Miért és mióta viselünk fülbevalót?

Már az ősi kultúrákban is elterjedt szokás volt a fülbevaló viselése. Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában főleg vallási és kulturális céllal hordták, a hovatartozásukat fejezték ki vele, vagy azt, hogy egy közösségen belül milyen szerepet töltenek be. Ezek az ékszerek kezdetben csigákból, állati csontokból vagy növényekből készültek. A nemesfém fülbevalók eredete egészen Perzsiáig vezethető vissza, ahol nők és férfiak egyaránt viselték.

A régi időkben az urak rabszolgáikat fülbevalóval jelölték meg. Csak úgy szabadulhatott fel valaki a rabszolgaság alól, ha maga az úr távolította el füléből a díszt, ugyanis csak az ő birtokában volt az eltávolításhoz szükséges eszköz.

A jómódú hölgyek a mostani divathoz hasonlóan főleg aranyból készült, drágakövekkel díszített fajtát hordtak. A gyöngyök és csillogó kövek a szépséget és fiatalságot jelképezték, a hosszú, függő típusúak pedig a termékenységet. Egyes helyeken a fülcimpa megnyúlása nagy jelentőséggel bír a mai napig. Ezt az eredményt az ékszer súlyával és méretével érik el. A kitágult, hosszú cimpa a bölcsességet hirdeti.

A 60-as évek hippi korszakának egyik nagy szimbóluma volt az óriási méretű arany karika fülbevaló. A fiatal nők ezzel jelezték szexuális szabadságukat. Ez idő tájban a férfiak csak abban az esetben hordtak fülbevalót, ha homoszexuális beállítottságukat szerették volna minél nyilvánvalóbbá tenni mások számára.

Vannak országok, ahol még mindig nagy jelentőséggel bír a fülékszerek alakja és mérete. Mi, magyarok leginkább csak esztétikai megfontolásból lövetjük ki a fülünket. Sok helyen már születés után megkapják az apróságok az első, főként aranyból készült fülbevalójukat. Ahogy a legtöbb kisbaba, néhány hónaposan én is átestem fülcimpám átlyukasztásán. Édesanyám elmondása szerint alig tudott az orvos lefogni, nagyon sírtam és kapálóztam. A bal fülemben – gondolom az ellenkezésem miatt – egy kicsit ferdén sikerült a szúrás, emiatt mindig nehéz volt fülbevalót helyezni oda. Sok évnyi fülbevalós tapasztalatom után, szülőként úgy döntöttem, nem lyukasztatom ki kislányaim fülét.

Vajon a fülünk mit válaszolna, ha megkérdeznénk róla, jó-e neki a fülbevaló?

Saját magamat ismerve tudom, hogy egy lyukasztott fül igen kényes és „válogatós” tud lenni. Nem mindegy, milyen anyagból van az ékszer, milyen vastagságú és az sem, mennyi ideig van behelyezve.

Sok ember füle érzékeny ezekre és hamar begyullad, ami elég nagy fájdalommal jár.

Egy sajgó, gennyedző lyuk a fülön nagyon megnehezíti a nyugodt alvást, főleg ha valaki oldalt fekvésben szeret pihenni. Épp a napokban mesélte nekem egy nyolcéves kislány, hogy matematikaórán azt vette észre, valami piros csöpög a füzetére. Szép bizsu fülbevalója olyan szinten irritálta a fülét, hogy az elkezdett vérezni.

Hallószervünk egészen különleges testrészünk, ahogy a talpunkon, úgy a fülünkön is megtalálható minden belső szervünk reflexpontja. Ezeknek a stimulálásával hathatunk szerveink működésére. Ez bevett gyógymód a keleti orvostudományban és hazánkban is egyre elterjedtebb. Ha a testünk egy akupunktúrás pontján stimuláljuk a vesét vagy májat, az hatni fog rá. Dr. Palotai Katalin 1989 óta tanulmányozza az akupunktúra tudományát és elmondása szerint, a legmegfelelőbb lyukasztási pont a fülcimpa közepe. Ezt könnyen meghatározhatjuk két, egymást metsző átlós vonal berajzolásával. Dr. Palotai azt vallja,

az ezen a helyen elhelyezett fülbevaló nem gyakorol káros hatást a szervezetünkre.

Hová ne kerüljön semmiképp fülbevaló?

A doktornő szerint sem a fülcimpa egyéb részeire, sem pedig a porcos kagylóba nem ajánlatos a lyukasztás, az állandó ékszerviselés pedig kifejezetten ellenjavallott. A nem megfelelő helyen történő átfúrás káros és súlyos következményekkel járhat. Természetesen fontos az időfaktor. Egy estén át szinte bárhol viselhetünk fülbevalót, de 20-30 éven át egy rossz helyre fúrt ékszer, esetleg akár több, – sorozatfülbevaló – a szakember szerint akár a gerincműködést is tönkreteheti.

A fül átlyukasztása egy olyan sebet eredményez, ami egy életen át elkísér minket, akár gondot okoz, akár nem. Manapság egyre több szülő dönt úgy, hogy megadja gyermekének a választás jogát, szeretne-e fülbevalót viselni.

Mire érdemes odafigyelni, ha a lyukasztás mellett döntünk?

A két legfontosabb dolog a sterilitás és az ékszer anyaga. Amikor egy orvos vagy kozmetikus elvégzi a beavatkozást, a leglényegesebb a steril, csíramentes körülmények megteremtése. Az átlőni kívánt részt alaposan fertőtleníteni kell, ahogy a fülbevalót is. Akár babáról van szó, akár nagyobb gyerekről vagy felnőttről, az első fülbevaló lehetőleg orvosi acélból legyen. Szinte minden ékszerüzletben lehet kapni ebből a  speciális anyagból gyártott, szép és diszkrét darabokat.

Miután elkezdjük hordani a kiválasztott ékszert, érdemes odafigyelni fülünk toleranciájára.

Hallószervünk őszinte velünk, azonnal tudtunkra adja, amint valami nem jó neki. Érzékennyé, fájdalmassá válhat, levedző, gennyes, esetleg vérző seb alakulhat ki. Ilyenkor érdemes eltávolítani a fülbevalót és kamillás borogatást alkalmazni az érintett területre. Majd amikor úgy gondoljuk, megnyugodott a lyuk, újra lehet próbálkozni, esetleg egy másik darabbal. Mindenki ügyesen ki tudja tapasztalni saját magának, mi az, ami a fülének a legjobb: orvosi acél, sárga, esetleg fehérarany, talán ezüst. Sokan vannak, akik a legolcsóbb fémből készült ékszereket is jól bírják. Egy biztos: figyeljünk testünk jelzéseire, mert egyetlen divatirányzat vagy esztétikai „tuning” sem ér annyit, hogy egészségünk kárt szenvedjen miatta.

Dr. Palotai Katalin üzenete a testékszert viselő emberek felé: „Az emberek jó része ma a legváltozatosabb helyeken hord piercingeket, aminek káros következménye is lehet. Nem minden akupunktúrás pont reagál jól az állandó ingerlésre, márpedig a piercing ezt jelenti a szervezet számára. Jó lenne, ha ez tudatosulna az emberekben, nem pedig csak a betegségek jelentkezésekor ijednének meg.” 

Az én személyes fültörténetem:

Bevallom őszintén, amikor húszéves voltam, és kerestem „önmagam”, vágytam rá, hogy valami vagány bolondságot csináljak, de tetoválást nem mertem bevállalni, hiszen az egy végleges döntés. Persze ma már el lehet távolíttatni azt is, bár a lézeres kezelés állítólag borzasztóan fájdalmas. Köldök vagy orr piercinghez sem voltam elég bátor, így maradt a fülbevaló. Egy kedves és tapasztalt kozmetikus a bal fülemet hét helyen, a jobbat pedig hat helyen lőtte át. Mindkét fülemben egy sorozat orvosi acél ékszer volt, egymástól egyenlő távolságra. Aprócska karmok fogtak közre egy-egy swarovski kövecskét. Szerintem szép volt, én szerettem hordani őket.

Majd néhány évvel később „felnőttem” és  mindent kivettem a fülkagylómból, sőt, végül a cimpából is.

Rájöttem, hogy bármennyire csinos és esztétikus az ilyen ékszerek viselése, nem lehet tökéletesen ellazulni, ha fejünket párnára hajtva érezzük, hogy a fül mögötti koponyarészt nyomják a pici fém dugók. Sőt, ha most visszagondolok az akkori mindennapjaimra, egész sokat fájt a fejem, a karom és csuklyásizmom is. Ma már tudom, hogy nagyjából éppen azokon a reflexpontokon volt elhelyezve a fülbevalóm. Már lassan hét éve nem hordok egyet sem. Nem hiányzik, nagyon kényelmesen alszom éjjel, és ha mégis úgy döntenék, hogy szeretnék ékszert viselni a fülemen, gyönyörű fülklipszeket tudok vásárolni. Soha, senki nem mondaná meg, hogy az nem igazi fülbevaló. 

Forrás: ITT, ITT, ITT és ITT