Legyinthetnénk is egyet: „a krumpli, az krumpli, nem?” Nem bizony! Tévhit, hogy a piros héjú mindig jó választás a főzéshez, vagy hogy „a levesnek mindegy, milyen krumplit kockázunk bele”. Annak érdekében, hogy jó ételeket készíthessünk, fel kell ismernünk a különbséget jó és kevésbé jó alapanyag között – ehhez kaptunk most segítséget a szakértőtől!
1. A vásárlás nem a boltban kezdődik
Még otthon döntsük el, hogy mit fogunk főzni, és ahhoz vásároljunk burgonyát. „Ne egyszerűen csak krumplit vegyünk, hanem mindig keressük azt a fajtát, ami korábban már bevált” – tanácsolja Szabó Kristóf, az Euro Sol Kft. ügyvezetője. Ha nem vagyunk biztosak a fajtában, vagy nem találtuk még meg legjobbat, akkor érdemes az általános, főzésre alkalmas, B típusú fajtákat választani, mint például a Red Fantasy vagy a Marabell.
2. Alaposan vizsgáljuk meg a megvásárolni kívánt krumplit
„A krumplihéj színének semmi köze ahhoz, hogy melyik főzési típushoz tartozik. A héj színének valójában nincs különösebb jelentősége, legfeljebb csak megszoktuk, hogy mindig pirosat veszünk. Ráadásul, ha például nagyobb mennyiségben vásárolunk, praktikusabb a sárga héjút választani, a kézi pucolásnál ugyanis akarva-akaratlan maradhat egy-egy hajszálvékony héj a megpucolt krumplin, ami a sárga esetében nem olyan feltűnő, mintha piros héjúval dolgozunk” – magyarázta Kristóf.
3. Válasszunk megfelelő fajtát
A héj színénél sokkal fontosabb, hogy ismerjük a burgonya ABC-t.
- Az A típusút, a „nem szétfövőt” saláták elkészítéséhez ajánlják, de a rakott krumpli is jó lehet belőle. Ilyen például az Anuschka, a Monique és a Annaléna.
- A B jelzésű burgonya igazi joker lehet – nem lesz belőle sem szép sült krumpli, sem igazán jó saláta, viszont minden másra ez a legjobb választás. Ilyen például a Marabel, a Bellarosa, a Red Fantasy, a Red Sonia, és a Sanibel.
- A C típusú a „szétfövő” fajta, például a Donata (hasáb), vagy a Madison (chips) – ezt válasszuk, ha sült krumpli lesz a köret, vagy tócsnit készítünk, de pürének is remek. Egyesek az úgynevezett sváb kovászosuborkához is Madisont használnak magas keményítőtartalma miatt.
4. Tudd, mit kell nézni rajta
Ha megtaláltuk a megfelelő betűt és akár a fajta nevével is tisztában vagyunk, még mindig legyünk körültekintők, alaposan vizsgáljuk meg a krumpli külsejét: minél simább a felülete, annál könnyebb lesz pucolni! Pucolás közben mindig van veszteség, de ha rücskös, egyenetlen a felszíne, repedések vannak a felületén, akkor a burgonya akár több mint 20 százalékát is kidobhatjuk.
„Fontos átnézni a krumplikat, hogy ne legyen rajtuk sérülés vagy betegség nyoma. Ezt legkönnyebben a lédig esetében tudjuk megoldani, de gyakran azt tapasztalhatjuk, hogy az üzletláncokban a lédig áru minősége a legrosszabb. Zsákos kiszerelésben nem tudjuk egyesével ellenőrizni a gumókat, de akkor is érdemes minél jobban megnézni, átvizsgálni a csomagot. A rothadt, nedves burgonyát lehetőség szerint kerülni kell, mert az azt jelenti, hogy vagy az adott gumó rothadt, vagy egy másik, beteg gumó leve ráfolyt. Akkor is nedves lehet a felszíne, ha a hideg tároló helyiségből áthozták a melegebb eladótérbe a terméket, de akkor egyöntetűen az összes krumpli felülete nedves, nemcsak egy-egy darab. A mosott burgonya szép, és azon látszanak a legjobban a felületi hibák, azonban nem lesz tárolható, így abból tényleg annyit érdemes venni, amennyit az ember azonnal fel is használ” – osztotta meg Kristóf.
5. Nem az üzlet számít, hanem a termék
A háziasszonyok sokszor csak azt mondják, hogy az ebből vagy abból az üzletből vásárolt krumpli a jó, pedig a minőség, az íz a burgonya fajtájától függ, nem pedig attól, hogy melyik boltban vették.
Kristóf szerint akárhol is vásárolunk, „a zsákos kiszerelésnél arra is figyeljünk, hogy egységesek-e a benne található krumplik. Ha egyformának tűnnek, valószínűleg az van benne, amit a címkén is jeleznek. De ha az látszik, hogy többféle krumpli van összekeverve, akkor valami »turpisság« lehet a dologban, ami különösen a nagyon olcsó termék esetében lehet gyanús. Sokszor csak otthon derül ki, főzés közben – például az egyik már szétfő, amíg a másik nyers marad. Ezért is fontos a vásárlói tudatosság és annak erősítése, hogy garantált legyen a burgonyák esetében is az úgynevezett fajtatisztaság.”
Vagyis mindig nézzük meg a címkét, ellenőrizzük a betűt és a fajtát! Az üzletekben az árut kötelező megfelelően jelölni, így címkének lennie kell! Ha nem található egyértelmű jelzés, akkor úgy lehet biztosra menni, hogy megkérdezzük a termékfelelőst. A jó üzletekben, ahol megbízható árut kínálnak, hamar ki fog derülni a krumpli fajtája is.
6. Annyit vegyél, amennyivel elbánsz!
Végül kalkuláljuk ki a mennyiséget. Általában jellemző, hogy az emberek csak annyi krumplit vesznek, amennyire éppen szükségük van, nemigen vállalkoznak a tárolásra. Elképzelhető, hogy nincs rá megfelelő tárolóhelyiségük, vagy nem akarnak nagy terhet cipelni – mindkettő érthető indok. Mindenképp vegyük figyelembe a vásárlásnál, hogy tudjuk-e jól tárolni, nehogy tönkremenjen a maradék krumpli, mert az már nem a fajta vagy az üzletlánc hibája.
A cikket az Eurosol Kft. támogatta.
Ajánljuk még:
