Szórakoztató és gyógyító filmek mozaikcsaládosoknak – de nem csak nekik

Négy gyerek és az izé – kalandos  

Az egyik legnagyobb kedvencünk, egy jó kalandos, hangulatos film, ami elvarázsolja az óvodás és kisiskolás gyerekeket, a címszereplő pedig egyszerre rendkívül bájos és nagyon ronda figura. A szülők, leginkább az anya karaktere és játéka eltúlzott, erőltetett, de ezt leszámítva az egész film kedves, humoros. Az alapszituáció szerint a friss szerelmespár úgy dönt, hogy mindenféle előkészítés nélkül, durr-bele rögtön egy közös családi utazást szerveznek és ott be is jelentik a gyerekeknek az örömhírt: egy család lesznek. A gyerekek – főleg a két tinilány – teljesen különbözőek, és első látásra megutálják egymást.

Mindenesetre a hűvös, angol vidéken, a tengerparton aztán a gyerekek egy varázslatos és nagyon morcos lényt fedeznek fel, Psammeadot, a „homoktündért” aki képes teljesíteni a kívánságokat (egyébként mágikus fingással, ami külön vicces és büdös). De mindennap csak egyet tud varázsolni, és a hatás csak napnyugtáig tart. Így indul meg az elképesztő kalandok sora, amiben egyébként a fura szülők szerencsére inkább csak mellékszereplők.

A filmen érezni valamiféle patinás minőséget is a sok rárakódott furcsaság alatt, aminek az az oka, hogy a forgatókönyv alapja egy angol klasszikus gyerekirodalmi mű, Edith Nesbit 1902-ben megjelent, Öt gyerek és az Izé című kötete. Az eredetiben nincs szó mozaikcsaládról, de komikusan balul elsült kívánságokról igen. Előzetes csak angolul van, viszont a teljes film magyarul megnézhető itt.

Instant család – hiteles

Ez a film ugyan nem mozaikcsaládról szól, hanem örökbefogadásról, de sok tekintetben hasonló problémákat vet fel, mint amilyenekkel a mozaikcsaládok tagjai találkoznak. Itt nem a testvérek vannak a fókuszban, inkább a szülőkkel való kapcsolat, és elég hitelesen mutatja be azt az összeszokási, megszeretési folyamatot, ami egy új nevelőapa vagy nevelőanya esetében zajlik le.

Például az úgynevezett mézeshetek nagyon jellemzők egy mozaikcsalád kialakulásánál is: eleinte mindenki örül mindenkinek – persze, nem az összes esetben, de általában már lezárultak a válás okozta sebek, a gyerekek azt szeretnék, ha a szüleik boldogok lennének, az új szülő pedig igyekszik bevágódni. Egy új tesónak meg ki ne örülne? Egyszóval eleinte nagy a boldogság meg az egymásratalálás öröme, ezt nevezik mézesheteknek a filmben, ami egy nagyobb gyerek örökbefogadásánál is jellemző. Aztán telik-múlik az idő, jönnek a hétköznapok, meg a „nem vagy az apukám, ne szólj rám” korszaka, a klasszikus testvérháborúk pedig külön gellert kapnak a mostohatestvérek között: „neki mindent megengedtek, sose szidjátok le, már megint én vagyok a hibás, csak őt szeretitek” és a többi.

A sztori alapja, hogy egy családalapításon gondolkodó negyvenes pár kiszámolja, milyen idősek lesznek, mire megszületik a gyerekük, ezért viccből elgondolkodnak egy ötéves örökbefogadásán. Az ötlet végül komollyá válik, a film mélyebb betekintést nyújt az örökbefogadási procedúra menetébe, a tanfolyam tartalmába, már-már kedvünk támad nekünk is az örökbefogadó szülők közé tartozni. A filmben végül rögtön három testvért fogadnak örökbe, akik közül a legnagyobb már kamasz.

Rengeteg komoly szituáció jelenik meg a filmben, ami vígjáték, de nem olyan típusú komédia, mint a Négy gyerek és az izé. Végig hiteles, aminek oka az, hogy az író-rendező, Sean Anders a saját életéből merítette a filmbéli Ellie és Pete történetét, a feleségével ők is három gyereket fogadtak örökbe. Azért lett olyan különleges ez a sztori, mert ez a rendező másodvonalbeli komédiákat szokott írni és forgatni, mint amilyen a Förtelmes főnökök 2, a Szextúra, a Túl jó nő a csajom és hasonlók. Itt viszont a komoly és saját tartalomhoz jól illik a vígjátéki szemlélet: szépen látja és mutatja a valós helyzetek vicces fonákját, és ez feloldja a feszültségeket. Ez így nagyon jó párosítás, és a rendező ezúttal ízlésesen, üdítően nyúlt a témához. A teljes film itt található.

Kavarás – szerelmesfilm  

Nagyon kedves, humoros film, Drew Barrymore és Adam Sandler párosára bizonyára mindenki emlékszik az 50 első randiból, ezúttal újra együtt játszanak. Egészen különböző karakterek, és nem is jön össze az első vakrandijuk, viszont a sors úgy hozza, hogy összetalálkoznak egy mozaikcsaládosok számára szervezett nyaraláson (éppen egy szakítófélben lévő pártól kapják meg az immár feleslegessé vált jegyeket). A nászutas lakosztályban találják magukat az összesen öt gyerekükkel – s itt még jobban megutálják egymást.

Persze, szép lassan megváltozik a helyzet. Nekem nagyon tetszett, főleg egyedülálló anyaként, hogy Drew Barrymore mennyit bénázik. Tudjuk, az Adam Sandler-filmek teli vannak olcsó poénokkal, többjük az alja kategóriába tartozik, de a gyerekek éppen ezért kacarásznak rajtuk nagyon boldogan. S van néhány olyan munkája, ami ennek ellenére jól működik: ez pont egyike azoknak.

Enyém, tiéd, miénk – tizennyolc gyerek

Egy kicsit régi, de érdemes megnézni, Rene Russo és Dennis Quaid főszereplésével ez egy igazi, klasszikus, szerethető vígjáték, kitűnő színészi játékkal. Az alapszituáció már adja magát a vicces helyzetekhez, az özvegy apa admirális, katonás fegyelemben neveli nyolc gyermekét. Középiskolai szerelme, Helen szintén egyedül nevel nyolc gyereket, divattervezőként. A két egymástól teljesen különböző kompánia szinte azonnal egymásnak esik, amikor összeköltöznek, de csakhamar összefognak, hogy szétválasszák a szülőket: garantáltan elszabadul a pokol.

Elég hihetetlennek hangzó sztori, de ennek is van valóságalapja, 1961-ben Kaliforniában, a tízgyermekes Frank Braedsley és a nyolcgyermekes Helen North valóban egyesítették erőiket, és az utóbbi írt könyvet a Who gets the Drumstick?  címmel az első évek küzdelmeiről. Először 1968-ban film belőle Henry Fondaval és Lucille Ballal. Az új, 2005-ös film viszont jelentős mértékben eltér az eredeti regénytől. A teljes film itt nézhető meg.

Fotó: Warner Home Video / Warner Home Video

 

Édesek és mostohák – szomorkás

Ezt a filmet már csak azért is érdemes megnézni, mert Susan Sarandon, Julia Roberts és Ed Harris játszik benne – mondjuk ő alig jut szóhoz. Itt adott két gyerek, az apjuk, a régi feleség meg az új barátnő. A két rosszcsont lurkó persze igyekszik keresztbe tenni az új anyukának, és a két nő pompásan riposztol egymásnak. Ezért a film első fele egy jó keserédes komédia, a második fele viszont szomorú, csak nagyobb gyerekeknek ajánljuk. Elsősorban az együttműködésről lehet belőle tanulni, és őszintén szembenézni azzal, milyen érzései vannak bennünk szülőként egy ilyen szituációban. A teljes film itt látható. 

A vasmacska kölykei – mulatságos

Ezeréves, de még mindig imádjuk, Goldie Hawn és Kurt Russel közös brillírozását nem lehet kihagyni. Talán egy ilyen régi film nem hat már olyan erősen az emberre, de még mindig kellemes kikapcsolódás és szívet melengető, kedves történet. Az alapszituáció, ha valaki nem ismerné: Joanna kibírhatatlan természetű, dúsgazdag nő, aki megalázóan bánik a vidéki asztalosmesterrel és nem fizeti ki a munkáját. Viszont másnap balesetet szenved és amnéziát kap, a kórházban pedig nem jelentkezik érte senki. Dean a tévében meglátja, hogy keresik a hozzátartozóját, és úgy dönt, bosszút áll, ugyanis már nagy szüksége lenne egy dadára, aki felügyeli az egyedül nevelt, négy rosszcsont gyerekét. Goldie Hawn imádnivaló a szerepben, ahogy megdöbbenve és hitetlenkedve próbál kitakarítani a koszos házban, noha életében nem takarított soha. Megpróbál jó felesége lenni ennek a teljesen bunkó fráternek, s végül mégis megszereti az egész családot, majd immár önmagára emlékezve választja őket. Azt hiszem, kivételesen ez nem nagy spoiler, hiszen kiszámítható végkifejlet, de az odáig vezető út nagyon mulatságos, ezenfelül számos olyan helyzet adódik, ami egy mostohaanya számára is ismerős lehet.

Érdekesség, hogy az addigra már három éve egy párt alkotó két főszereplő, Goldie Hawn és Kurt Russell saját gyerekei is végig ott voltak a felvételek során, maguk is mozaikcsaládot alkotnak, és legkisebb, közös gyermekük ott tanult meg járni. Öt közös filmjük volt, szerintem ez a legjobb. Garry Marshall rendező is úgy gondolja, ez volt a legviccesebb filmje, pedig ő forgatta a Micsoda nőt, a Neveletlen hercegnőt és az Oltári nőt is. Ez azért is lehetett, mert a direktor megengedte a színészeknek, hogy improvizáljanak, és Kurt Russell kifejezetten jó volt benne. A teljes film itt elérhető.

 

Maisie tudja – dráma

Inkább a szülőknek ajánljuk, esetleg nagyobb gyerekeknek, mert ebben a filmben a válás és az általa okozott fájdalom is előtérbe kerül, sokkal inkább fókuszál a gyerek saját szüleivel való kapcsolatának konfliktusaira: a mostohaszülők itt közelibb kapcsolatot építenek ki a gyerekkel, mint a sajátjai. A sztori szerint az anya, Susana öregedő rocksztár, az apa, Beale műkereskedő. Sokat veszekednek, magukra figyelnek, a hétéves kislányra kevésbé. Ahogy azt manapság divatos megállapítani: "nárcisztikus" szülők. Maisie elhelyezési jogáért harcolnak, a kislány a két szülő között ingázik, miközben azok új partnert találnak, az egyik a volt dada (ki más, micsoda klisé, de jó értelemben véve), illetve a bármixer Lincoln. A kislányt gyakorlatilag ők nevelik felváltva, az ő szemszögéből és az ő értelmezésében látunk sok mindent.

Nehéz film, cseppet sem vígjáték, hanem dráma, a középpontjában talán nem is a mozaikcsalád, hanem a gyerek elhanyagolása áll. Julianne Moore játssza az anya szerepét, már csak ezért is érdemes megnézni a művet, ami egyébként versenyfilmként szerepelt a Torontói filmfesztiválon. Ez is egy híres regény, Henry James amerikai író 1897-ben megjelent műve alapján született, és még ennél a történetnél is súlyosabb volt, a társadalom egyfajta kritikájaként. A teljes film itt van.