A kerékpáros helyes táplálkozása a nyeregben egy hosszabb túra során mára külön tudományággá nőtte ki magát. A folyamatos fizikai erőfeszítés, még a lazább is, rengeteg kalóriát éget, amit pótolni kell, ha nem akarunk remegő lábakkal az útszélére rogyni, és arra várni, hogy valaki megszánjon minket egy Balaton-szelettel. Nem csoda, hogy az energiapótló táplálékkiegészítők piaca óriásira duzzadt az elmúlt években. A leghatékonyabb energiaszeletek és -gélek gyártása mögött komoly szakmai gondolkodás áll. Ám legújabban a tudomány arra biztat minket, hogy a különböző termékekkel való kísérletezgetés helyett, nyissunk inkább be a spájzba: könnyen lehet, hogy a legjobb megoldás ott lapul a stelázsin.
A nemrég napvilágot látott kutatások újdonsült hőse a méz. Azt gondolhatnánk, hogy a hosszabb fizikai erőkifejtések speciális igényeit tűpontosan kiszolgáló táplálékkiegészítők hatásfokával nem versenyezhet a természet ajándéka, amely egészséges ugyan, de mégsem céltudatosan a sportteljesítmény fokozására kísérletezték ki. Ha azonban közelebbről vizsgáljuk a méz összetételét, akkor azt látjuk, hogy az ugyanannyira “átgondolt” és hatékony, mint egy mesterségesen tervezett terméké. Az aranyszínű nektár gyorsan felszívódó szénhidrátok (főként glükóz és fruktóz) tökéletes keverékét tartalmazza, valamint olyan kiegészítő összetevőket, mint az aminosavak, vitaminok és ásványi anyagok, amelyek a legtöbb kereskedelmi forgalomban kapható termékben nem találhatók meg. Az emberi test a mézet kiváló minőségű üzemanyagként kezeli, és a benne található természetes cukrokat felhasználva tartja fenn a vércukorszintet. A mézben található különböző cukorfajták kombinációja azonnali és tartós energiaellátást biztosít, ami pontosan az, amire szükségünk van egy kiadósabb túra során.
Amikor keményen hajtunk az emelkedőkön, a testünk úgynevezett reaktív oxigénszármazékokat termel. Ezek a bajkeverők izomfáradtsághoz és sejtkárosodáshoz vezethetnek. A méz, különösen a sötétebb fajták, természetes testőrként védi a szervezetet ezekkel a káros vegyületekkel szemben. Minél sötétebb a méz színe, annál gazdagabb ásványi elemekben. A kutatások meggyőző eredményeket mutatnak a méz és a kerékpáros teljesítmény kapcsolatát illetően. Egy kísérletben országúti kerékpárosok csak azzal, hogy útközben mézet fogyasztottak, közel három percet javítottak egy 64 kilométeres időfutam során.
A folyadékpótlás tekintetében a vízzel kevert méz meglepően jól teljesít a kutatási eredmények szerint: ugyanolyan hatékonyan működik, mint a kereskedelemben kapható sportitalok, különösen melegebb időjárási körülmények között. Azonban mint a kerékpározás terén a legtöbb dolog, ez sem olyan egyszerű, hogy csak belecsöpögtetünk egy kis mézet a vizes palackunkba, és várjuk, hogy csoda történjen. Fontos, hogy kisebb adagokkal kezdjünk, és megfigyeljük, hogyan reagál a szervezetünk, illetve az emésztésünk a méz folyamatos bevitelére. Ha minden nyeregben töltött órára körülbelül egy evőkanálnyit keverünk a vizes palackba, azzal már jó eséllyel kellő mennyiséget viszünk be a jótékony hatás érvényesüléséhez.
Ugyanakkor fontos tudni azt is, hogy a rendszeres napi mézfogyasztást vizsgáló hosszú távú tanulmányok nem mutattak ki jelentős teljesítményjavulást a kerékpárosok esetében, ami arra utal, hogy az időzítés döntő fontosságú lehet. A méz hatékonysága számos tényezőtől függ, többek között attól, hogy mikor és mennyit fogyasztunk belőle. Más hatást fejt ki, ha a mindennapi reggelink részeként fogyasztjuk, és mást, ha egy cudar kaptató előtt, megdolgozott izmokkal merítünk csodálatos erejéből.
Minden szombaton új cikkel jelentkezünk a kerékpározásról. Ne feledjétek: amikor a pedált tapossátok, a Földet hatjátok körbe!
sirláncelot elérhető a Straván. Rovatunk korábbi cikkeit itt olvashatjátok.
Te hogyan pedálozol?
Fogadjunk, hogy rosszul csinálod…
