Püföli a világító dobozt, aztán MEGINT megfésül – A kutyám karanténnaplója

Karantén 1. nap

Valami fura. Érzem a csontjaimban. Az emberemnek már ki kellett volna pattanni az ágyból, zuhanyozni, és idegeskedve rohanni a bádogdoboz felé, ami gurul, nekem meg befészkelni magam Anya lábhajlatába, aztán kikunyizni egy kiadós hassimit, aztán várni, hogy felkeljen, kiengedjen pisilni, aztán megetessen, aztán...

De ezek itt fekszenek, mintha még hétvége lenne. Vagy még hétvége van? Megállt az idő?

Ó, bárcsak megállna! És örökre hétvége lenne!

De nem, már hétfő van. Ez biztos. Két napja nem volt a postás, őt meg számon tartom! Bárhogy is, ki kell használni a potyanapot! Ma egész nap a nyomukban loholok, viszem a labdám felváltva mindkettőjükhöz. De ezek ma csak a fénylő gépet bámulják, ütögetik. Biztos rosszul viselkedett. Ha értene az a fénylő micsoda a nyelvemen, én jól megtanítanám neki, hogy kell jól kutyaként viselkedni, de hiába ugatok, nem válaszol.

Karantén 2. nap

Még mindig itthon vannak. Ez egyre jobb, hát beleremegek teljesen! Ilyen még nem volt! Anya folyton tutujgat, a megszokottnál többet. Ma nem ül a gép előtt, érzem, hogy más a rezgés körülötte. Egy ideig odavackoltam magam a térdhajlatába, aztán ott hagyott, pont mikor már elaludtam volna. Előszedte a zúgó szörnyeteget, ami szívja a port, végigtolta az összes szobán.

Fuj, de utálom, ahogy végigmegy az én területemen a betolakodó!

Nem értem, anya miért tartja a háznál, nincs valami normális kutya fizmiskája. Érzem a szagán is, hogy műkutya, nincs itt helye, úgyhogy ma is megpróbáltam kiiktatni az életünkből. De nem sikerült. Azért nem adom fel!

Karantén 3. nap 

Lemondta a kozmetikust! LEMONDTA A KOZMETIKUST! Körberohantam örömömben a házat háromszor. Most már biztos, hogy ez életem legjobb hosszú hétvégéje. Bár abban még nem vagyok biztos, hogy örökké tart-e.

Karantén 4. nap

Egész nap fésült. Ez annyira nem tetszett. Utána elvittek sétálni a mezőre, de minden pajtit kikerültünk, így nem tudtam körbeszaglászni senkit. Nyeh. Utána MEGINT megfésült, mert beleakadt a szőrömbe pár cucmó. Leszokhatnának erről a mániájukról már igazán. Basszus.

Karantén 5. nap

Anya ma nagyon furán viselkedett. Bevackolta magát egy szobába, ahova nem nagyon járt be eddig, engem sose enged be oda. Ma beengedett. Furcsa viselkedést figyeltem meg rajta: kipakolta a játékait a dobozokból, majd átpakolta őket egy másikba. Hát, én nem tudom, ennek mi értelme volt, én is szeretem számon tartani a játékaimat, de én jobb ötletnek tartom elásni őket a kertben. Ott biztos nem talál rá senki. Néha még én is csak hosszú idő után. Próbáltam neki elmondani, de lepisszegett. Jólvan. Te tudod. De én előre szóltam!

Este megfésült. Megint. Ó, hogy a macska karmolja meg!

Karantén 6. nap

Megfürdettek. Nem hiszem el. Becsaltak a fürdőszobába, és mire észbe kaptam, már csupa trutyi voltam. Aztán jött az a zúgó bádogdoboz, ami kifújja a szemeimet a helyéről. Olyan boldog voltam, mikor befejezték, hogy futottam pár Forma 1-es kört a kanapén úgy, hogy egyszer se csúsztam ki a pályáról a kanyarban. Aztán jól megmondtam anyáéknak, hogy ilyet ne csináljanak többet, mert...mert....!!!

Karantén 7. nap

Itt hagytak. Hát nagyon beparáztam, hogy vége az örökké tartó hosszú hétvégémnek, mert mindketten kiléptek Az Ajtón, Ami Egy Másik Világba Visz. Ráadásul szájkosarat tettek föl, nem tudom miért. Mondjuk megértem, ha szeretnek rágcsálni, harapni, de most már nekik se szabad? Kicsit duzzogtam, mikor elmentek, de hoztak nekem kaját és játékot, úgyhogy meg van bocsátva!

Karantén 8. nap

Ma apa új szokást vett fel.

Leterít valami plédet a padlóra, és nyújtózkodik rajta. Ugyanazt csinálja, amit az ember a nagy világos képen.

Tök szabálytalanul csinálja, én látom, oda is mentem megmutatni, hogyan kell jól csinálni. Aztán rájöttem, hogy ez jó játék, mert így apa majdnem akkora mint én, és olyan, mintha négy lába lenne, és elérem a hajgumit a fején. Kíváncsi voltam, ki tudom-e szedni a bundájából, jelentem, sikerült. Négyszer is!

Karantén 9. nap

Napok óta csak a világító cuccot nyomogatják, ez elég uncsi. Felkönyörögtem magam anya ölébe, és új játékot játszunk.

Ráfekszem a világító micsodára, anya arrébb tol, én visszarakom a fejem, anya arrébb tol. És ezt játsszuk végtelenítve.

Karantén 10-15 nap

Unatkozom. Nem értem, miért püfölik annyit azt a gépet, de már beletörődtem, úgyhogy nagyokat alszom. Az új játékom, hogy a ház minden pontján alszom kicsit. Egyszer meg is sértődtem, hogy nem játszik velem anya, inkább a gépet bámulja, ráadásul azt a zúgó műkutyát is majdnem minden nap előszedi, végigszántja vele a szobákat, úgyhogy tüntetően felmentem az emeletre szundítani egyet. Utánam jöttek, megdögönyöztek. Ez eléggé bejött, úgyhogy ezt a stratégiát még be fogom vetni párszor!

Karantén 16. nap

Nagy autó jelent meg a ház előtt, jól megugattam, de anyáék lepisszegtek, és beengedték őket. Új játékokat hoztak és ételt! Van köztük sajt és alma is, úgyhogy belengettem a farkamat, hogy jelezzem, tetszik a dolog! Kaptam is pár falatot, ma elégedett vagyok!

Karantén 17-18. nap

Bezártak, kint lófrálnak. Potyognak az udvarban a nagy fadarabok, ágak, és nekem bentről kell néznem, ahogy a játékaimat pakolgatják. Anya olyasmit mond, hogy nem mehetek ki, mert még bajom esik, amikor vágják a fát, rám esik valami, úgyhogy csak pihentetem a fenekem türelmesen a konyha kövén, és várom, hogy kiengedjenek.

Mikor kiengedtek végre, akkor körbeszimatoltam mindent, mennyi új illat volt, te jó ég!

Mennyi bot! Botok voltak mindenhol, azt se tudtam, melyiket válasszam hirtelen, de végül megtaláltam a legnagyobbat! Anyáék nevettek, nem értem miért, én komolyan gondolom, hogy beviszem az ágyba.

Karantén 19. nap

Rossz érzésem van. Anya és apa sutyorognak, miközben a bundámat piszkálják, valami balzsammal kenik, és úgy fésülgetik, közben aggódó fejet vágnak. Ez még hagyján, de arra már felkaptam a fejem, amikor azt mondták: összegubancolódott szőr, kutyakozmetikus. Nem tetszik ez nekem. Nagyon nem. Sose jelent jót, ha mindkettőt hallom egy mondaton belül. Úgyhogy mától nagyon nagyon aranyos leszek, hátha így elfelejtik a dolgot. 

Karantén 20-26. nap

Lapítok. Úgy tűnik, megúszom a kutyakozmetikust, mert nem hozták fel azóta, úgyhogy elég jók a napjaim. Beállt egy újfajta rendszer, már tudom, mire számíthatok. Tetszik ez a rutin, a postást mindig megugatom, ilyenkor apa pisszeg, olyasmit morog, hogy mindig akkor kezdek rá, ha épp videóhívásban van. Nem értem, mi a baja, ha ugatni kell, ugatni kell. Punktum. Anya is püföli napközben a gépet, estefele játszunk.

Aranyélet ez, én mondom.

Karantén 27. nap

Tévedtem. Átvertek.

A guruló bádogdobozba ültünk, és már ez nem tetszett, de bizakodtam, hogy valami új helyre megyünk, ahol szaglászhatok. Először azt hittem, így is lesz, élveztem is az új illatokat az új helyen, körbepisiltem mindent, aztán megérkeztünk egy küszöbhöz, aminél rögtön bizseregni kezdett az orrom. A szimatom azt mondta: kozmetikusnál vagyunk. Ráadásul egy újnál, akinél még soha nem voltam! Azonnal túlélő üzemmódba kapcsoltam, úgy reszkettem, mint a nyárfalevél, hátha anyáék megkönyörülnek rajtam, de nem vált be. Pedig még nyüszögtem is! Esküszöm, szívtelenek mindketten!

Karantén 28. nap

Nagy a baj! Ó, nagyon nagy a baj!

Anyáék ma arról beszéltek, hogy megtanulnak megnyírni engem, hogy ők tudják rendbe szedni a bundámat mostantól. Határozottan nem tetszik az ötlet! Nem akarok bunkó lenni, de százszor inkább a kozmetikus, mint anyáék, még a végén valami elborult sérót nyírnak nekem!

Szerintem ideje, hogy ennek a hosszú hétvégének vége legyen. Vagy ha nem, akkor hátramegyek a kerítéshez, hogy tárgyaljak Prézlivel, a labradorral. Ő talán ki tud juttatni engem innen.