„A hiteles példa a legerősebb tanítás” – Így segítsd a pályaválasztás előtt álló gyereked

Aktív

„A hiteles példa a legerősebb tanítás” – Így segítsd a pályaválasztás előtt álló gyereked

Hatalmasat változott a világ egy emberöltő alatt: míg a 20. század 60-70-es éveiben, vagyis a jelenlegi nagyszülők, szülők generációja számára a szakmaválasztás még zömmel egyetlen egyenes pálya kijelölését jelentette, az elmúlt 20-30 év alatt megváltozott a képlet. Már induláskor, azaz középiskolásként is több lehetőség közül választhatunk, de a legnagyobb változás az, hogy ma már nem egyetlen szakmával tervezünk életünk aktív időszakára; akár több szakmaváltás is tarkíthatja pályánkat. Ezt a jelenséget azonban az oktatási rendszer nem tudta lekövetni, hiszen mai napig ragaszkodik az érettségi előtti pályaválasztáshoz, és nemhogy csökkent volna a fiatalokra háruló nyomás, de egyre nehezebben tudnak elköteleződni egyetlen pálya irányában.

Ennek a történetnek két másik szereplője is van: a pedagógus és a szülő, akikkel ritkán vagy szinte soha nem foglalkozunk ilyen kontextusban, pedig a fiatalok pályaorientációjában kulcsszerepet töltenek be. Egyikük dolga sem egyszerű: a tanárnak jelenleg nincs elég iskolai, pedagógiai eszköze arra, hogy a középiskolai években hatékonyan segítse a gyerekek szakmaválasztását – azon kell fáradoznia ugyanis, hogy az alaptanterv központi követelményeit teljesítse –, a szülő pedig elfogult lehet a gyerekkel és a saját szakmájával kapcsolatban. Ráadásul általánosan egyikük sem rendelkezik elegendő információval a választható szakmák valódi tartalmáról, azokról az életformákról, amelyeket egy-egy szakma megkíván, továbbá örök lépéshátrányban maradnak amiatt is, hogy az általuk nevelt gyerekek függőségi viszonyban vannak velük. A kamasz fiatal ugyanis könnyebben hallgat kortársaira és más felnőttek tanácsára abban az életszakaszban, amikor éppen a szülői és intézményes autoritásból szeretne kiszabadulni.

„A mai oktatási rendszer főként a lexikális tudásra helyezi a hangsúlyt, nagyon keveset foglalkoznak a diákok önismereti kérdésekkel 11-12.-es korukig. Nincsenek tisztában az erősségeikkel, gyengeségeikkel, sokkal inkább az alapján tájékozódnak, hogy milyen tantárgyat szeretnek. Nem is nagyon tudják, miből áll egy-egy szakmának a tevékenységi struktúrája: például elég népszerű a rendezvényszervező szakma, ami a valóságban 80%-ban e-mailezésből és telefonálásból áll” – mondja Stumpf Kata, a Konnekt Egyesület alapítója, aki maga is tart felkészítő workshopokat és előadásokat pályaorientációs témában.

A hatodik éve működő Konnekt Egyesület középiskolás fiatalok és fiatal felnőttek között teremt kapcsolatot, hogy az érettségi előtti időszakban segítsék a diákokat a pályaválasztással kapcsolatos tájékozódásban. Ebből nőtt ki egy féléves mentorprogram, melyet minden évben szeptember és április között rendeznek meg, évente 20-50 mentorált számára. Minden diáknak saját mentora van, akivel együtt készülnek az érettségi utáni pálya- és iskolaválasztásra. Az egyesület azonban nemcsak a középiskolásoknak, hanem a tanároknak és a szülőknek is segít a pályaorientációs kérdésekben: Hova tovább? nevű programjuk keretében középiskolákba is elviszik pályaorientációs workshopjukat, pedagógusoknak és szülőknek módszertani workshopokat tartanak, a Konnekt Live pályaorientációs fesztiválon pedig legalább 50 különböző szakma képviselőivel lehet beszélgetni diáknak, szülőnek egyaránt.

Általánosan elmondható, hogy a szülők sztereotípiákban gondolkodnak, hiszen nincs széleskörű és alapos tudásuk az egyes szakmákról. A személyes mintát ugyan közvetítik, de családonként ez legfeljebb két-három szakmát jelent, és nem biztos, hogy a gyerek szülei nyomdokába szeretne lépni a pályán. Mindenképpen fontos felismerni szülőként, hogy nem szabad a magunk tanácsaihoz ragaszkodnunk gyerekeink szakmaválasztása kapcsán, meg kell keresnünk azokat a lehetőségeket, amikor a kamasz találkozhat hiteles, független információforrásokkal is. Nem szabad a jó szándék csapdájába esni, még akkor sem, ha szülőként meg vagyunk győződve élettapasztalatunk és tudásunk alaposságáról, hiszen a gyerek képességei és hajlama nem biztos, hogy egyeznek az általunk elképzelt lehetséges pályával.

„A legnagyobb probléma a pályaválasztási időszakban, hogy iszonyú stressz alatt kell meghozni a fiataloknak életük nagy döntését, holott az Y generáció már rugalmasan vált a szakmák között, nem ebben a korban dől el, hogy mivel foglalkoznak majd életük nagy részében. Ezt a nyomást próbáljuk enyhíteni a Konnekt Egyesület programjaival. Minél több személyes példát kell megmutatni a fiataloknak, hogy lássák, hogyan működnek az egyes szakmák a valóságban, a hétköznapi életben” – mondja Kata, aki fiatal felnőttként saját bőrén is megtapasztalta már a szakmaváltást.

Hány olyan példát látunk a környezetünkben, hogy a gyerek elvégzi a szülők által elvárt szakot, majd saját lábára áll és maga választ szakmát, saját igényei, elképzelései, álmai szerint. Ezért is olyan károsak a szakmákhoz kapcsolódó sztereotípiák: a nem kevés energiabefektetést igénylő jogász szak után fodrásznak állni kidobott éveket, elpazarolt pénzt és egy olyan „papírt” jelent, ami pont nem releváns a későbbi boldoguláshoz. Fontos tudni, hogy az ilyen,

diploma-centrikus gondolkodás nem erősíti, hanem kifejezetten rombolja a fiatalok önbecsülését és a szakmák társadalmi presztízsét is.

A szülő feladata a pályaorientáció időszakában tehát leginkább saját kapcsolatrendszerének hasznosítása: nyugodtan kérjük meg ismerőseinket, barátainkat, hogy beszélgessenek el középiskolás gyermekünkkel, esetleg mutassák meg saját munkahelyüket, beszéljenek szakmájuk szépségéről és buktatóiról, nem utolsósorban a fizetési körülményekről és a szakma által megkívánt és lehetővé tett életformáról is. A hiteles példa a legerősebb tanítás, amit csak a majdani saját tapasztalat képes felülmúlni. Nagyon fontos, hogy a szakmaválasztás során felmerülő kérdéseket a fiatalok saját maguk tehessék fel, és ezeket ne a szülő válaszolja meg, hanem maguk a szakemberek.

Pedagógusként és szülőként a másik nagy kihívás, hogy fiataljainknak, gyerekeinknek nemcsak a lehetőségeket kell megismerniük, de arra is számítani kell, hogy egy-egy 18 évesen választott szakmából akár tovább is léphetnek pályájuk során. A mostani 40-es generáció kevés pozitív és több keserű tapasztalattal rendelkezik a pályaváltásról, hiszen főként kényszervállalkozókat, gazdasági okokból pályaelhagyásra kényszerült szakmaváltókat látunk köreiben, kisebb arányban vannak a valódi önismeretből továbblépők. Ez a pálya-mobilitás viszont gyerekeinknek nem opció csupán, ez lesz életük valósága, tehát muszáj gondot fordítanunk az ehhez szükséges támogatásra is.

Ajánljuk még:

„LEGALÁBB EGY TANÁR LEGYEN BELŐLE!” – NÉPSZERŰ ÉS NÉPSZERŰTLENEDŐ SZAKMÁK ÉRTÉKROMLÁSÁNAK NYOMÁBAN
ÚJ MUNKA UTÁN NÉZNEK A ZENÉSZEK? – SZAKMABELIEKKEL BESZÉLGETTÜNK
OTTHAGYTAM MINDENT, HOGY A MAGAM FŐNÖKE LEGYEK. JELENTEM, MÉG ÉLEK!

5 hiba, ami megkeseríti a felnőtt szülő-gyermek viszonyt
Körbenéztem az életemben, és sok mindent találtam. Egy hangyányit családon belül is, de leginkább családon kívül, közelebbi és távolabbi ismerősi környezetben. Én szerencsés vagyok, mert támogató, szárnyakat adó közegben nevelkedtem, az egyik legzseniálisabb, legharmónikusabb szülő-gyermek kapcsolatban, ami csak létezhet, de tudom, ez inkább a ritkábbik fajta.