Nagyapám gyertyagyújtáskor mindig - ahogy ő mondta - egy négysoros versikével köszöntötte az ünnepet. Ezek saját furfangos és pajkos kis költeményei voltak, amelyekben rendre megjelentek a várva várt angyalkák és az ő imádott vaníliás kiflicskéi, amelyek a karácsony elengedhetetlen és túl hamar elfogyó kellékei voltak. Jóval később tudtam meg, hogy az ő nagypapája minden karácsonyra verset írt a családnak, a vacsoraasztalnál olvasta fel a hosszú hónapok alatt született, az egész évre kitekintő, német nyelvű költeményét.
Mert a versek hozzátartoznak az ünnepeinkhez, akkor is, ha iskolás korunkból kicsit ködös és bicegős emlékeink vannak az iskolai fenyőünnepre kötelezően bemagolandó télapós rímsorokról.
Amikor arról szól az ünnep előtti „várakozás”, hogy „hangolódni kell”, akkor kell a vers. Ebben a zajban, ahol sokan keresik az utat az adventi csendesedéshez, programról-programra vándorolnak, mindenféle „hangolódó elvonulásra” fizetnek be, nem könnyű kimondani, hogy a karácsony: ott van benned. Már csak azt kell megtalálni, hol. Ebben segít a zene és az irodalom. A vers, ami elmondhatja az elmondhatatlant.
Elolvasni egy verset, kinek van erre ideje, mondják. Ha erre sincs, akkor nagyon nagy a baj!
"Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek" írja Ady Endre.
"Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?" – így Dsida Jenő.
"Hadd ragyogjon csillaga rám áldott Betlehemnek!
Hadd lássam az eljövendő vigaszt, győzedelmet!
Zendüljön fel boldog dala angyalok karának,
Dicsőséges karácsonyest, imádkozva várlak!" – olvastam néhány éve a Fedél nélkül utolsó oldalán.
Wass Albert verseiben is olykor felfedezhetjük önmagunkat:
"Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni."
Pilinszky János háború idején született verse puhán ölel át:
"Aztán a roppant csöndön át
puhán és észrevétlen,
a hangtalan meginduló
és puha hóesésben,
akár a fényes pelyhek is
vigyázva földet értek,
a fényességes angyal is,
ő is a földre lépett."
A Nagyszombati Kalendárium, 1621-ből némi életvezetési útmutatóul szolgál az ünnepi időszakra:
"Karácsony havában tágas asztalt teríts,
Öreg poharakban jó tiszta bort meríts,
Jó borsos étkeket jó bor mellé készíts,
Sok gonddal magadat tovább ne keserítsd."
Így, karácsony felé, ahogyan azt Juhász Gyula írta, legyünk hát jobbak, élvezzük a versek varázsát, adjunk ajándékba is verseket, megfényesítik az ünnepet!
"…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben."
További adventi cikkeinket itt olvashatják.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Adventi kalendárium az egy.hu-val
Együtt a karácsony felé
