„A hozzátáplálás időszakában az egész családot az egészséges étkezés felé terelhetjük!” – interjúnk

Régen volt egy-két könyv a témáról, azokból jutottak tanácshoz a szülők, ha hozzátáplálásról volt szó. Manapság viszont az internetnek köszönhetően temérdek információ áll a rendelkezésünkre, szinte bármilyen kérdésünkre találunk választ. Nehéz eldönteni, mi az, ami helyes és mi nem az, amikor anyatejről vagy tápszerről próbáljuk átszoktatni a babát pürés, majd szilárd ételekre. Erről kérdeztem a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének az elnökét, Szűcs Zsuzsannát.

A boltokban kapható gyümölcs- és zöldségpürék üvegén feltüntetett 4-6 hónap mennyire irányadó? Ráhagyjuk-e a kicsire, ha elutasítja az új ételeket, ha amúgy rendesen fejlődik?

Nyilván vannak irányelvek, amelyek meghatározzák, hogy mikor szükséges elkezdeni a hozzátáplálást, de egész biztos vagyok benne, hogy ehhez képest egyéni eltérések is lehetnek. Alapvetően az ajánlások hátterében az áll, hogy a babák tápanyagigénye megváltozik hat hónapos koruk után. A vasszükségletük nő, ami feltételezések szerint anyatejjel önmagában nem biztosítható, tehát ezért is ajánlják más étellel is kiegészíteni az étrendet. Elsőként zöldséget és gyümölcsöt, illetve májat és húst javaslunk főzelékpürék kiegészítéseként.

 

Főzzünk-e a babának külön só és fűszerek nélkül, vagy hagyjuk, hogy kóstolgassa, amit mi eszünk?

Mindenképpen érdemes nekik külön főzni az elválasztás időszakában. Akár ki is használhatjuk ezt arra is, hogy az egész család táplálkozását egészségesebb irányba tereljük. Jó példa erre a só használata. Az első ízélményeknek nagyon nagy szerepe van akár a későbbi táplálkozási szokások, akár az íz-preferenciák szempontjából, hogy mi lesz az a mérték sóból vagy cukorból, ami számunkra leginkább kedves és ezért szívesen fogyasztjuk. Azt mutatják a tapasztalatok és kutatási eredmények, hogy fontos lenne, hogy a gyerekek megtapasztalják az alapanyagok természetes ízét. Nem szükséges sóval vagy hozzáadott cukorral kiegészíteni a számukra készült élelmiszereket. Ez nehéz, mert a sós és édes íz kedvelése evolúciós sajátosságunk. Ezért is fogyasztjuk mi magunk is szívesen, ezért fogadják el a babák is könnyen az ilyen ízű ételeket. Fontos lenne azonban szembemenni ezzel az evolúciós preferenciával, hogy legyenek tapasztalataik a természetes ízű összetevőkről.

Manapság egyre elterjedtebb a vega és vegán életmód. Amikor egy szülő eszerint él és táplálkozik, hibát követ-e el azzal, ha megvonja a húst, tojást és tejtermékeket a babától? Hozzájuthat-e a kicsi így is elegendő tápanyaghoz?

Ezzel kapcsolatban nincs egységes nemzetközi állásfoglalás, de gyerekek esetében egy speciális helyzettel állunk szemben. A fejlődő szervezetnek bizonyos tápanyagokból nagyságrendekkel nagyobb mennyiségre van szüksége, mint a felnőtteknek, például egyes ásványi anyagokból, jódból, vitaminokból, fehérjékből. Ezt a megnövekedett tápanyagigényt minél változatosabb és vegyesebb étrenddel könnyű kielégíteni. Mindig, amikor valamilyen élelmiszercsoportot kihagyunk az étrendünkből, az arra a csoportra jellemző tápanyagokat is kihagyjuk belőle. Ezt ilyenkor más forrásból kell pótolni, sok esetben étrend-kiegészítő bevetésével. Vannak olyan pontjai a világnak, ahol alapvetően azt gondolják, hogy a vegán étrend, tehát amiben semmilyen állati alapanyag nincsen, alkalmas kisgyerekek táplálására is. Mi, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségénél iskolás korú gyerekek számára, tizenkét éves kor alatt nem javasoljuk a kizárólag növényi alapú táplálkozást. Ahhoz képest sokkal elfogadhatóbb egy lakto-vegetáriánus vagy egy szemi-vegetáriánus étrend. Természetesen, ha a szülő nagyon elkötelezett az ilyen típusú táplálás iránt, akkor a dietetikus feladata, hogy segítse őt és találjon olyan megoldásokat megoldásokat, esetenként étrendkiegészítőkkel vagy dúsított élelmiszerekkel amelyek kielégítik a gyermek tápanyagigényét is. Ám ez így sokkal nehezebb. A kutatások szerint nem is annyira a fehérjebevitelt nehéz biztosítani, hanem főleg a különböző mikrotápanyagok, esszenciális zsírok bevitelét. Ezek például a babák idegrendszerének, az agyának, a retinájának az éréséhez kellenek. A vas szintén a mentális fejlődéshez szükséges. Tehát ez egy nagyon szép és összetett dietetikai feladat.

Mi a helyzet a tehéntejjel? Merjünk nekik adni, vagy ezzel csak növeljük egy esetleges intolerancia kialakulását?

A friss kutatási eredmények arra engednek következtetni, hogy nem is feltétlenül az élelmiszerekkel való találkozások vezetnek intolerancia kialakulásához, hanem önmagában egy allergiára való hajlam. Ettől függetlenül az ajánlásomban az szerepel, hogy tejet és tejalapú italt csak egyéves kor után érdemes adni a babának. Ennél korábban, hat hónapos kortól vezethetőek be a savanyított tejtermékek, tehát a joghurtok, kevés reszelt sajt a főzelék dúsítására. Azért van ez így, mert ezek sokkal könnyebben emészthetőek és emiatt kevésbé okoznak panaszt.

Ötéves kislányom születése óta érzékeny bőrű. Az arca és teste is ekcémás volt egészen újszülött korától kezdve, az anyatejtől is. Két éves kora körül elvittük őt egy budapesti gyermekkórházba, ahol alaposan kivizsgálták és szinte mindenre tesztelték, ami allergiás reakcióhoz vezethet. Érdekes módon minden egyes eredmény negatív lett. Ilyenkor mibe kapaszkodhat egy szülő, ha nem sikerül kideríteni, mi okozza a bajt, a bőrproblémákat, esetleg hasmenést?

A legjobb tanács, amit ilyen helyzetben adni lehet az, amit önök is csináltak, alaposan kivizsgáltatni a gyermeket. Minden esetben szükséges, hogy egy teljeskörű kivizsgálás előzze meg a gyerek diétáztatását. Nagyon fontos az okok a feltárása, mielőtt kihagyjuk a tojást, tejet az ő étrendjéből és átállítjuk más termékekre. Egyéves kor után akár szójaalapú vagy hipoallergén megoldásokat is választhatunk, akár rizs vagy más növényi alapú italokat lehet adni a gyereknek, de mielőtt ez megtörténne, fontos tisztában lennünk azzal, hogy konkrétan mit hagyjunk ki. Az esetek eltörpülően kicsi hányadában nem sikerül azonosítani magát az allergént. Ilyenkor megtámogathatjuk a baba szervezetét probiotikumokkal, amelyek magát a védekezőképességet erősítik. Általában azonban a babák emésztőrendszerének és immunrendszerének érésével rendeződnek ezek a problémák.

Van egy módszer, amely alkalmazásával az immunrendszert hozzászoktatják egyes ételekhez, sokszor például a földimogyoró esetében csinálják ezt. A mogyoró ugyanis egy nagyon agresszív allergén, ezért az ilyen folyamat általában orvosi kontroll mellett történik. Kis mennyiségekben adagolva, akár milligrammok formájában edzik az immunrendszert, és ezáltal egyszer csak hozzászokik a kicsi szervezete.

Van esetleg ötlete arra, miért van mostanában egyre több olyan kisgyerek, aki tejre, gluténra, vagy egyéb összetevőkre érzékeny? Mi okozhatja, hogy szinte minden óvodai csoportban és osztályban van egy-két gyerek, akiknek külön csomagolják a szülők az ennivalót, mert érzékeny a gyerek valamire?

Ezzel kapcsolatban biztos válaszokat nem tudunk, feltételezések vannak. Más környezetben nőnek fel a gyerekek, tehát az immunitásuk egész más körülmények között kondicionálódik. Ma már a háztartásokban sokkal több fertőtlenítőszert használnak, sokkal magasabb higiénés sztenderdek vannak, aminek lehet ilyen negatív következménye. Az immunrendszer a kezdeti években kevesebb próbának van kitéve, kevesebb kórokozóval találkozik. Jelenleg ez tűnik a legvalószínűbbnek. Bizonyos mennyiségű ingerre szükség van. Nem biztos, hogy azzal teszünk jót, ha mindent mániákusan fertőtlenítünk, amivel a gyerek érintkezik. Hiszen ezek mind olyan ingerek, amik segítik az immunrendszer érését. Ettől függetlenül maguk a diagnosztikai módszerek már igazán fejlettek, sok esetet tudunk azonosítani, melyek korábban nem voltak azonosíthatóak. Szerencsére a lakosságon belül ez még mindig egy kis hányadot jelent. Változatlanul azt mondhatjuk, hogy a táplálékallergiával élők nagyjából 2-4 százalékát teszik ki a lakosságnak, és ez nagyságrendekkel nem nőtt az elmúlt évtizedekben sem.

 

Néha elgondolkodom azon, vajon mennyire viselheti meg a kicsiket, hogy mást kell enniük, mint a többi gyereknek. Például ha esetleg egy társuknak épp születésnapja van és ők nem ehetnek a tortából, amit bevitt a szülő, ők pedig kapnak egy számukra megfelelő összetételű édességet.

A gyerekek általában hozzá vannak szokva a saját állapotukhoz, mivel ebbe nőnek bele. Egészen lazán tudják kezelni az ilyen helyzeteket, másfelől a választék is igen széles. Ha egy csokoládétortát venne az ember az ovis csoportnak, akkor egy ahhoz nagyon hasonló tejmentes, gluténmentes édesség könnyen beszerezhető. Lehet egy ilyen „mintha” élményt nyújtani. Ilyen szempontból most egy nagyon jó világban élünk.