Az egész életedre hat a bélflórád – Interjú Dr. Schwab Richárd gasztroenterológussal

A modern orvostudomány egyre nagyobb figyelmet fordít a bélrendszerre, egyre többet hallani a bélflóra, az úgynevezett mikrobiom fontosságáról. De kezdjük az alapoknál: mi az a mikrobiom, mit kell tudni róla?

Ez a szervezetünkben élő mikroorganizmusok összessége, amelyek kölcsönhatásban élnek velünk. Jónéhány ezer milliárd organizmus alkotja, nagyjából annyi, mint ahány testi sejtünk van, össztömegük eléri a 1,5-2 kilogrammot is. Nyolcvan százalékuk a béltraktusban van, azon belül is nagyrészt a vastagbélben. De vannak a szájüregben, a felső légutakban, a genitáliákban és a bőrön is, sőt, valószínűleg nincs „steril” szövetünk, még az agyban vagy a méhben is megtalálhatóak. Fontos, hogy ezek fajgazdagságát fenntartsuk, ugyanis az egyoldalú táplálkozás, ami a fejlett, nyugati társadalmakra jellemző, eléggé homogénné teszi ezt a masszát, ami számos problémához vezet, főként állandó gyulladást idéz elő a szervezetben, aminek hosszú távon negatív következményei lesznek a szervezet működésére nézve. 

Hogy lehet visszaállítani a bélflóra egyensúlyát, ha egyszer sérül?

Türelemmel és megfelelő étkezéssel, minél változatosabb módon táplálkozva és jó sok, nyers zöldséget is magunkhoz véve. Természetesen a megfelelő étrend sok esetben egyedi, érdemes szakorvos segítségét kérni, amikor már betegséggel is összefüggésbe hozható a bélflóra állapota. Ha lehet, kerüljük az antibiotikumokat, ugyanis ezek a bélflórának is ártanak a fertőző baktériumok mellett, és a különböző probiotikum-készítmények nem képesek visszaállítani az eredeti állapotot, hiszen maximum 10-15 féle hasznos baktériumot tartalmaznak, miközben több ezer fajtával élünk együtt. Ráadásul az egyes emberben lévő mikrobiom körülbelül harminc százaléka ugyanaz mindenkinél, hetven százaléka abszolút egyedi.

Mennyire jelentős a mikrobiom szerepe? 

Miután az antibiotikumok felfedezésével leküzdöttük a fertőző betegségeket, a legkülönbözőbb degeneratív és egyéb más betegségek jöttek elő főleg az ötven-hatvan feletti korosztályban. Úgy tűnik, hogy ezek hátterében nagyobb jelentősége van a mikrobiom változásának mint az öröklött genetikai hajlamnak.

Nagyon sok gyulladás hátterében nem találunk klasszikus fertőző kórokozót, hanem a saját flóránk egyensúlyának felborulására vezethető vissza a probléma.

Még számos, genetikailag meghatározott betegség esetében is kiderült, hogy a bélflóra közvetlen szerepet játszik a tünetegyüttes kialakulásában.

Hogyan hathatnak a baktériumok egy genetikai betegségre?

Jó példa erre a vastagbélrák. Van egy ritka formája, a FAP szindróma, amit egy úgynevezett tumor szupresszor gén veleszületett mutációja okoz. Ez az APC nevű gén mutációja már gyerekkorban több ezer polip kialakulását okozza a vastagbélben és kivétel nélkül vastagbélrákhoz vezet fiatal felnőttkorra. Sajnos, csak a vastagbél teljes eltávolításával lehet megelőzni ezekben a gyerekekben. Viszont 2018-ban született egy áttörő eredmény ezzel kapcsolatban. Elkezdték megvizsgálni a FAP szindrómás, azaz örökletes APC-mutáns betegek bélnyálkahártyáját, illetve ezeknek a polipoknak a felszínét is. Kiderült, hogy náluk specifikusan feldúsultak bizonyos baktériumok. Akkor elkezdtek kísérletezni, megnézték, hogy ha ezt az APC-mutációt beviszik egerekbe, mi történik. A normál bélflórájú egerekben ugyanúgy, mint az emberben, százból száznál kialakult a daganat. Utána megnézték, mi történik, ha a mutáns egereket steril körülmények között tartják, tehát nem engedik kialakulni a normál bélflórát. Kiderült, hogy a csíramentes egerekben nem alakult ki a vastagbélrák. Egyikben sem, hiába a génmutáció. Ez bizonyította, hogy

ennek a genetikailag száz százalékban determinált betegségnek is függ a megjelenése a bélflórától.

Rájöttek, hogy a daganatot már két, a polipok felszínén gyakran dúsuló baktérium is ki tudja alakítani: az egyik áteresztővé teszi a bélfalat, mintha szú lenne, beeszi magát és aprócska lyukakat hoz létre. Emiatt a másik, káros baktérium be tud jutni a szövetek közé, és egy toxint termel. Nagyon leegyszerűsítve a folyamatot, végül ez vezet a daganatos mutációk kialakulásához a vastagbél nyálkahártyájának mélyén. Azzal, hogy ezt tudjuk, a kezelési mód is megváltozott.

Dr. Schwab Richárd belgyógyász, gasztroenterológus pályafutását Pap Ákos professzornál kezdte, és iskolateremtő műhelyében tíz évet töltött országos gasztroenterológiai centrumokban, illetve külföldi tanulmányutakon járt Bécsben, Baselben és Londonban. Részt vett az Oncompass Medicine precíziós onkológiai diagnosztikai cég alapításában Dr. Peták Istvánnal együtt, annak igazgatósági tagja. Ez a cég 20 évvel ezelőtt indult és a világon az elsők között vezette be a daganatok molekuláris jellemzését az onkológiai betegségek személyre szabott kezeléséhez. Ugyanígy az első között integrálták a klinikai gyakorlatba a bélflóra jellemzésével a molekuláris biológiai tudást a DiaVitas programban. Ennek a munkának a folytatása lett a budapesti MiND intézet, amelynek alapítója és egyik vezetője. 

Mitől lesz jó vagy rossz egy bélflóra?

Például rossz az, ha valakinek a normál flóráját alkotó fajok kilencven százaléka elpusztul az egyoldalú táplálkozás miatt. A szervezet pásztázza a bélfalon belüli „antigén környezetet”, és érzékeli, ha az homogénebb mintázatú. Ez egy bélből induló fertőzés kiinduló pontja is lehet (például ha egy kutya fertőzött ételt fogyaszt), tehát a szervezet gyulladással készül a támadásra. Ez egyébként segít is, viszont a permanens, állandó gyulladás nagyon ártalmas. Márpedig a bélflóra homogenitása ebben az esetben nem egy múló állapot, hanem általában az illető életformájának a folyamatos hatása, így a gyulladás állandósul, ami a legkülönbözőbb másodlagos következményekkel jár. Ez olyan, mint egy állóháború, egy beállt front, ami elpusztítja a normál infrastrukturát is.

Arról, hogy áteresztővé válhat a bélfalunk már hall néha az ember. Mi okozhatja? 

Az említett, vastagbélrák kialakulásában szerepet játszó baktérium mellett számos más körülmény is, a kialvatlanság, az alkoholfogyasztás. Ez utóbbi ugyanis leoldja a bélfal legfelső, védő rétegét.

Milyen gondokat okozhat az áteresztő bél?

Így többféle olyan táplálék és baktériumtörmelék juthat át a bélből a szövetek közé, ami azután gyulladást vált ki. Ilyenek például a húsfogyasztásból felszabaduló, káros vegyületek.

Hogyan kapcsolódik a magas vérnyomás a húsfogyasztáshoz és a bélflórához?

Van egy vegyület, a TMAO, vagyis a trimetilamin-oxid, ami a hús emésztése során keletkezik a bélben. Ez tönkreteszi az érfalak hámrétegét, amit endothel diszfunkciónak nevez a szakirodalom. Ez lehetővé teszi utána, hogy gyulladásos anyagcsere-termékek az érfal hám- és kötőszöveti rétegei közé rakódjanak le, ami miatt elveszti az érfal a rugalmasságát, és ez vezet a magas vérnyomáshoz. Ez az érfalban kialakuló gyulladás végülis a stroke kialakulásának legfontosabb kockázati tényezője

Kimondhatjuk, hogy káros a húsfogyasztás?

Nem önmagában a húsevés a gond, ez egy többtényezős probléma. Például van egy kenyai törzs, amelyiknek a tagjai csak és kizárólag húst esznek, és nincs semmi bajuk, nem ismert náluk a szív- és érrendszeri betegség. Tehát nem lehet általános tanácsokat adni, muszáj látni az adott, többtényezős és egyedi mátrixot, ami egy emberre jellemző az életvitelével, táplálkozási szokásaival és genetikai mintázatával együtt. 

Ha a genetika és az alvás is meghatározó, a táplálkozási szokásaink és az életvitelünk is, hogyan gondoljunk erre a sok befolyásoló tényezőre a betegségek kialakulásában? Mi a legfontosabb?

Ezt leginkább az autóbalesetekhez tudnám hasonlítani. Ezer körülmény okozhat balesetet, de a fő ok mindig az, hogy nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel halad az autó. Vannak olyan körülmények, amelyek esetén a megfelelő sebesség a nullához közelít, például ónos eső után a hegyekben nem ajánlott elindulni. Napos, száraz időben, egy három sávos, üres autópályán egy korszerű sportkocsival ugyanakkor lehet teljesen biztonságos az óránkénti kétszáz kilométeres sebesség is. Tehát adott körülményektől függ az egészségünk esetében is, mit engedhetünk meg magunknak, és mit nem. Ez a kockázat egyedi. Ha Pista bácsi a Balatonfelvidéken egész életében egy pálinkával kezdte a napot, és mégsem lett rákos, az nem azt jelenti, hogy én sem leszek az a budapesti életmódommal, az alvászavarommal, a stresszel a munkahelyemen, a hipertóniával, a helytelen táplálkozásommal és a túlsúlyommal egyetemben. Még akkor sem biztos, hogy megúszom, ha én csak heti egyszer iszom pálinkát. Ugyanis Pista bácsi mindennap pálinkázott, de a nappal kelt és a szőlőhegyen kapált egész életében, túlsúlya nem volt, alkonyatkor meg elment aludni és tegyük fel, ellenálló bélhámsejteket örökölt. Vagyis nem ajánlott egy tényezőt kiragadni a sokból, és arra alapozni egy életvitelt, ahogy az sem mindegy, mikor, milyen autóval megyünk kétszáz kilométeres sebességgel. Ahányan élünk, annyi egyedi változó befolyásolja az egészségünket.

Mindenkinek van egy személyes kockázati mátrixa, és úgy tűnik, hogy ezt kell minél jobban megismernünk. Az orvoslás jövője ilyen típusú adatok elemzéséből áll.

Ez a munka elkezdődött, vannak prototípus termékek, amelyek révén új biomarkereket és terápiás célpontokat fogunk azonosítani és követni, otthoni környezetben.

Milyen felmérések ezek?

Akár kétszáz paramétert is mérhetünk a testnedvek összetételétől a testhőmérséklet ingadozásán át az alvásmintázatig. Ezek alapján személyre szabott ajánlásokat tud készíteni egy mesterséges intelligencia az étkezés, pihenés, munka, testmozgás, alvás tekintetében, illetve specifikusabb szűrővizsgálatokra ad ajánlást, hogy minél pontosabban tudjuk meghatározni és követni ezt a személyre szabott kockázati mátrixot.

Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor harminc százalékkal lehet növelni az élettartamot a mai átlaghoz képest.

Ezenfelül egyre jobban értjük az ok-okozati összefüggéseket, tehát a jövőben egyre több betegség esetében a valós okot jelentő környezeti tényezőket is meg tudjuk szüntetni, mint például az említett magas vérnyomásnál. A rák tekintetében sem a daganatos sejtek növekedését, osztódását kell meggátolni, hanem azt az oki tényezőt kell azonosítani, ami a rákos sejtek szaporodását vezérlő kóros szignált elindította.

Miért olyan fontos a mikrobiom, ha több minden is szerepet játszik ebben a mátrixban?

Azonkívül, hogy önmagában is lehet okozója például egy daganatnak, a környezeti hatások erőteljesen befolyásolják például a bélflóra  állapotát.

Olyan, mint az évgyűrűk egy fában, ha megvizsgáljuk, látjuk a korábban átélt környezetei károsító hatásokat.

Egy tünetszegény középkorú ember is hordozhat jelentős szerzett betegség-kockázatokat öröklött hajlam nélkül is, ha a bélflórája jelentős sérüléseket, gyulladásos hajlamot mutat. A jó hír az, hogy ez regenerálható.

Említette, hogy nemcsak a bélflóra, hanem más flórák is szerepet játszanak a betegségek kialakulásában. Milyen flórák ezek?

Az idegrendszer szempontjából a szájflóra fontos tényező, míg a hüvelyflóra a petefészekrákkal kapcsolatban áll a kutatások középpontjában: fontos jelzőnek ígérkezik a mikrobiom változása a hüvelyben, a méhen belül, illetve a petevezetékben is. Ezenfelül nemcsak a baktériumok és a szervezetünk interakciója meghatározó, hanem a velünk élő vírusok is befolyásoló tényezők, hiszen a méhnyakrák kialakulása döntően a HPV-vírushoz köthető. Más vírusoknak pedig szabályozó szerepük van. Tehát óvatosnak kell lenni az „ész nélküli” antivirális kezelésekkel is.

Min múlik, hogy egészségesek vagy éppen betegek leszünk: a genetika vagy az életmód a fontosabb?

A legfrissebb kutatások szerint az életkor meghosszabbítása tekintetében öt százalékban számít az öröklött hajlam, és kilencvenöt százalékban az életmód.

Mindezek alapján mit tegyünk, ha egészségesen szeretnénk élni, megelőzni a betegségek kialakulását?

Az egészséges életmódnak, úgy tűnik, legalább három nagyon fontos pillére van: a táplálkozás, a mozgás és az alvás. A legtöbb szó a diétáról és a mozgásról esik, pedig 

valószínűleg az alvás a legfontosabb.

Általánosságban megállapítható, hogy legalább hét órát kell aludni, nem nagyon szabadna felébredni éjjel, és az alvásciklusnak minél pontosabban követnie kellene a nappal és az éjszaka váltakozásait. Az alvásciklusok nem random módon következnek: a vegetatív pihenést biztosító mély alvás tipikusan az éjfél előtti két-három órában zajlik le. Ezt nem tudjuk „elhalasztani”, ha éjfél után fekszünk le, ez a szakasz kritikusan megrövidül. Ugyanígy bizonyos tudatmódosító szerek, mint például az alkohol is „szétzilálja” az alvásmintázatot, ami a másnaposság vonatkozásában is nagy jelentőséggel bír.

Miért lehet ez?

Evolúciósan nem tudtunk a fényszennyezéshez alkalmazkodni a villanykörte feltalálása óta eltelt százegynéhány év alatt, ez megzavarja az álmosság, elalvás, pihenés szabályos ciklusát. Elgondolkodtató, hogy 

nincs egyetlen olyan állat vagy élőlény sem a világegyetemben, amelyik önként megvonná magától az alvást. Csak a Homo Sapiens.

Törekedjünk tehát arra, hogy a naplemente után minél gyorsabban feküdjünk le, tartsuk távol a számítógépes eszközöket a hálószobától, ide értve a televíziót is. Ha elég mély és pihentető az alvás, nem fogunk éjszaka felébredni. Ne állítsunk be ébresztőórát. Az alvás minőségének monitorozása ma már otthon is elérhető okos órákkal, és a mindennapi visszacsatolásban figyeljünk arra, mi biztosítja számunkra a jó alvásminőséget és mi zavarja meg. Például ez esti nehezebb vacsora vagy egy kis alkoholfogyasztás is képes befolyásolni.

Mennyire súlyos probléma a nem-alvás?

A megzavart cirkadián ritmus függetlenül a rassztól, a nemtől, mindentől tíz évvel rontja a személyes kockázatokat. Tehát ha most Magyarországon a nőknek 76 év az átlagéletkora, akkor az a hölgy, akinek felborult a cirkadián ritmusa, és egyébként egészséges, tehát nem dohányzik, nem iszik, csak három műszakban dolgozik, tíz évvel kevesebbet fog élni a statisztikák szerint, mint amennyit élhetne.

Miben áll az étkezés és a mozgás szerepe? Mennyi lenne az elégséges ezekből?

Ideális esetben naponta sportolni kellene két órát a mai rohanó életmódunk mellett.

Ugyanakkor már harminc percnyi intenzív mozgás is jelentősen csökkenti a daganat-kockázatot.

A következő a túlsúly. A túlzott zsír- és szénhidrát-dús kalóriabevitel, a fejlett társadalmakra jellemző, nyugati típusú étrend, azon belül is sok finomított szénhidrát és vöröshúsok gyakori fogyasztása brutális kockázatot jelent a szív és érrendszeri, a daganatos és a degeneratív idegrendszeri megbetegedésekre. Kvázi ezek adják ötvenéves kor felett a betegségkockázatok nagyját. A bélflóra perspektívájából nézve olyan mikroorganizmusok szaporodnak el, amelyek vagy anyagcseretermékeik, vagy az életciklusuk végén saját „törmelékeik” révén kritikus gyulladásos, daganatos vagy metabolikus változásokat indukálnak a gazdaszervezetben.

Mi a véleménye a mostanában divatos szakaszos böjtökről? Abban jellemzően a nap egy rövidebb szakaszában szabad, majd egybefüggően egy hosszabb szakaszban nem szabad enni.

Ennek több formája ismert, sok kutatás és eredmény látott napvilágot erről. Itt is az a nehéz, hogy könnyebb szponzort találni bármilyen étrend kiegészítő mellé, amit utána árulni lehet és a kutatás költségei megtérülhetnek, mint azt kutatni, mit ne tegyünk. Úgy tűnik, hogy a rendszeres „pihenő” fontos az emésztőrendszerünknek. Ez lehet heti egy-két teljes nap, vagy egy napon belül 16-20 óra. És a szükséges táplálékot a maradék időben igenis be lehet vinni. Ezen felül minél több növényi nyers étel fogyasztása biztosan ajánlható.

És mi a helyzet a környezeti ártalmakkal?

Hát igen, ezt tulajdonképp tekinthetjük a „negyedik tényezőnek” a táplálkozás, mozgás és alvás triumvirátusa mellett. A városi szmog, az alkohol, a dohányzás, a stressz, egyebek tartoznak ide. Ezeket jó lenne elkerülni, nagyon ritkán alkoholt inni, a légszennyezést, a passzív dohányzást elkerülni. Minél több kockázat van az egyik oldalon, annál többet kell teljesítenünk a másik oldalon, hogy ellensúlyozzuk. Ha ezt szem előtt tartjuk, egyébként sokkal megengedőbben válogathatunk az étrendben is.

Nyitókép: Dr. Schwab Richard