Téli csodaország síelés nélkül: ilyen volt az osztrák Alpok hótalpakon

Aktív

Téli csodaország síelés nélkül: ilyen volt az osztrák Alpok hótalpakon

A hósipkás hegyeket nagyon szeretem, fenyvesekkel tűzdelt, alpesi környezetbe csomagolva pedig pláne. Szinte magam előtt látom, ahogy könnyedén siklok lefelé a hófehér lejtőkön, arcomat süti a nap, a távolban kellemes zene szól, én pedig nem győzöm magamba szívni a porcukros fák és a tél látványát. A valóság ennél sokkal prózaibb. Bár a síeléssel időről időre megpróbálkozom, és a kék pályákon még úgy-ahogy le is jövök, pár év után be kellett látnom, hogy nem ez lesz az én világom.

A téli sportok adta örömökről és alpesi látványról ugyanakkor nem szerettem volna végérvényesen lemondani csak azért, mert nem állok biztos lábakon a lécen, és félek a sebességtől. Így jött az az ötlet, mi lenne, ha a sílécet idén hótalpakra cserélném? Azon sem begyorsulni nem lehet, sem meredek lejtőket nem kell kerülgetni, és még különleges felszerelés sem szükséges hozzá. Mindez elméletben nagyon jól hangzik, de vajon a gyakorlatban is működik? Az élményért nem mentem messzire, mindössze a közeli szomszédunkba, Ausztriába utaztam, ahova anyukámat is magammal vittem.

 Fotó: Szombati Orsolya, www.traveladdict.hu 

A Budapestről kicsit több mint három óra távolságra fekvő Rax-hegy felé vettük az irányt, amelynek lapos teteje minden korosztály számára ideális terepet biztosít a hótalpas túrához. Megérkezve a helyszínre egy kicsit csalódottan konstatáltam, hogy hozzánk hasonlóan itt sincs sehol egy deka hó, pedig február van, de azért bizakodva léptem be Ausztria legelső, 1926 óta működő, kabinos felvonójának a belsejébe. 

 

Az üvegkalitkában való 1000 méteres szintemelkedés egyébként önmagában is klassz élmény volt. Főleg, hogy a tériszonyom sem jött elő, pedig máskor kocsonyaként szoktam remegni egy-egy szakadék vagy meredek lejtő szélén.

Fotó: Szombati Orsolya, www.traveladdict.hu 

Alig nyolc perc felvonózás után máris az 1600 méteren fekvő Berggasthof épületénél találtuk magunkat, ahol helyben kölcsönözhető talppal és bottal a Rax-fennsík felé vettük az irányt. A lecke fel volt adva. Előttem ugyanis olyan híres emberek jártak itt, mint Sigmund Freud vagy Viktor Frankl, akik a Raxot életük hegyének nevezték, és szuperlatívuszokban meséltek róla. A hely pedig szerencsére nem okozott csalódást.

Ameddig a szem ellátott, gyönyörű havas hegyek és völgyek uralták egészen Semmeringig a horizontot, a talpunk alatt pedig méteres hótakaró ropogott. A könnyen felcsatolható talpak segítettek abban, hogy ne süllyedjünk el benne, és erőfeszítések nélkül tudjunk lépdelni a havon. Az optimális tömegeloszlást segítő, bakancsra húzható talpas technika egyébként nem újkeletű megoldás, már 2000 évvel ezelőtt élt őseink is használták és ismerték, szabadidős tevékenységként viszont nem túl hosszú múltra tekint vissza.

 

Fotó: Szombati Orsolya, www.traveladdict.hu 

A Raxon számtalan túraútvonal közül választhatunk, amelyeknek egyedül, kutyával vagy túravezető segítségével neki lehet vágni mindenféle előképzettség nélkül. Az egyik legszebb panorámaútvonal a Praterstern útjelző tábla mellett elhaladva az 1642 méter magasan fekvő Ottohausig, majd a Seeweg mentén a Neue Seehüttéig vezet. Bár a táv 12 km, erőfeszítéseink jutalma a Schneebergre nyíló, gyönyörű kilátás lesz.

Fotó: Szombati Orsolya, www.traveladdict.hu 

Menetközben az egyébként nagyon szimpatikus volt, hogy ugyan vannak kihelyezett szemetesek, de ki van rájuk írva, hogy a kukák ürítése nem rendszeres. Pont ezért én sosem szoktam erdei szemetest használni, inkább hazaviszem magammal a hulladékot, legyen az almacsutka, papír vagy más. Hiszen nemcsak a szemét elszállítása problémás egy erdőben vagy hegyen, hanem a szél is kifújhatja, illetve a madarak, állatok is elhordhatják belőle a szemetet. 

 Fotó: Szombati Orsolya, www.traveladdict.hu 

Visszatérve a Berggasthof épületébe, egy almás rétes és gőzölgő tea mellett megpihentettünk, és kinyújtottuk immár hótalpaktól megszabadított lábainkat, és a békebeli időket idéző csipkefüggöny mögül néztük, hogyan kavarja a havat a szél. Csodás élményekkel teli nap volt. A Rax tökéletes helyszín volt egy új sport kipróbálásához, segített kiszakadni egy kis időre a hétköznapok forgatagából. A felhők fölé hótalpakon emelkedni igazán emlékezetes program. Bátran és jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki téli csodavilágra vágyik, és szeretné kirándulását egy kis adrenalinnal megfűszerezni. De csak annyira, hogy miként a húslevesnek is jót tesz egy kis csípős, úgy a télnek is a hótalp. 

 

Ajánljuk még:

 
X
Már követem az oldalt