Egészség

Nem véletlenül kötözködnek – sok idős él Kerküon-szindrómával

Mindannyian ismerjük a jelenséget, amikor az idősebb emberek egy idő után egyre mogorvábbak, egyre morcosabbak, és a környezetükbe egyre jobban belekötnek, mindenkiről rosszat feltételeznek és ebből kiindulva kommunikálnak velük. Mit lehet tenni és mi lehet ennek az oka?

A görög mitológia történeteinek egyik gyakori szereplője Thézeusz király, aki számos csodatettével és nagy győzelmével vívta ki az emberek tiszteletét. Az egyik hozzá kapcsolódó monda szerint Eleuzisz közelében élt Kerküón, a birkózó, aki minden arra járó férfit küzdelemre késztetett: addig becsmérelte őket, amíg a legbéketűrőbb is odaállt a birkózásra, s a nagyerejű Kerküón minden alkalommal legyőzte ellenfeleit. Végül azonban Thézeusz, az athéni király vetődött arra, s ő felülkerekedett rajta: földhözvágta a nagyerejű birkózót, aki nyakát szegte a küzdelemben.

Sajnos Kerküónokkal nemcsak a görög mitológiában találkozhatunk, hanem a mai társadalomban is: mind a valódi életben, mind az internet világában, s előfordul az is, hogy az idősebbek, látszólag teljesen megmagyarázhatatlan módon válnak kötözködő Kerküónokká. Mi ilyenkor a teendő?

Több szenior diákom számol be arról, hogy a környezetében élő idősebb ember

egyszer csak megváltozik, s kötözködő, arrogáns ember lesz belőle,

mindenkiről csak rosszat feltételez. A konfliktusok nem egyszer azzal végződnek, hogy el kell mennünk, ott kell hagynunk, hogy megóvhassuk magunkat egy komolyabb veszekedéstől. Mások arról mesélnek, hogy internetes fórumokon, főleg a közösségi médiában idősebb, tapasztaltabb emberek néha magukból kifordulva ócsárolnak, provokálnak másokat, míg „kiürül a terep”, s csak azok maradnak ott, akik egyetértenek vele. De az is előfordul, hogy az illető teljesen egyedül marad, s az a hely, ahol addig nyugodtan beszélgettek, megszűnik.

Mi lehet a Kerküónná válás oka idősebb korban? A válasz természetesen sokféle lehet, most csak a leggyakoribb okok felsorolására szorítkozom. Sok esetben egy-egy feldolgozatlan trauma teszi agresszívvá az idősebb embert, leginkább az, hogy nem tud megbarátkozni a mindenkire érvényes ageing (idősödés) folyamatával. Igen, nem könnyű azt érezni, hogy egyre nehezebben kelünk fel, egyre több az „itt fáj, ott fáj” érzése, s fizikailag sem tudunk már úgy teljesíteni, mint régen. Az idősödő ember 50 és 80 éves kora között átlagosan 50 százalékát veszíti el az izomzatának, s ez valóban jelentősen gyengébbé teszi az embert. Ezt a helyzetet nem mindenki tudja megfelelően feldolgozni, így előfordul, hogy az illető

„tüskéket növeszt”, azokon tölti ki a haragját, akik természetesen nem tehetnek erről.

Ugyanez a helyzet azokkal az idősebb emberekkel, akik kevésbé érzik sikeresnek magukat, eddigi életüket, így elő-előfordul, hogy belekötnek környezetükbe, különösen annak általuk sikeresebbnek látott tagjaiba.

Az időskori Kerküón-szindróma hátterében nem egyszer az addigi élet kereteinek felborulása áll: a munkahely elvesztése, a nyugdíjba kerülés feldolgozásának nehézségei vagy gyász, amelynek oka a kedvenc kisállat elvesztésétől a legközelebbi hozzátartozó haláláig sokféle lehet. Szintúgy jellemző, hogy egy-egy fizikai betegség vagy éppen egy gyógyszer vált ki agresszív késztetéseket, sőt: nem egyszer sajnos az „időskor pestise”, a demencia első jele az, hogy az illető erőteljes hangulat- és viselkedésváltozásokon megy keresztül.

Mi ilyenkor a teendő? Azt hiszem, ebben az esetben nagyon fontos meghúznunk az úgynevezett „fontossági köröket”. Be kell látnunk, hogy nem tudunk mindig és mindenkin segíteni, és ez nem is lehet a feladatunk. Nem dolgunk például internetes fórumokon agresszívvá váló, ismeretlen emberekkel beszélgetni a problémáikról, velük kapcsolatban legföljebb annyi a dolgunk, hogy jelezzük a helyzetet a moderátoroknak, akik meghozzák a megfelelő döntéseket. Ugyanígy nem dolgunk túl sok időt tölteni az utcán kiabáló emberekkel vagy az agresszív szomszédokkal, erre is megvannak a megfelelő hatóságok, ha úgy ítéljük meg, hozzájuk érdemes fordulni.

Viszont a saját hozzátartozóink kapcsán elvárható az, hogy ilyenkor leüljünk velük, és próbáljuk megbeszélni a viselkedésváltozás valódi okait. Amennyiben erre együtt rájöttünk, már – ha indokoltnak látszik – tudunk szakemberekhez fordulni, segíteni az illetőnek. A számunkra fontos embereknél akkor is érdemes valahogyan elérnünk a szakember felkeresését, ha az illető nem látja be azt, hogy viselkedésében súlyos, negatív változások alakultak ki. Nem könnyű ez, de ki kell alakítanunk azt a módot, ahogyan végül nem mi, hanem szakemberek segítenek az illetőnek. Fontos megértenünk, hogy a Kerküónná válás sem idősebb, sem fiatalabb korban nemhogy nem természetes, hanem az esetek túlnyomó többségében valamilyen komolyabb lelki vagy testi problémára utal, ezért tegyük meg, ami tőlünk telhető!

Ajánljuk még:

„Nem tudtam, kire hallgassak: a szervezetemre vagy a szakemberekre” – interjú Lupui Izával

Lupui Iza nevével már biztosan találkozott az, akit inzulinrezisztenciával, esetleg policisztás ovárium szindrómával (PCOS) diagnosztizáltak, és a világhálón próbált az állapotáról információkat keresni. 2014-ben indította el 160 gramm című blogját, ahol érintettként osztotta meg nehézségeit és eredményeit, azóta pedig már életmódmentorként is segíti a hozzá fordulókat. Tapasztalataiból az derül ki, hogy sokan máris betegek lehetnek, csak nem törődnek a tüneteikkel, az életmódunkból pedig szinte biztosan következik számos krónikus betegség kialakulása. Mégis kockáztatunk, nap mint nap.

 

Már követem az oldalt

X