Japánban a stressz szintje igencsak magas átlagon van, egy 2020-as statisztikai adat szerint 54 %-uk érzi úgy, hogy súlyos stressznek van kitéve a munkahelyén, egy friss, 2022 májusában közzétett adat szerint pedig az azt megelőző 12 hónapot a megkérdezettek 45 %-a érezte jóval stresszesebbnek, mint korábban. Mégis ők azok, akiknek a legmagasabb a születéskor várható élettartama, legalábbis a G7 országok között. Náluk találjuk a legtöbb száz év feletti embert, ráadásul még a mentális betegségek előfordulásának valószínűsége is viszonylag alacsony náluk. Ez utóbbiban persze nagy szerepe lehet annak is, hogy náluk erős az ezzel kapcsolatos megbélyegzés, így magas a látencia.

Szerencsére, egy 2021-ben megjelent cikk szerint ez már változóban van, egyre kiterjedtebb a mentális betegségek felismerése, elismerése és kezelése, és nem érdemes figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy Japánban erős az egészségügy. De említhetnénk az aktív életmódot és a tudatos étkezést is, ami mind hozzájárul a hosszú élethez. Mindezek mellett ott van nekik az ikigai, ami valahogy úgy foglalható össze: az élet célja, ami értelmet ad a mindennapoknak. Ez nem a boldogságkeresést jelenti, sokkal inkább azt, hogy tudatos munka által ráleljünk a mi saját ikigaiunkra, és aszerint cselekedjünk. Merthogy ikigaija mindenkinek van.

A te ikigaiod más, mint az enyém

A te saját ikigaiodat ott találod, ahol az alábbi négy szempont metszi egymást, egyszerre tud megvalósulni:

• azok a dolgok, amikben úgy érzed, jól, hatékonyan tudsz teljesíteni
• azok a dolgok, amiket szeretsz csinálni
• azok a dolgok, amikre a világnak szüksége van
• azok a dolgok, amikért fizetést kaphatsz

Egy másik szemszögből ezek a szempontok páros metszetben is fontosak. Amit szeretünk és amiben jók vagyunk, az a passziónk, a szenvedélyünk. Amivel pénzt tudunk keresni és a világ, a közösség szempontjából is hasznos, az a hivatásunk. Ami hasznos a világnak és szeretjük, az a mi saját küldetésünk. Amiben jók vagyunk, és ráadásul még pénzt is tudunk keresni vele, az a foglalkozásunk.

Ebben az értelemben tehát az egyéni ikigaiunk nem más, mint az, ahol a foglalkozásunk, a hivatásunk és a küldetésünk találkozik a szenvedélyünkkel, passziónkkal.

Most azt gondolhatod, ez biztosan annyit jelent, hogy meg kell találni azt a hivatást, amit élvezel, és akkor jól leszel, és ezt végülis eddig is tudtad. Sokak számára ez teljesül, a munkája az ikigaija, de egyáltalán nem törvényszerű, hogy így legyen! Egy 2010-es vizsgálat szerint a megkérdezettek mindössze 30 %-a tekinti a munkáját az ikigaijának.

Egy 2006-ban publikált vizsgálat eredménye szerint például különbségek lehetnek a nemek között abban, hogy miben találják meg a saját ikigaijukat. A kutatásban az idősebb generáció 4300 tagját vizsgálták, és a következő eredményt kapták: a férfiak ikigaija gyakrabban kötődött saját fizikai állapotukhoz és különböző társadalmi-gazdasági tényezőkhöz (mint például az éves jövedelmük mértéke), míg a nők inkább a családi kapcsolatokban és különböző pszichológiai tényezőkben (mint például az élettel való elégedettség) találták meg a saját ikigaijukat.

Hogyan találhatom meg a saját ikigaiom?

• 0. lépés: Először is, barátkozz meg azzal a gondolattal, hogy bizony ehhez időre és nagyfokú önreflexióra lesz szükséged. Bár vannak olyan tényezők, amelyek könnyen hozzáférhetőek a tudatodban, meg kell adnod lehetőséget arra, hogy a mélyebben lévő gondolataid is felszínre jöhessenek.
• 1. lépés: A belépő feladat elgondolkodni azon, mit szeretsz az életben. Nem csak úgy, hogy „elvagy vele”. Az kell, amit igazán, szenvedéllyel tudsz csinálni, valóban élvezed. Most még ne törődj azzal, jó vagy-e egyáltalán benne, vagy hogy hasznos-e a társadalom számára, esetleg tudsz-e vele pénzt keresni. Első körben csak legyen meg a kedvencek listája.
• 2. lépés: Ha megvan a lista, tedd félre és ülj neki a következőnek: kezdd el megkeresni, mi is az, amiben tehetséges vagy. Ez lehet akár valamilyen eleve meglévő jellemződ, de az is lehet, hogy ez a fajta készség egy hobbinak köszönhető. Nem kell nagy dolgokra gondolnod, engedd el ezt az elvárást! Például jólt tudsz mások előtt beszélni, vagy éppen te csinálod a legszebb origami hattyút a világon, de az is lehet, hogy gyerekekhez kapcsolódik a te valódi kiemelkedő képességed. Ne hasonlítgasd magad másokhoz, csak arra figyelj, te miben vagy erős! Figyelem! Ennél a listánál ne nézd, szereted-e csinálni, hasznos-e a világ számára és anyagilag jövedelmező tud-e lenni!
• 3. lépés: Az eddigi listákat félretéve, gondold át, mi is lehet hasznos a világnak, vagy legalábbis annak a kisebb-nagyobb közösségnek, aminek te is a része vagy. Mik a szükségletei, milyen problémái vannak? Még ne kezdd el összehasonlítgatni ezt a saját képességeiddel, legyen ez csak egy objektivitásra törekvő lista.
• 4. lépés: Megtalálni azokat a dolgokat, amikért a világ, az adott közeged, a környezeted képes vagy hajlandó fizetni. Ez talán a legkevésbé kontrollálható tényező, hiszen nagyban függ az adott időszak és térség gazdasági helyzetétől is. Lehet, hogy valamiért az adott helyen nem tudnak pénzt adni, míg máshol meg éppenséggel igen. Vedd számba a lehetőségeket.
• 5. lépés: Keresd meg, hol lehet ennek a négy listának a metszete. Ha például szenvedélyed a környezetvédelem, aktívan és hatékonyan teszel is érte minden egyes nap, és éppen kollégát keresnek az egyik érintett szervezethez a közeledben, akkor vélhetően ez lesz a te ikigaiod – ráadásul ez nyilvánvalóan jó a társadalom számára. Ha abban vagy erős, hogy másoknak segíts, megéled, hogy van is érzéked hozzá, és a városodban lévő alapítvány éppen fizetett önkéntes-koordinátort keres, az lehet a te ikigaiod. A munka területétől távolodva az ikigai megtalálásához elhagytató a fizetés szempontja. Ennélfogva tehát az ikigai megtalálható a gyermeknevelésben vagy akár bármely önkéntes feladatvégzésben is. Sőt, változhat is az életünk során, ahogy lépkedünk át az egyes életciklusokon és módosulnak a céljaink, feladataink egyaránt.

Ha megvan az ikigaiod, akkor próbálj meg annak megfelelő életet élni, hiszen ez mutatja legnagyobb eséllyel a boldogságot. Mivel ez nem egy állandó dolog az életünk során, időnként, ha azt érezzük, hiába élünk az ikigaiunk szerint, valami mégsem teljes, érdemes változtatni.