Idén sikerülni fog! Újévi fogadalmaink, a buktatók és a siker pszichológiája

„Alapvetően egy »listakészítős« lány vagyok, szinte mindenre van egy listám, amit aztán rendre megszegek. Nem mulasztok el fontos határidőket, de az utolsó pillanatban szoktam teljesíteni őket. Nem szeretem a merev szabályokat, nehezen is tartom be őket, úgyhogy az újévi listáim sokkal inkább tekinthetők egyfajta számvetésnek az elmúlt évről és célok megfogalmazásáról a jövő évre nézve” – kezdi Gellér Orsolya pszichológus, aki az életvezetési problémák, elakadások, párkapcsolati és családi nehézségek, önismeret és a stresszkezelés szakértője. Bevallom, valamelyest jó érzés ezt egy szakember szájából hallani, mert ilyenkor az ember megkönnyebbül, hogy bizony még a ők is küzdenek ezekkel a mindenkit érintő problémákkal.

És valóban: a pszichológia ismerője is egyetért azzal, hogy az új évet mindig körüllengi valami misztikum, ami magában hordozza az újrakezdés, a változás lehetőségét. És még akkor is így van ez, ha alapvetően nem vagyunk babonásak. Hivatalosan is vége van valaminek, kezdődik valami új, ami lehetőséget kínál, hogy megtaláljuk jobb, szebb, egészségesebb, boldogabb önmagunkat. Izgalmas dolog egy másik szemszögből nézni a dolgokra, és szembesülni vele, hogy tudat alatt a legtöbben tisztában vagyunk vele, hogy az újévi fogadalmak döntő többsége már hónap végére elvérzik – sok esetben nem kevés lelkiismeret-furdalást okozva, amiért ismét volt valami, amit nem sikerült teljesíteni.

Mégis sokan tesznek fogadalmat újév alkalmából…

„Ez bizony így van, de a kezdeti motiváció és lelkesedés alábbhagy, és visszaállunk a jól megszokott rutinra. Közben azért, hogy ne érezzük nagyon rémesen magunkat a sikertelen lista miatt, különböző magyarázatokkal (kifogásokkal) szolgálunk elsősorban önmagunk számára”. De Orsi segítségével még ennél is tovább mélyülünk a kudarcok útvesztőjébe: „A kudarc okát sokkal inkább rajtunk kívülálló okoknak szoktuk tulajdonítani, mint tesszük ezt siker esetében. Mert ki más is játszott volna kulcsszerepet a sikerben, mint mi, a tudásunk, a kreativitásunk, a leleményességünk, a kitartásunk.

Persze a munkahelyünkről soha nem azért szoktunk elkésni, mert nem bírtunk felkelni időben, hanem mindig az a fránya közlekedés tehet mindenről”. És valóban, valahogy mindig a csillagállás a felelős…

De ne feledkezzünk meg a kognitív disszonancia jelenségéről sem, amikor annak magyarázata után kutatunk, hogy vajon miért nem okoz az a sok sikertelen újévi lista nagy problémákat az embereknek: „Ez a jelenség röviden annyit tesz, hogy egy időben ellentétes tudattartalmak nem lehetnek a fejünkben, mert ez nagy belső feszültséget okozna. Még érthetőbben, ha van egy tudás a fejünkben valamiről, és közben olyan információk vagy tapasztalás birtokába jutunk, ami ennek ellent mond, akkor ez rossz érzést kelt bennünk. Ennek csökkentésére pedig különböző felmentő stratégiákat alkalmazunk.

 

Például tudom, hogy az egészséges életmód fontos, ezért megfogadom, hogy heti 5 napot sportolni fogok. De a kezdeti lelkesedés hamar megkopik, egyre ritkábban jutok el az edzőteremig, amíg végül ugyanúgy kimarad a sport az életemből, mint eddig. Tudom, hogy a sport egészséges, én mégsem sportolok.

Ez belső feszültséget okoz, ami miatt meg kell nyugtatnom önmagamat, és azt mondom: „De a környezetemhez képest egészen egészségesen étkezem. Fiatal is vagyok még, túlsúlyos sem vagyok. Nincsenek szív- és érrendszeri betegségeim. Fáj a térdem a futástól. Na meg a gyerekek is ott vannak. Ők az elsők. Utána kinek marad erre energiája? Túrázni is szoktunk”, és a többi. És már nem is érezzük magunkat olyan rosszul amiatt, hogy továbbra sem sportolunk…

 

De kanyarodjunk vissza az újévi fogadalmakhoz…

Hogy ne csak a kudarcokról beszéljünk, nézzük meg, hogyan is lehet jól csinálni. Ahogy azt a szakembertől megtudtam,

a fogadalmak szimbólumai a mélyebb vágyainknak, a kimondott vagy ki nem mondott társadalmi elvárásoknak.

Ha megnézzük, a legközkedveltebb újévi fogadalmakat, azok általában valamilyen rossz szokás felhagyására irányulnak: például dohányzásról való leszokásra, vagy épp egy egészségesebb, boldogabb élet felé vezetnek, mint az egészséges életmód, sport, spórolás, több minőségi idő a családdal stb.

 

Általában elmondható, hogy a listáinkon túl sok minden szerepel, ráadásul túl általános formában. A reális célkitűzéskor nemcsak maguknak a kitűzött céloknak kell reálisnak lenniük, hanem ne felejtsünk el az idővel szemben is reálisnak maradni. Orsi szerint, ha már van egy ilyen vágyálmokkal teli listánk, álljunk meg egy pillanatra, és tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket:

• Miért is fontos ez most nekem?
• Mi az oka, hogy ezt el akarom érni?
• Mit várok el vagy mit kapok ennek a tételnek a sikeres végrehajtásától?

A válaszoknál kérdezzük meg újra magunktól: Ez valóban az én célom? Honnan jön ez a vágy? Kinek a hangján szól a fejemben? Ha elértem a kitűzött célt, jobb lesz akkor önmagamnak lenni?

„Próbáljunk egyszerre csak egy dologra koncentrálni, ami konkrét dolog legyen. Tehát az egészséges életmód önmagában túl általános cél. Helyette megfogalmazhatjuk például, hogy szeretném, ha a sport az életem része lenne.”

Ahogy a szakember fogalmaz: „A viselkedéses terv megduplázza a sikert, így hozzá is foghatunk a folyamat megtervezéséhez. Nézzük meg, a jelenlegi életünkbe hová lehet heti 1-2 alkalommal beiktatni a sportot. Próbáljunk ki többféle lehetőséget, mi az, ami passzol hozzánk. Nézzük meg, milyen lehetőségeink vannak a munkahelyünkhöz közel, hogyan jutunk el oda. Ha a munkahelyünkre elvisszük a sportfelszerelésünket, sokkal nagyobb eséllyel jutunk el az edzőteremig, mint ha előtte haza is mennénk. Vagy koncentrálunk csak az étkezésre. Ehhez írjuk meg a heti menüt, gondosan megtervezve azt is, hogy hogyan és hol tudjuk a szükséges hozzávalókat beszerezni és mikor fogjuk azt megtenni.”

Út a sikerhez

Sok hasznos információval lettem gazdagabb. Megtanultam, hogy alapvetően a mit, mikor, hol és hogyan kérdéskörét kell végigjárni. Ha rossz szokásunkat akarjuk elhagyni, ne csak azt tervezzük meg, hogyan tesszük, hanem azt is, hogy azokban az időkben, amikor azt csináltuk, mit fogunk csinálni helyette. Milyen egészségesebb, konstruktívabb dologra cseréljük majd le.

Orsi figyelmeztet: nem kell túltervezni! A szülő-gyerek kapcsolatoknál rengetegszer probléma a túlterhelt hétköznapokon időt találni egymásra. Próbáljanak a szülők kicsit lassítani. Kevesebb tárgyi ajándék és több önmagunkból. A gyerekek a tárgyaktól (amit ajándékba kapnak), különóráktól aligha lesznek boldogabbak és elégedettebbek. „Kisgyerekes szülőktől sokszor hallom, hogy ők képtelenek Barbie-kkal játszani vagy autót tologatni. Ettől kétségbeesnek, hogy nem játékmesterek, és a közeledés helyett távolodnak. Ne gondoljuk túl, csak 10 percre tegyük le a telefont, újságot, és üljünk le a gyerek mellé a szőnyegre. Ő majd kapcsolódni fog hozzánk, megmutatva, mire van szüksége”.

 

Ne feledkezzünk meg az élvezeti faktorról sem! Miért kellene alapvetően rosszul éreznünk magunkat aközben, amíg az utunkon haladunk? – teszi fel a nagy kérdést a pszichológia ismerője. „Láthattuk, hogy attól még, hogy valami egyértelműen fontos, közel sem biztos, hogy tartani is fogjuk magunkat hozzá. A viselkedés fenntartásában ez pedig lényegi kérdés, mert az azonnali jutalom járul hozzá, hogy meg tudjuk tartani az új dolgokat, az új szokásokat az életünkben. A fogadalmak, a szándék megfogalmazása, a célok kitűzése pedig nem meglepően a késleltetett jutalomhoz vezető úton segít át bennünket”. Meg kell értenünk azt is, hogy

ahhoz, hogy egy régi rutint felül tudjunk írni, szükségünk van arra is, hogy kilépjünk a mókuskerékből, az elme robotpilóta-üzemmódjából, hogy a figyelmünket tudatosan irányítsuk, és változtassuk a fókuszt.

Ez nagyon sok szempontból hasznos lehet az élet más területein is. „Az elménk hajlamos a történetszövésre, ami akár igaz, akár nem, akkor is kivált belőlünk érzelmi és testi vagy akár viselkedéses reakciókat. Ha azon kapod magad, hogy nem is tudod pontosan mitől lett kellemetlen a közérzeted, akkor könnyen megeshet, hogy egy ilyen nem tudatos történetszövésnek az érzelmi végeredménye vált csak tudatossá benned. Hajlamosak vagyunk a gondolatainkkal azonosítani magunkat, összetévesztve azt a valósággal. Ha például úgy gondolod, hogy a randi katasztrofálisan fog sikerülni, nagy valószínűséggel rosszul is fogod érezni magad, holott még el sem mentél a találkozóra”.

Az akadályok leküzdhetők, a siker elérhető

Vannak olyan gondolatok, amelyek megnehezítik, hogy jelen legyünk a pillanatban, élvezzük azt. Tipikus példa, amikor pusztán korábbi tapasztalataink alapján döntünk, vagy mások hasonló élményeivel hasonlítjuk azt össze. De a kulturális konvenciók is nagymértékben befolyásolják gondolkodásunkat. „Hogy egy klasszikus példát idézzek: 2007-ben Joshua Bell állt ki egy metróaluljáróba hegedülni, ahol mindössze egy járókelő ismerte fel, állt meg, és hallgatta a játékát. Ugyanakkor szinte biztosak lehetünk abban, hogy sokan hallgatták volna meg őt és a zenéjét, amiről jó véleménnyel lettek volna, ha sok pénzt fizetve, szépen felöltözve valamely elegáns hangversenyteremben történik mindez…”

És bizony a társak szerepe is nagyon fontos lehet. Orsi azt tanácsolja, ha tehetjük, meséljük el valakinek, mi jár a fejünkben, mi az, amiben változtatni próbálunk, esetleg azt is megpróbálhatjuk megfogalmazni, miben várjuk az ő segítségét. „Például az ember nagyobb eséllyel indul el edzésre, még ha nincs is kimondottan kedve hozzá, ha van valaki, akivel együtt megy. De az is fontos, hogy ez ne csapjon át versengésbe. Ki tudott több izmot magára szedni, ki fogyott többet, stb. Az összehasonlítgatásra is hajlamosak vagyunk, ezért is érdemes egy alapos tervezési szakasz után nekifogni a kitűzött célok megvalósításához. Annak a konkrét célnak, ami valóban a miénk.”

Izgalmas utazás volt ez lelkünk és tudatalattink mélységeibe, és sok olyan információt megtudtam, ami bár evidensnek tűnik, mégsem tudatosul bennünk mindennapjaink során. A jó hír az, hogy még csak január vége van, egy egész év lehetősége áll előttünk, és a szakember tanácsait megfogadva pedig egyenes út vezethet a sikerhez. Mindenkinek teljesített fogadalmakat és sikeres évet kívánunk!