Somogyországi barangolás „ábránd és költészet” jegyében

Jó ideje már csak olyan helyekre szeretünk utazni, ahol távol van tőlünk a világ zaja – mindenki tudja rólam, ha elutazom, akkor ott „furcsa nevű helyek” vannak, és a térerőn kívülre kerülök. Mindig új hely az úticél. Nemcsak azért, hogy felfedezzük kis hazánk minden szegletét, de a már látott, és oly kedves helyek az évek múlásával megváltoztak, és sokszor csalódással töltöttek el. Lebetonozták, bekerítették, lebontották, benőtte a dudva, vagy éppen luxusparadicsommá vált. A régi, szép emlékeket őrzi az emlékezet, a friss élmények pedig az új célpontok.

Így esett idén a választásom Somogyra. A magyar tengertől délre is igaz, amit Eötvös Károly írt az Utazás a Balaton körül című írásában: „A Balaton ábránd és költészet, történelem és hagyomány, édes-bús mesék gyűjteménye, különös magyar emberek ősi fészke, büszkeség a múltból s ragyogó reménység a jövőre.” A természet nyújtotta sokszínű növény- és állatvilág mellett izgalmas, érintetlen helyek nyújtanak élménydús feltöltődést az ideutazóknak. Ebből nyújtok át most egy kis csokorra valót, kedvet csinálni ahhoz, hogy mások is felfedezzék az országnak e kedves kis szegletét.

Dráva-part Barcson – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Somogyvár, Szent László Nemzeti emlékhely

A Balatontól egy kőhajításnyira (26 km) délre alapította Szent László király az ország egyik legtekintélyesebb, messze földön híres monostorát. Az évszázadokon át virágzó apátságra ma már csak romok emlékeztetnek. A látogatóközpontban interaktív kiállítás kalauzol el az ezer évvel ezelőtti történésekbe – a kiállított kövek izgalmasan mesélnek kicsiknek és nagyoknak. Az intellektuális kaland után útnak is indulhatunk: egy árnyas sétaút vezet a romokhoz 340 lépcsővel – de aki szeretné, autóval is elgurulhat ide. A kiállítás mellé emelt kilátóból egészen új perspektívából csodálhatjuk meg a Balatont és a fölé emelkedő hegyeket is.

Somogyvár részlete – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Somogyvámos, Krisna-völgy

Az Indiai Kulturális Központ és Biofarm megér egy egész napos látogatást azoknak, akik érdeklődnek a hinduizmus iránt. Egy önellátó, vegetáriánus, természetközelben élő közösség mindennapjaiba pillanthatunk be. Mi ezt most kihagytuk, mert velünk együtt több busznyi látogató érkezett – valamit kell hagyni mindig azért, hogy idővel újra errefelé kanyarodjunk.

Krisna-völgy – Fotó: Wikipedia / CivertanS 

Nikla, Berzsenyi Dániel emlékház

A kedves kis falu szelíd környéken bújik meg, lankás dombokkal, patakokkal, tavacskákkal. A temetőben pihenő „Dani uraság” innen merenghet a Badacsony és Egyházashetye felé. Az itt élőknek jó dolguk van: könyvtáruk a költő emlékházában kapott helyet, a ház körül pedig bárki sétálhat a 3 hektáros kertben. A fák egy részét maga Berzsenyi ültette. A trombitafolyondártól roskadozó faragott tornác remek hely volt arra, hogy a „niklai remete” kötetéből elolvassunk egy ide pont passzoló verset.

Berzsenyi Emlékház Niklán – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Nikla, Interaktív Méhészeti Kiállítás

Sokan nem tudják, hogy Berzsenyi Dániel elsősorban gazdálkodó ember volt, másodsorban méhész, és csak azután következett az irodalom. A méhészkedés alapjait a faluban „Dani uraság” tette le, az ő tiszteletére alakítottak ki méhészeti kiállítást. Talán még sosem volt olyan jelentősége ennek, mint napjainkban! A mézelő növényvilág, a mézkészítés olyan remek módon kerül bemutatásra, hogy gyerekekkel több órát is el lehet tölteni, miközben tengernyi tudást is magunkba szívhatunk észrevétlenül. Én imádtam, amikor a lábamra szálltak a virágos réten a méhecskék – persze, virtuálisan.

Kaszó, erdei vasút

Somogyszob mellett az erdőben jár a kisvasút, most csak szombati napokon. A kiírás szerint a Baláta tóhoz zakatoltunk volna. Sajnos azonban a tó kiszáradt, csak egy fáradt mocsár látható most a helyén. Ennek köszönhetően azonban háromszor olyan hosszú utat járt be a vasút a vadregényes erdőben, ahol a mozdonyzaj ellenére láttunk szarvasbikát és szökkenő őzet is.

Lombkoronasétány Kaszón – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A kísérő vadőr pedig ízes történetekkel tarkított erdőismertetőt tartott, amit az aprónép is szájtátva hallgatott. A kétórás vonatozás után erdei játszótér, Öregerdő tanösvény várta a kirándulókat, és izgalmas volt fent járni a lombkoronaszinten is. 

Drávaszentes, Dráva Kapu Bemutatóközpont

Ha csak egy helyet nézne meg valaki Somogyországban, én ezt ajánlanám. Az épület is magával ragadó, bent pedig egy kicsi kiállítás vár a legtisztább vízű folyónk élővilágáról. Itt olyan „tárlatvezetés”-ben volt részünk, hogy arra a másfél órára a part menti háborítatlan, sokszínű ártéti élővilág sűrűjében érezhettük magunkat. Lenyűgözött a kis csér, aki kicsinysége dacára az élő Dráva nagykövete. A frissen megszerezett tudással felvértezve indulhattunk el az „Üde rétek” tanösvényen, tekinthettük meg az őshonosállat-bemutatót, aminek most a sztárja az egy hónapos csacsi volt.

Aki erre jár, ki ne hagyja a barcsi szabadstrandot, ami az egyetlen hely, ahol nincs magaspart, ahol nemcsak csodálhatjuk a folyót, de meg is mártózhatunk a kristálytiszta vízben.

Az ősborókást bejárhatjuk kellemes tanösvényen, a babócsai Basakertbe viszont áprilisban tervezzünk túrát, a nárciszvirágzás idejére.

Csokonyavisontán gyógy- és élményfürdő vár, egy kellemes időutazás a múltba: a strandélmény a gyermekkoromat idézte, még a fagyitölcsér is, és a retro, de nagyon-nagyon finom fagylalt (280 Ft egy gombóc) is. A majdnem mindig üres úszómedence remek felfrissülést kínált, háttérben a magasodó kukoricással. A kertekben banánfák pompáznak, augusztus elején magnóliák és lila akácok ontják másodvirágzásukat, mindenfelé selyemakác illatozik.

A peteshalmi vidrapark „lakója” – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

A környék hazánk legjelentősebb vadászati területe, erről mesél a lábodi és a nagysalléri vadászati gyűjtemény, és a petesmalmi vidrapark, ahol részünk lehet a mentett vidrák etetésében. És még számtalan természetközeli élmény várja az utazót, aki veszi a bátorságot, és nem a trendi tömegturizmust és az agyonhájpolt nevezetességeket veszi célba.

Itt „… egy szebb lelki világ szent óráit élem” –  a niklai remete sorai mindenhonnan visszaköszöntek,

és vissza kell majd térni errefelé, mert kimaradt a most üzemen kívüli mesztegnyői kisvasút, a Deseda botanikus kert, Somogyfajsz és Táska, meg Buzsák – ábrándok, irodalom és természet és nyugalom minden mennyiségben – ami akkor ért véget, amikor begurultunk a Völgyhíd kávézó parkolójába, megcsodálni alulról a Kőröshegyi völgyhidat.

Nyitókép: Somogyvár részlete – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho