„Anyukám fekve elájult, ideiglenesen megállt a szíve” – a rejtélyes időskori ájulások oka sok esetben ugyanaz a zavar

Anyukám többször volt orvosnál az ájulások után, de csak annyit tudtak mondani, hogy ne igyon sok vizet egyszerre, mert egy alkalommal ivás közben veszítette el az eszméletét, úgy gondolták, ezzel lehetnek összefüggésben a történtek. Ennél közelebb nem jutottunk a megoldáshoz, és egyre aggasztóbb volt a helyzet, hiszen a legtöbb esetben alaposan megütötte magát több helyen is. És még szerencsés is volt: eshetett volna le lépcsőn, elveszthette volna az eszméletét akár vezetés közben, stb.

A legutóbbi eset során a homloka alaposan megsérült, így újra erősködni kezdett a család, menjen el kivizsgálásra azonnal, hátha mégis találnak valamit. Ezúttal az ügyeletes szakorvos az EKG során valami furcsát tett: megnyomott egy pontot az édesanyám nyakán valahol a füle alatt, mire ő ott helyben,

fekve elájult, miközben az EKG görbéje rövid időre kisimult, vagyis ideiglenesen megállt a szívverése. 

Ezt aztán az orvos megismételte a nyaka másik oldalán is, mire ugyanez az eseménysor zajlott le. Ekkor az orvos elmondta, a zavar arteria carotis hiperesthesia, vagyis a nyaki verőér túlérzékenysége. Olyan receptorok vannak itt, amelyek a vérnyomás szabályozásában segítenek, és ha a terület megnyomódik, az az egészséges embereknél is némileg lelassítja a szívverést, kóros esetben viszont nagyon lecsökkenti a pulzust és a vérnyomást, ami eszméletvesztéshez vezethet.

A legérzékletesebb leírást a kardioblog.hu oktató weboldalon olvashatjuk a zavar működéséről: egy juhász rejtélyes módon kizárólag hideg időben, mindig pontosan ugyanazon a helyen elájult, miközben terelgette a nyáját. A rejtélyesnek tűnő eset nagyon is logikus: a hegyre vezető út egy szakaszán tisztás terült el jobb oldalt, csodálatos panorámát tárva az odaérkező elé. A juhász a kaptató tetejére érve általában megállt, jobbra fordította a fejét a látvány irányába, s mivel hideg időben jól meghúzta a subája nyakát, effektív carotis compressiot hozott létre: a fejfordítással megnyomta a saját nyakán ezt a bizonyos érzékeny pontot. 

Egy általunk megkérdezett kardiológus magyarázata szerint idősebb korra nő meg e receptor érzékenysége, fiatalok esetében az eszméletvesztések egy százaléka,

hatvanéves kor felett az ájulások harminc százaléka vezethető vissza erre az okra.

Az agyba tartó két artériában a nyakon van egy-egy kis tágulat, ahol ezek a receptorok elhelyezkednek, és a vérnyomást érzékelik. Ha magasnak találják, a szervezetünk csökkenti a pulzust, adott esetben a vérnyomást is. Amennyiben ez a szenzor túl érzékennyé válik, a kívülről érkező kisebb nyomást is úgy észleli, mintha az éren belül fordulna elő, vagyis extrém magasnak veszi a vérnyomást, mire a szervezet pánikszerűen úgy reagál, hogy kórosan lecsökkenti a pulzust és akár a vérnyomást is.

Ha csak a pulzus esik ilyenkor és nem drasztikusan, akkor nem eszméletvesztést, inkább csak szédülést tapasztal a beteg. Ebben az esetben a kardiológus tájékoztatása szerint csupán kerülni kell a provokáló tényezőket (a nyak irritációját), illetve magasan tartani a só és a folyadék bevitelét.

Akkor zajlik le eszméletvesztés, ha a pulzus a kritikus szint alá csökken és/vagy a vérnyomás is drasztikusan esik. Ezt úgy diagnosztizálják, hogy a nyaki artéria megnyomása vagy masszírozása során az EKG görbéjén három másodpercnél nagyobb szünet áll be.

Jó hír: belehalni ebbe nem lehet, tehát ájulás után visszaáll az egészséges állapot, kezelni viszont szükséges, miután összetörheti magát az illető. A megoldás a legtöbb esetben a pacemaker lehet, vagyis a  szívritmus-szabályozó, aminek beültetése egyébként egy rövid, altatás nélküli, helyi érzéstelenítéssel lezajló műtét.

Persze, kérdés, mi lehet provokáló tényező: szorosra kötött sál, a borotválkozáskor egy erősebb nyomás, a nyakkendő megkötése, a fodrásznál a köpeny felkötése, esetleg állógallér. Ha ilyen esetekben következik be ájulás, mindenképp gyanakodjunk erre az okra és kérjünk kivizsgálást. Sok esetben azonban olyan fokú az érzékenység, hogy a fej egy bizonyos szögben tartása is elegendő, ahogy az édesanyám esetében is történt. A pacemaker beültetése óta azonban jól van, nem tapasztaltuk a rejtélyes ájulásokat sem.