Egy apró, de bosszantó tünet, ami megannyi betegség előjele lehet

Kisgyermekként legidősebb hozzátartozóim gyakran kértek meg, hogy nyissam ki a befőttes üveget vagy éppen a gyógyszeres vagy üdítős flakont. Akkor ezt nagyon furcsálltam, de ma már én is érzékelem, hogy az évek múlásával csökken a markolási erő (röviden: marokerő). Míg a tünetet sokan felfedezik magukon, kevesen tudják, hogy az számos betegség előjele lehet.

Nyolc éve jelent meg egy nemzetközi kutatócsoport által végzett vizsgálat összegzése, amely kimutatta, hogy a markolási erő jelentős csökkenése összefüggést mutat nemcsak az általános izomgyengeséggel, hanem a szív- és érrendszeri betegségek nagyobb számával és a halálozással is. Azok körében, akiknél a vizsgálat hét éve alatt jelentősen csökkent a marokerő, sokkal nagyobb százalékban léptek fel ezek a betegségek, és bizony sokkal többen is haltak meg a vizsgálati alanyok közül.

Ugyanakkor azt is megállapították: a marokerő csökkenése nem volt jele a cukorbetegségnek, a különféle rákoknak, a tüdőproblémáknak, sőt annak sem, hogy az illetők többször estek el, pedig az utóbbira logikusan következtethetnénk, hiszen ott, ahol a kéz ereje csökken, általában csökken a lábizomzaté is.

Mekkora a normális markolási erő, és mikor beszélünk ennek csökkenéséről? 

A 20-29 év közötti embereknél az átlagos fogási szilárdság (marokerő) a férfiaknál 46 kg, nőknél 29 kg. Ez a két szám 39 kg-ra és 23,5 kg-ra csökken, mire az ember eléri a 60-69 éves kort. Amennyiben tehát a fogási erő mérésekor ez a szám sokkal kisebb, gyanakodhatunk arra, hogy valamilyen más egészségügyi probléma is fennáll vagy jelentkezni fog.

Felmerül a kérdés, vajon ez fordítva működik-e, tehát a nagyobb marokerő annak a jele-e, hogy erősebbek vagyunk, s jobban túlélhetünk egyes betegségeket? A válasz egyértelműen igen, több betegség, például egyes rákfajták kapcsán bizonyítják a kutatások, hogy a nagyobb marokerővel rendelkező emberek nagyobb százalékban élték túl a kór megjelenését és kibontakozását.

Nyilvánvaló, hogy a markolási erő az általános testi erővel van szoros összefüggésben, s ez kijelöli a feladatainkat ötven év felett (is). Nagyon fontos a rendszeres testmozgás, de ezen belül is kulcsfontosságú az, hogy kezünk erejét ne veszítsük el, biztosan és hosszan tudjuk fogni és használni a tárgyakat. Mindezért nélkülözhetetlen, hogy 

a markolási erővel kapcsolatban is rendszeresen végezzünk különféle testmozgásokat.

A marokerő szintentartására a legjobb egy kis, sima vagy tüskés gumilabda beszerzése, amelynek rendszeres összenyomásával lassíthatjuk a kézerő romlását. Itt is fontos azonban hangsúlyozni: ahány ember, annyiféle helyzet és megoldás! A szakorvos pontosan el tudja mondani, hogy számunkra a zselés, tehát puhább gumilabda vagy a keményebb labda az optimális, s azzal naponta hányszor, pontosan milyen gyakorlatokat kell elvégeznünk.

A marokerő másik fejlesztési lehetősége pedig egy olyan „módszer”, amit egyre jobban elfelejtünk: a kézírás! Nemcsak a mentális szintentartást segíti, de a kéz izmait is edzi, ha nemcsak billentyűket nyomogatunk, hanem tollat ragadunk, és naplót, bevásárlólistát, esetleg levelet írunk. Egy-két oldal lejegyzése közel olyan „edzés” kézfejünknek, mintha fél órát tornáztatnánk a kezünket! Sokan azt is javasolják, hogy ha régebben játszottunk egy hangszeren, azt vegyük elő, és gyakoroljunk vele, de azok, akik szeretnek kötni vagy horgolni, ne hanyagolják el ezeket a tevékenységeket, hiszen egy pulóver megkötése is jelentős izommunkát igényel. Ugyanígy üdvözölendő minden kézműves foglalkozás, kétkezi munka – nem véletlen, hogy a marokerő csökkenéséről szóló kutatások az utóbbi évtizedben szaporodtak meg, mióta az online tér hódításának hála minden generáció majd’ minden tagja talál magának elfoglaltságot a számítógépeken.

Fontos hangsúlyozni, hogy a markolóerő csökkenése nemcsak a fent említett betegségek előjeleként fontos, hanem azért is, mert a kisebb markolóerő rosszabb reflexeket hoz magával, s így adott esetben, ha elesünk, kevésbé hatékonyan tudjuk megmarkolni az esést lassító tárgyakat. Figyeljünk tehát kezünk markolási erejére, és lassítsuk annak csökkenését!