Aktív

„A hiteles példa a legerősebb tanítás” – Így segítsd a pályaválasztás előtt álló gyereked

Hatalmasat változott a világ egy emberöltő alatt: míg a 20. század 60-70-es éveiben, vagyis a jelenlegi nagyszülők, szülők generációja számára a szakmaválasztás még zömmel egyetlen egyenes pálya kijelölését jelentette, az elmúlt 20-30 év alatt megváltozott a képlet. Már induláskor, azaz középiskolásként is több lehetőség közül választhatunk, de a legnagyobb változás az, hogy ma már nem egyetlen szakmával tervezünk életünk aktív időszakára; akár több szakmaváltás is tarkíthatja pályánkat. Ezt a jelenséget azonban az oktatási rendszer nem tudta lekövetni, hiszen mai napig ragaszkodik az érettségi előtti pályaválasztáshoz, és nemhogy csökkent volna a fiatalokra háruló nyomás, de egyre nehezebben tudnak elköteleződni egyetlen pálya irányában.

Ennek a történetnek két másik szereplője is van: a pedagógus és a szülő, akikkel ritkán vagy szinte soha nem foglalkozunk ilyen kontextusban, pedig a fiatalok pályaorientációjában kulcsszerepet töltenek be. Egyikük dolga sem egyszerű: a tanárnak jelenleg nincs elég iskolai, pedagógiai eszköze arra, hogy a középiskolai években hatékonyan segítse a gyerekek szakmaválasztását – azon kell fáradoznia ugyanis, hogy az alaptanterv központi követelményeit teljesítse –, a szülő pedig elfogult lehet a gyerekkel és a saját szakmájával kapcsolatban. Ráadásul általánosan egyikük sem rendelkezik elegendő információval a választható szakmák valódi tartalmáról, azokról az életformákról, amelyeket egy-egy szakma megkíván, továbbá örök lépéshátrányban maradnak amiatt is, hogy az általuk nevelt gyerekek függőségi viszonyban vannak velük. A kamasz fiatal ugyanis könnyebben hallgat kortársaira és más felnőttek tanácsára abban az életszakaszban, amikor éppen a szülői és intézményes autoritásból szeretne kiszabadulni.

„A mai oktatási rendszer főként a lexikális tudásra helyezi a hangsúlyt, nagyon keveset foglalkoznak a diákok önismereti kérdésekkel 11-12.-es korukig. Nincsenek tisztában az erősségeikkel, gyengeségeikkel, sokkal inkább az alapján tájékozódnak, hogy milyen tantárgyat szeretnek. Nem is nagyon tudják, miből áll egy-egy szakmának a tevékenységi struktúrája: például elég népszerű a rendezvényszervező szakma, ami a valóságban 80%-ban e-mailezésből és telefonálásból áll” – mondja Stumpf Kata, a Konnekt Egyesület alapítója, aki maga is tart felkészítő workshopokat és előadásokat pályaorientációs témában.

A hatodik éve működő Konnekt Egyesület középiskolás fiatalok és fiatal felnőttek között teremt kapcsolatot, hogy az érettségi előtti időszakban segítsék a diákokat a pályaválasztással kapcsolatos tájékozódásban. Ebből nőtt ki egy féléves mentorprogram, melyet minden évben szeptember és április között rendeznek meg, évente 20-50 mentorált számára. Minden diáknak saját mentora van, akivel együtt készülnek az érettségi utáni pálya- és iskolaválasztásra. Az egyesület azonban nemcsak a középiskolásoknak, hanem a tanároknak és a szülőknek is segít a pályaorientációs kérdésekben: Hova tovább? nevű programjuk keretében középiskolákba is elviszik pályaorientációs workshopjukat, pedagógusoknak és szülőknek módszertani workshopokat tartanak, a Konnekt Live pályaorientációs fesztiválon pedig legalább 50 különböző szakma képviselőivel lehet beszélgetni diáknak, szülőnek egyaránt.

Általánosan elmondható, hogy a szülők sztereotípiákban gondolkodnak, hiszen nincs széleskörű és alapos tudásuk az egyes szakmákról. A személyes mintát ugyan közvetítik, de családonként ez legfeljebb két-három szakmát jelent, és nem biztos, hogy a gyerek szülei nyomdokába szeretne lépni a pályán. Mindenképpen fontos felismerni szülőként, hogy nem szabad a magunk tanácsaihoz ragaszkodnunk gyerekeink szakmaválasztása kapcsán, meg kell keresnünk azokat a lehetőségeket, amikor a kamasz találkozhat hiteles, független információforrásokkal is. Nem szabad a jó szándék csapdájába esni, még akkor sem, ha szülőként meg vagyunk győződve élettapasztalatunk és tudásunk alaposságáról, hiszen a gyerek képességei és hajlama nem biztos, hogy egyeznek az általunk elképzelt lehetséges pályával.

„A legnagyobb probléma a pályaválasztási időszakban, hogy iszonyú stressz alatt kell meghozni a fiataloknak életük nagy döntését, holott az Y generáció már rugalmasan vált a szakmák között, nem ebben a korban dől el, hogy mivel foglalkoznak majd életük nagy részében. Ezt a nyomást próbáljuk enyhíteni a Konnekt Egyesület programjaival. Minél több személyes példát kell megmutatni a fiataloknak, hogy lássák, hogyan működnek az egyes szakmák a valóságban, a hétköznapi életben” – mondja Kata, aki fiatal felnőttként saját bőrén is megtapasztalta már a szakmaváltást.

Hány olyan példát látunk a környezetünkben, hogy a gyerek elvégzi a szülők által elvárt szakot, majd saját lábára áll és maga választ szakmát, saját igényei, elképzelései, álmai szerint. Ezért is olyan károsak a szakmákhoz kapcsolódó sztereotípiák: a nem kevés energiabefektetést igénylő jogász szak után fodrásznak állni kidobott éveket, elpazarolt pénzt és egy olyan „papírt” jelent, ami pont nem releváns a későbbi boldoguláshoz. Fontos tudni, hogy az ilyen,

diploma-centrikus gondolkodás nem erősíti, hanem kifejezetten rombolja a fiatalok önbecsülését és a szakmák társadalmi presztízsét is.

A szülő feladata a pályaorientáció időszakában tehát leginkább saját kapcsolatrendszerének hasznosítása: nyugodtan kérjük meg ismerőseinket, barátainkat, hogy beszélgessenek el középiskolás gyermekünkkel, esetleg mutassák meg saját munkahelyüket, beszéljenek szakmájuk szépségéről és buktatóiról, nem utolsósorban a fizetési körülményekről és a szakma által megkívánt és lehetővé tett életformáról is. A hiteles példa a legerősebb tanítás, amit csak a majdani saját tapasztalat képes felülmúlni. Nagyon fontos, hogy a szakmaválasztás során felmerülő kérdéseket a fiatalok saját maguk tehessék fel, és ezeket ne a szülő válaszolja meg, hanem maguk a szakemberek.

Pedagógusként és szülőként a másik nagy kihívás, hogy fiataljainknak, gyerekeinknek nemcsak a lehetőségeket kell megismerniük, de arra is számítani kell, hogy egy-egy 18 évesen választott szakmából akár tovább is léphetnek pályájuk során. A mostani 40-es generáció kevés pozitív és több keserű tapasztalattal rendelkezik a pályaváltásról, hiszen főként kényszervállalkozókat, gazdasági okokból pályaelhagyásra kényszerült szakmaváltókat látunk köreiben, kisebb arányban vannak a valódi önismeretből továbblépők. Ez a pálya-mobilitás viszont gyerekeinknek nem opció csupán, ez lesz életük valósága, tehát muszáj gondot fordítanunk az ehhez szükséges támogatásra is.

 

Ajánljuk még:

 

Már követem az oldalt

X