Akkor, amikor még zöld a fű, éppen csak elkezdik narancsba fordulásukat a madárberkenye összetett levelei. A kertekben oly szívesen ültetett díszfa erdőkben is előfordul, és van, ahol egész erdőséget alkot. A magyar határtól jó egy órányi autóútra, Kelet-Stájerország egyik legvirágosabb települése felett a Madárberkenye-panorámaút kínálta a legjobb lehetőséget arra, hogy mindent megtudjunk, amit csak lehet a madárberkenyéről.
A madárberkenye 15-25 méter magasra növő fa, laza, bókoló koronával. Minél több termést ringat, annál mélyebbre hajol. Miután termésétől megszabadul, és földre dobja, azt elcsipegetik a madarak, vagy szorgos kezek összegyűjtik. A növény szinte fellélegzik, és könnyeden ring a szélben.
Összetett levelei mélyzöldek, az ősz folyamán csodásan színeződnek. A nyár eleji, sátorozó bugában nyíló virágai, a ragyogó termések, a színes lomb, a nemesített törpe változatok teszik különösen értékessé a házikertekben. Kérge szürkés, fája szívós és erős, állítólag a legtökéletesebb varázspálcát a madárberkenye ágából érdemes készíteni. A hiedelem szerint a ház mellé ültetett madárberkenye megvéd a betegségek, a gonosz szellemek, a villámcsapás ellen. Az életöröm, a szerelem, a vér és az élet, az erő szimbóluma. Nem véletlenül tulajdonítanak varázserőt neki.
Az ősszel érő bogyók a madarak számára a bogyómennyországot jelentik, nekünk pedig ízletes gyümölcsöt és értékes gyógynövényt. Vannak viszont nagyon fontos szabályok, amelyeket a madárberkenyénél be kell tartani! Nyersen sose fogyasszuk! Ne csipegessünk bogyókat éhünk vagy szomjunk csillapítására csak úgy, kirándulás közben! A bogyók húsa nyersen mérgező paraszorbinsavat tartalmaz, mely főzés során lebomlik. Magja pedig az alma és a barack magjához hasonlóan ciánglikozidokat tartalmaz, tehát azt se fogyasszuk el!
Megfőzve azonban lekvárt, szörpöt, zselét készíthetünk az érett bogyókból. Jómagam szeretek az őszi bogyókból üdítőitalt készíteni. Szedek néhány marékkal belőlük, alapos mosás után felfőzöm, majd leszűrve, csöppnyi mézzel ízesítve remek őszi ital a mi „bogyólénk”. Angolszász vidékeken a madárberkenye-zselé népszerű. A megfőzött bogyókat lenvászon kendőbe kötik, a lecsepegett levéből készül az áttetsző, ízletes gyümölcskocsonya. Lényeges, hogy ez esetben a levet nem nyomkodják ki, csak a színtiszta, a saját súlyától lecsöpögő gyümölcslé adja a kocsonya alapját. Ha jól kifacsarjuk, belekerül a sűrűje is, ami ízben és textúrában gazdagabb madárberkenye-velőt eredményez. Házasíthatjuk más erdei gyümölcsökkel, almával, birssel, jól illik a vadhúsok vagy sajtok mellé, az erdő különösen ízes zamatát fedezhetjük fel benne.
A madárberkenye termése C vitaminban, karotinban gazdag, csersavat, gyümölcscukrot, pektint tartalmaz, fogyasztása egészséges. A népi gyógyászat virágainak forrázatát hashajtóként, vizelethajtóként, köszvény és reumás panaszok esetén ajánlja. Leveinek főzetét vérzéscsillapításra alkalmazza. A megszárított termésekből készített teát vesekő ellen és a húgyutak tisztításához javasolja.
A kelet-stájerországi St. Kathrein am Offenegg település központjából, majdnem 1000 méter magasságban indul a Madárberkenye-panorámaút, amelyen bő 2 órai gyaloglás során mindent megtudhatunk a madárberkenyéről. A változatos tájon, erdők mélyén, ligetek szélén, réteken át vezető úton nagyrészt madárberkenyék között haladunk, de találkozunk sokféle más, őszi bogyós terméssel is: veresgyűrűs sommal, bodzával, galagonyával. Különféle élményállomások teszik izgalmassá az utat azok számára, akiket nem köt le teljesen a természeti szépségekben való elmélyülés. Leheveredhetünk egy hatalmas deszkakanapéra, gyönyörködhetünk a vadvirágos rét pihentető látványában. A hangoázisban fából készült erdei xilofont próbálhatunk ki, eljátszhatjuk rajta a legkedvesebb dalunkat, melynek messzecsengő hangját visszhangozza az erdő. Deszkapallókon sétálhatunk a pisztrángos tó felett, vörösfenyőkkel szegélyezett rétről pásztázhatjuk az Alpok távoli csúcsait, a szlovéniai Karni-Alpok bérceit, a Passail-vízesést.
A természetben a művészet is otthon van ezen a helyen: Sascha Exenberger Almart művész lópatkókból készült monumentális állatszobrait is láthatjuk az út során. Tájékoztató táblákon ismerkedhetünk a madárberkenyével, és ha megszomjaznánk, a hűs vízű csermelyek mélyén több helyen is frissítőpontra lelhetünk. A becsületkasszás minibüfénél természetesen gondoskodnak a kiürült palackok elhelyezéséről is, és magától értetődő az is, hogy a szemetet mindenki hazaviszi magával.
Az útvonal érinti a Graf szeszfőzdét, ahol megízlelhetjük a madárberkenyéből készült pálinkát és likőrt, sok más értékes gyümölcspárlat társaságában. Akinek pedig még van erő a lábában, folytathatja az utat a településen az Illatok útján, ahol egymást érik a jószagú füvek, gyógynövények, fűszerek, virágok. Kibővíthetjük a túrát a Malomvölgyi-túraút árnyas szakaszával, ahol szépen helyreállított egykori vízimalmok mesélnek a régmúlt időkről. Aki pedig virágos élményekre szomjazik, meglátogathatja Stájerország legnevezetesebb, talán egyetlen függőkertjét, ami egy pompás, látogatható magánkert. A Sulamith függőkert képzőművész tulajdonosa hihetetlen összhangot teremtett virág és szobor, kerámia és növény között, egy meredek hegyoldalban.
A panorámaút végén újabb élményekkel és hasznos tudással felvértezve tovább gondolkodhatunk azon, hogy honnan szedjünk madárberkenyét egy finom csemegéhez, milyen madárberkenyét ütessünk a kertbe. És amíg ezen gondolkodunk, térjünk be egy helyi vendéglőbe, ahol bizonyára több fogást is találunk a stájer erdők kincseiből.
Az én lelkemben ilyenkor mindig felcsendül valami halk hiányzérzet. A tengernyi szépség és élmény mellett ott van még egy óceánnyi, akár itt, az Almenland Naturpark területén is, felfedezésre várva. Vajon mikor lesz idő folytatni a vidék megízlelését?
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
