőben járunk, gyűjtsünk egy kevés madársóskát a vasárnapi ebédhez, és próbáljuk ki áldásos hatásait egy finom tea elfogyasztásával. De ha a nyári melegben inkább egy hűsítő finomságra vágyunk, akkor készítsünk belőle szirupot, ezt bármikor felhasználhatjuk limonádék, üdítők vagy koktélok ízesítésére. Hogy miképp? A recept egyszerű: két marék megmosott madársóskalevelet forrázzunk le annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Pihentessük egy éjszakát, másnap szűrjük le, és forraljuk újra a folyadékkal megegyező mennyiségű cukorral. Kész is a szirupunk.
Nyitókép: Dominika Roseclay / Pexels
Ajánljuk még:
