Négy néni egy kis falut a világ közepévé tesz – egy bakancslistás, gőzgombócos hely idehaza
Olvasási idő: 4 perc

Négy néni egy kis falut a világ közepévé tesz – egy bakancslistás, gőzgombócos hely idehaza

Az időseknél lapulnak az igazi kincsek, amiket csak az szerezhet meg, aki oda tud rájuk figyelni. A kultúra, a hagyományok és a lélek különös találkozása lehet ez – amit egyszer az életben mindenkinek át kell élnie. Túl a Dunán, egy erdőkkel övezett kis településen, Geresdlakon, az összetartás és vendégszeretet hazájában az élő hagyományőrzésről és a gőzgombócokról beszélgettünk. 

Az első gőzgombócok az 1740-es években főttek meg a geresdlaki háziasszonyok konyháiban. Az élesztővel és zsírral készített tészta szigorúan szerdai és pénteki napokon került az asztalra. Ahogy hallgatom Kató nénit, egyre csak éhesebb leszek. „Reggel a háziasszony felrakta a babot vízzel levesnek, bezöldségelte, főni hagyta. Mikor megpuhult a bab, rántást készített zsírral, liszttel, őrölt paprikával. Ezzel egyszerre tudta elkészíteni a babfőzeléket és a levest is. Ehhez készült a gőzgombóc: azaz kelt tészta. Az élesztőt cukros tejben felfuttatta, ehhez hozzáadta a lisztet, kis zsírt – én egy tojást is szoktam. És sót. Mert a geresdlaki gőzgombóc sós. A legtöbb helyen édes gombócot készítenek, amit szilvalekvárral töltenek, vaníliasodóval öntenek le és darált mák-dió-porcukor keverékével szórják meg.”

Panni néninek is meghoztuk a kedvét a visszaemlékezéshez, boldogan csatlakozik hozzánk: „A gőzgombócot párolva és sütőben is el lehet készíteni. Nagyanyáink öntöttvas lábasban főzték, vizet tettek alá, a lábast pedig kendővel fedték be. Később sütőben sütött változata is elterjedt, van aki kifejezetten ezt szereti szép barna kérge miatt. De a húst kedvelők is megtalálják a számukra örök kedvencet: a húsos gombócot. Ehhez zsírral megpirítjuk a hagymát, a savanyúkáposztát kicsit átmosva rátesszük a hagymára, erre kerül a főtt füstölt tarja. Ezt háromnegyedig puhára főzzük. Kisebb méretű gőzgombócokat készítünk, betakarjuk vele a hús tetejét, lefedjük, így készítjük el a húsos gombócot.”

De hogy lesz egy kedvelt ételből a falu hírnöke, és tizennégy évnyi töretlen siker?

Kell hozzá egy polgármester, aki lelkes látogatója a helyi étteremnek és egy ügyeskezű szakács, aki ismeri a sváb gombóc titkait. Így történt közel másfél évtizeddel ezelőtt, hogy Dr. Habjánecz Tibor – egy a geresdlaki közösségi étteremben eltöltött ebéd után – megálmodta a Gőzgombóc Fesztivált. 

A legelső fesztiválon csak helybeliek vettek részt. Később már érkeztek csapatok a környező falvakból, majd távolabbi vidékekről is, egészen addig, hogy tavaly már harminc csapat nevezett a versenyre Magyarország és a környező országok számos településéről. A fesztiválon természetesen a gőzgombócé volt a főszerep, és persze Gertrúd nénié, aki nem kevesebb, mint hetven éve gyúrja a gombócot, ott volt a legelső fesztiválon is, és

nem jön zavarba attól sem, ha rózsa alakú gőzgombócot kérnek tőle.

„A hagyományos receptek mellett készülnek édes és kifejezetten különleges változatok is. A csapatok értékelése sem mindennapi: a szemfüles zsűri az ízélmény mellett pontozza a terítéket, a csapatot, és külön elismerést kap a legjobb káposztásgombóc, a legjobb babos gombóc, a legötletesebb vagy éppen legrégebbi teríték, de még a legcsinosabb vagy legvidámabb csapat is. A fődíj pedig nem más, mint a Varga Etelka által készített Knédli Rézi, a kékfestő ruhába öltöztettet vándorbaba, aki évről évre más csapat otthonában idézi fel a nap emlékeit.”

 

Panni néni a babakiállítás történetéről és a helyi sváb közösség életével folytatja, amely egyedülálló módon elevenedik meg a népviseletek, életképek és személyes emléktárgyak között. Tímea a mézeskalácsfalu tíz évébe kalauzol, ahol elém tárul egy egész falunyi mézeskalács megalkotásának hihetetlen világa. Kató néni sem győzi felsorolni az év élményeit: a helyiek által megtermelt szőlőkből készült falu bora, a geresdi terményáldás, szüret, a finn-magyar majális asszonycipeléssel, csizmahajítással, gerenda- és gyufadobálással. A minden évben türelmetlenül várt Szurdokfeszt a helyiek nyitott pincéivel, a virágosítási verseny, a Geresdlakért díj, a grambachi testvérkapcsolat, a helyi Túracsoport szervezett kirándulásai, és

az egyre növekvő finn lakosság sajátos újításai: a Nord Walking és a finn gasztronómia helyi jellegzetességei.

Cipészműhely, hangszer-, ágynemű-, kézimunka- és sváb kendő kiállítás, tájház és futómuskátlikkal övezett kis utcák vannak errefelé.

A beszámolókkal együtt lüktetve egyre nehezebb elfogadnom a tényt: idén szeptemberben nem élhetem át ezt az élményt, a vírushelyzet miatt ugyanis törölni kellett a programot. Még sincs okom a csüggedésre, hiszen annyi meglepetést, látnivalót és izgalmat kínál a gőzgombóc hazája, hogy talán az előttem álló egy év is kevés lesz arra, hogy mindet megtapasztalhassam.

A barátságos, vendégszerető légkör mágnesként vonzza az ide látogatót, és aki egyszer átadja magát a helyi közösség szellemiségének, az nehezen szakad el tőle. Amíg el nem jön a jövő szeptember, addig járjuk végig a helyi bakancslistát, élmény van bőven, több évre való!

Addig is, ha gőzgombócot ennétek, Borbás Marcsinak van egy igen jó receptje!

Kapcsolódó tartalom
Amit még nem tudtál az amerikai indiánokról, azt most ideje bepótolni
Gáspár Kinga | 2025. június 28

Amit még nem tudtál az amerikai indiánokról, azt most ideje bepótolni

1000 út vezet Amerika tájaira, de csak egy úton juthatunk el e különleges kontinens szívéig.