Ha ezt tudtam volna, másképp fejlesztem a kisbabámat

A napokban tettem sikeres vizsgát mozgásfejlesztő babajóga-oktatóként, így egészen friss és felbecsülhetetlen az élmény, a temérdek hasznos tudás, amivel oktatóim felvérteztek. Három kisgyermek édesanyjaként eleve rendelkezek egy nagy adag rutinnal, hiszen háromszor is átélhettem kisbabáimmal az állapotossággal járó csodás és nehéz pillanatokat, a szülést és az utána lévő esszenciális időszakot.

Egy dolgot bizton állíthatok: minden egyes baba más! Eltér a természetük, a személyiségük, mozgásfejlődési ütemük.

Amíg első kislányom tizennyolc hónapos korára kezdett el önállóan és stabilan járni, addig harmadikként született kisfiam annyi idősen már trambulinban szaltózott. Ám attól függetlenül, hogy nemük és habitusuk eltér, egy bizonyos mozgásfejlődési ütemnek meg kellene felelniük. Vajon észrevesszük-e, ha valamit már rég csinálnia kellene, vagy ha nem a megszokott módon teszi azt? Jó, ha szülőként van rajtunk egy „szemüveg” amin keresztül látjuk, miért nem jó, ha például féloldalasan kúszik, hátrafelé mászik vagy lábujjhegyen jár.

Kifejlődött, megszületett, de még nincs teljesen kész. Hogy is van ez?

Amikor megszületik egy baba, még csak „ötven százalékos”. Szépen kifejlődött az anyaméhben, ám az izomzata puha, gyenge, még képtelen megtartani magát, valójában az embergyerek „koraszülött” a legtöbb állathoz képest. Rengeteg ingernek és mozgásnak kell érnie ahhoz, hogy hozzáerősödjön a kinti világhoz. Mi, felnőttek el sem tudjuk képzelni, micsoda munka és erőfeszítés mindenhova kúszva vagy négykézláb mászva közlekedni. Sőt, ha hason fekve próbálnánk emelni a fejünket, majd perceken át úgy nézegetni, meglepődnénk, mennyire nehéz. Ráadásul egy kisbaba feje sokkal nagyobb a testéhez képest, mint a miénk: egy felnőtt testére hétszer fér rá a fej hossza, egy babának két és félszer. Azt a „hatalmas” fejecskét el kell bírnia, ahhoz pedig erős hát-, váll- és nyakizom szükséges. Amit elsősorban úgy tud megszerezni, ha éber állapotban sokat fektetjük hasra. 

Amikor túl sok az edzés

Rengeteg anyuka, köztük én is elkövettem azt a hibát, hogy túl sokáig hagytam hason a picit. Ha túlerőlteti magát, ő is épp úgy tud izomlázat érezni, ahogy mi. Azt viszont nem tudja mondani, hogy „anya, masszírozz már meg kérlek, mert úgy sajog a hátam…”. Sír-sír, mi pedig próbáljuk kitalálni, fáj a pocakja, jön a foga, netán éhes? Pedig lehet, csak izomláza van.

Éppen ezért a szakértők azt tanácsolják, hogy napi több alkalommal fordítsuk őket hasra, de kevés időre, akár csak két-három percre.

Ez épp elég edzés egy pár hetes, hónapos babának. Csodálatosan erősödni fog a nyakizomzata a vállizmokkal és a gerinc melletti két izomoszloppal együtt. A kemény talaj a legjobb a hason fektetéshez, egy puha, süppedős matracon nem lesz hatékony a torna. Ha hamar elfárad, segíthetünk neki egy felcsavart pléddel, amit a mellkasa, hónalja alá helyezünk.

Milyen jelekből veheted észre, ha babádnak tudatos odafigyelésre van szüksége?

Van az úgy, hogy kisbabánk valamit máshogy csinál, mint a többi, vagy később kezdi el. Sok esetben ez normális, hiszen ahogy említettem is, minden pici más. Viszont lehetnek intő jelek, amelyeket észlelve még időben megkaphatja gyermekünk azt a segítséget, amivel kiküszöbölhető a későbbi probléma. Mivel nem vagyunk mindannyian védőnők vagy gyermekorvosok, lehet, átsiklunk a vészjósló jeleken. Sőt, néha az is megtörténik, hogy maga a védőnő vagy orvos sem veszi észre,

ha a baba hipotón, azaz laza izomtónussal rendelkezik, vagy akár túl kötött, feszes izomtónussal, esetleg valahol le van tapadva.

Bár ez ritkán fordul elő, hiszen a magyar szűrővizsgálatok, a hatéves korig kötelező státuszvizsgálatok kifejezetten alaposak, ahogy a szakemberek is, akik végzik azokat. Mindenesetre szülőként érdemes tájékozódni, egy alap tudással rendelkezni ahhoz, hogy felismerjük, a gyenge arcizomzat miatt folyik a nyála még óvodás korban is a gyermekünknek. Ha esetleg lábujjhegyen áll, jár a kicsi, akkor lehet, hogy enyhe neurológiai probléma áll a háttérben vagy túl feszes, illetve túl laza az izomzata. 

Vajon miért fordítja csak az egyik irányba a fejét?

Érdemes figyelni olyan szemmel is az apróságot, vajon mindkét irányba szívesen nézeget-e, fordítja-e a fejét, vagy van egy „kedvenc” oldala. Egyik leggyakoribb probléma az aszimmetria, nemcsak a fejfordítás tekintetében, hanem függőleges helyzetben is, amikor egyik irányba billentett állapotban van. Ha letapadt, túl feszes izom okozza a gondot, rendszeres, óvatos és gyengéd masszázzsal könnyen fellazíthatjuk az érintett területet. Mindkét irányba motiváljuk, csörgessünk neki csörgőt, énekeljünk neki, próbáljuk rávenni, hogy a kevésbé kedvelt oldalra is tornáztassa a nyakát. 

Ha oldalra vagy hátra feszít

Ritka ugyan, de vannak babák, akik fordított testhelyzetben hátra, úgymond „C”-be feszítik magukat vagy oldalra, amit „kiflizésnek” hívunk. Ezek a testhelyzetek a proprioceptív – a test helyzetének, mozgásának érzékelésével kapcsolatos – rendszer éretlenségére utalnak. Ha ilyet tapasztalunk, nem kell megijedni, ez könnyen kiküszöbölhető! Mindenesetre érdemes kikérni a gyermekorvos véleményét. A feszítésre hajlamos babáknak nagyon jót tesz, ha szorosan plédbe csavarjuk őket, a fejüket kint hagyva készítsünk belőlük bátran „palacsintát”. Alváskor nehezebb súlyú takarót tegyünk rájuk, hason fekvő állapotban pedig jótékony hatású a babzsák-pakolás a hátukon.

Ha a kisbabád ingeréhes vagy éppen ingerkerülő

Amikor az ingerből nem elég

Vannak olyan babák, akik meglepően keveset alszanak, éber állapotban le sem lehet őket tenni, mert azonnal sírnak. Egy végeláthatatlan ringatás, cipelés, popsipaskolás az élet hónapokon át… A kisfiam tipikus példája volt ennek. Alig hittem el, és ha visszagondolok rá, még a hideg is kiráz néha, de az én kincsem képes volt élete első nyolc hónapját végigsírni. A férjemmel nagyon elfáradtunk lelkileg és tanácstalanul néztünk egymásra: mégis mi baja van ennek a gyereknek állandóan?

Eleinte gondoltam, biztos nagyon puffad szegénykém, vagy őrületesen fáj a ínye… aztán csak megfejtettem: unatkozik.

Ha letettem, neki nem volt elég inger a kiságy felett forgó állatsereg. Ha a karomba vettem és sétáltam vele egyik szobából a másikba, sírt. Akkor nyugodott meg, ha le-fel, jobbra-balra ringattam gyors sebességgel, közben internetről ment maximális hangerőn a kétórás porszívó- vagy hajszárító-hang. Az ilyen babáknak kell a nyüzsi, a program, a tornáztatás, a masszírozás, csiklandozás. Rajongással fogadják, ha sokat énekelünk, mondókázunk nekik.

Ingerkerülő, súlyosabb esetekben ingerekre nem reagáló baba

Áldott jó, egy hangja nincs, ébren is csak fekszik, nézeget, nem mocorog és rengeteget alszik. Anya főzhet, bevásárolhat, zavartalanul takaríthat. Első gyermeknél ez megtévesztő lehet, mert azt hisszük, milyen szerencsések vagyunk, hogy a mi babánk egy kis tündér. Pedig az ilyen magatartás sok esetben gyanús lehet. Persze, van kivétel, amikor tényleg ennyire nyugodt babáról beszélünk, viszont a túl csendes picinek lehet, segítségre van szüksége.

Érdemes tornáztatnunk, masszíroznunk, dögönyöznünk, mindenféle ingerrel ellátnunk, hogy egy kicsit kimozdítsuk őt a túl nyugodt állapotából.

Ha a sok torna, játék és inger ellenére sem tapasztalunk változást, akkor önmagunk megnyugtatása érdekében elvihetjük őt látás-, hallás- és idegrendszeri vizsgálatra, megmutathatjuk ortopéd orvosnak, manuálterapeutának.

A lehető legjobb dolog, amit babás szülőként tehetünk, nem más, mint kimozdulni és közösségben lenni. Legyen az baba-mama klub, ringató, babás jóga, baba-mama torna, futás babakocsival. Igazából bármi jó, ahol hozzád hasonló helyzetben lévő anyákkal találkozol, tudtok beszélgetni, tapasztalatot cserélni, tanácsot adni egymásnak. Egy kisbaba idegrendszeri és mozgásfejlődésén óriásit tud lendíteni, ha tornáztatod, masszírozod, hintáztatod, különféle taktilis ingereket biztosítasz neki. Akár tüsi labdát is gurigálhatsz a bőrén vagy tollpihével is cirógathatod. A legfontosabb, amit tudatosíts magadban az, hogy jó szülő vagy.