Mit tegyünk, ha hisztizik a gyerek? 5 tipp a szakértőtől

Család

Mit tegyünk, ha hisztizik a gyerek? 5 tipp a szakértőtől

Három, hat és tizenhárom: ezek azok az évek, ahol a hiszti rendszeresen megjelenik. Dr. Szalma Ibolya azt állítja, hogy mind a három időszak a változásra épül, ami azt jelenti, hogy az ezzel járó agresszió, feszültség, félelem vagy éppen szorongás teljesen normális. Ám, ha a szülők nem kezelik vagy éppen rosszul kezelik a helyzetet, hosszú távon óriási károkat okozhatnak az utódaiknak.

A dél-alföldi pszichológus szerint napról-napra egyre inkább olyan világban élünk, ahol lassan minden hír a pánikkeltésről, a megfélemlítésről és a félrevezetésről szól, éppen ezért nem kell azon sem csodálkozni, ha egyre több gyermek fog neki hisztizni. Már csak azért sem, mert sokszor „hisztisek” a szülők is, még ha másképpen is nevezzük esetükben a tüneteket. Ők is félhetnek a kilátástalan helyzettől, ez pedig nagyon könnyen átragad a csemetékre is. És lehet, hogy nem most, hanem évekkel később, de mindez visszaüt majd; önbizalomhiány, önértékelési probléma, elégedetlenség, döntésképtelenség vagy épp egy erős maximalizmus formájában. Mindez azonban megelőzhető.

Az első és legfontosabb lépés, hogy a szülők energiát és pénzt nem sajnálva időt fordítsanak önmagukra és az egymással való viszony tisztázására, ha szükséges. A kiegyensúlyozott, nyugodt és boldog párkapcsolat vagy házasság ugyanis nagyon erős alapját képezi a gyermekek személyiségfejlődésének, amely egyébként hároméves korban kezd körvonalazódni. Ez az első olyan szakasz, amely hisztivel párosul: kiabálás, sírás, toporzékolás, földön hempergés, harapás és rongálás a legfőbb jellemzők, amik a legtöbb esetben egyik pillanatról a másikra törnek rá a gyerekre, nemtől függetlenül, jó esetben pedig nem tartanak sokáig. A leggyakrabban előforduló ok az, ha valami „nem úgy van, ahogyan azt ő elképzelte.”

A második hisztis szakasz hatéves korra tehető. Az iskolakezdés, az új közeg, az új rendszerek és szokások kialakítása, a tanulás fogalmának megismerése és beiktatása a hétköznapokba félelemmel teli időszak lehet egy gyermek életében, aminek feszültségét olykor hiszti formájában kommunikálják. Ezt legtöbbször sírás és kiabálás kíséri. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ebben a korban gyorsan megy az alkalmazkodás és a beilleszkedés, így aztán a hisztik korszaka is viszonylag hamar elillan.

A harmadik és egyben a legnehezebb hisztiidőszak természetesen a kamaszkor. Ezekben az években a gyerek nagyjából azt produkálja, amit háromévesen is produkált, azaz: kiabál, vagdalózik, csapkod, sír, nem ért egyet. 

És hogy mit lehet tenni?

A megoldás a kommunikációban és a példamutatásban rejlik. Dr. Szalma Ibolya szerint, ha a gyerek azt látja, hogy a szülők képesek türelemmel végignézni és- hallgatni a néhány percig, rosszabb esetben pedig akár napokig is eltartó hisztit úgy, hogy közben nem vesznek össze, nem hibáztatják egymást, nem mutogatnak egymásra és nem kritizálják a másik nevelési módszereit, akkor a gyerekek felhagynak a hisztizéssel. Abban az esetben viszont, ha ennek az ellenkezője történik, valószínű, hogy újra fel fogják majd hívni magukra a figyelmet, hiszen az azt megelőző alkalommal nem kaptak elég teret és figyelmet sem a gondolataik, sem pedig az érzéseik.

Érdemes a szülőknek hangsúlyt fektetni a kommunikáció megfelelő formájára is. A leghatásosabbak a hosszú, őszinte, bizalmas beszélgetések. Nyugodt, biztonságos környezetben jó ezeket megejteni, a nap egy olyan szakaszában, ahol és amikor azt érezheti a család minden tagja, hogy nyíltan elmondhatja azt, hogy mi zajlik éppen benne.

A pszichológus az alábbi 5 tanácsban foglalta össze, mit tegyen és mit ne tegyen egy szülő, ha hisztizik a gyermek:

  1. Legyen türelmes, hallgassa végig, amit a gyerek mondani akar, figyeljen oda arra, ami ott, akkor, abban a pillanatban éppen elhagyja a gyerek száját. Hallja meg, hogy honnan ered a probléma és közben várja meg, amíg a gyerek kikiabálja vagy éppen kisírja magát.
  2. Ne érezze cikinek azt, hogy a hiszti megtörtént, akkor sem, ha a négy fal között esett meg, és akkor sem, ha esetleg egy bevásárlóközpontban vagy játszótéren történt 
  3. Higgye el, hogy attól még, hogy a gyerek hisztizik, ő nem rossz szülő. Próbálja meg kizárni a környezetét és ne gondoljon közben arra, hogy éppen mit gondolnak róla mások!
  4. Ha csak lehet, ne váljon idegessé, próbáljon meg higgadt maradni, ne rángassa a kicsit, ne üssön rá, a verés nem segít, sőt! Vigye egy nyugodtabb helyre, ahol kettesben lehetnek, amíg a tombolás tart.
  5. Ne büntesse soha ütéssel! Ösztönözze gondolkodásra, és beszélje meg vele a történteket miután csillapodtak a kedélyek. Beszéljék meg nyugodtan, mi a helyes megoldás akkor, ha a gyereknek nem tetszik valami, illetve bántja valami vagy valaki. Legyenek ott, figyeljenek rá, és próbáljanak együtt megoldást találni – akkor, amikor erre a gyermek is készen áll!

Nyitókép: Pixabay.com

Ajánljuk még:

Elég a moralizálásból! Mi így küzdünk ésszel a képernyőmérgezés ellen
Családilag van tele a hócipőnk a moralizáló, a jótanácsok aranyesőjét szóró „szakértői véleményekkel” a képernyő előtt töltött idővel kapcsolatban. Eszembe nem jutna recepteket felírni másoknak, cserébe megmutatom, mi hogyan próbáljuk elkerülni a túlzások csapdáját, hogy a gyerekek is, mi is túléljük valahogy képernyőmérgezés nélkül.