Szecessziós kórházcsoda és svábhegyi tengerszem, avagy az elfeledett budapesti gyógyhelyek

A Városliget és környéke volt a pesti szanatóriumok paradicsoma a virágos századelőn, egyik intézet nyílt a másik után. „Tiszta, pormentes levegő” volt itt – ahogy a hajdani reklámok írták. A környék vasas bórvizei tették lehetővé, hogy „vízgyógyintézetek”, és kórházak nyíljanak és üzemeljenek errefelé nagy sikerrel. A Liget Szanatórium – mai szóval élve: – beruházója dr. Jakab László volt, aki egy Bihar megyei kicsi faluban született. Apja volt a falu kocsmárosa, hét gyerekéből kettő tanult tovább: Lászlóból neves orvos lett, a nála 11 évvel idősebb Dezső pedig briliáns építész, Komor Marcell szerzőtársa volt évtizedeken át.

Jakab László 1898-ban végzett Pesten, utána Korányi Frigyes mellé került, majd 1903-tól a szomszédos Városligeti fasorban a mára szintén nyomtalanul eltűnt, hajdan jó hírű Herczel Sebészeti Szanatóriumban vezette a vízgyógyászati részleget. Báró Herczel Mór 33 000 koronával segítette a szomszédos református templom építését, amit kérésére az eredeti tervektől kissé eltérően építettek mai formájára: Herczel doktor kérésére Árkay Aladár a templom tervét szimmetrikusan tükrözte, vagyis eredetileg a torony és a parókia a másik oldalra épült volna. A Herczel-Szanatórium végét az államosítás hozta: belügyi kórházzá átalakították, átépítették. 2007-ben végleg bezárt, azóta szomorú, szürke falakkal várja sorsa jobbra fordulását.

De vissza Jakab doktorhoz! Nem vacakolt sokat, mintegy 11 évvel a diplomája megszerzése után, 1909 augusztusában nyitotta meg saját kórházát, a Liget Szanatóriumot az anno Nagy János, ma Benczúr utca 47. alatt. Az épület terveit – természetesen – testvére, Jakab Dezső és társa Komor Marcell jegyezte, a divatos szecesszió stílusában. A hatszintes házban minden betegszoba erkélyes, mind az utcára néz.

Szállodai kényelem járt a legmodernebb orvosi ellátás mellé. Negyven ágy szolgálta a bennfekvő betegek kényelmét, az első, 1909-es év végére 124 beteg gyógyult itt, két év múlva ez a szám ötszörösére, 699-re nőtt.

 

A kórház profilja az ideggyógyászat, sebészet, vízgyógyászat, a belgyógyászaton belül az emésztőrendszerek zavara, és az anyagcserezavarok. Ilyen betegségeket korábban csak Bécsben gyógyítottak, de a friss pesti kórházban volt röntgen, oxigén-szénsavas- és villamosfürdő, 1910-től inhalatórium.

A Liget presztízsét mutatja, hogy 1919 januárjában ide szállították be Adyt, szegény itt is halt meg január 27-én, emlékét ma kis emlékszoba és tábla őrzi. Itt volt Csáth Géza morfium elvonókúrán 1913-ban – a kúra nem járt sikerrel –, és itt kezelték a már nagybeteg Krúdyt is 1927-ben.

Jakab László doktor 1904-ben feleségül vette a szintén orvos Rácz Hannát, ők alkották az első magyar orvos házaspárt. Nemcsak állandó orvosgárdával üzemelt a Liget, a kedves beteg hozhatta orvosát, ami csak növelte az intézet népszerűségét. Dolgozott itt például Arányi Zsigmond, aki többek között Kossuth Ferenc kezelőorvosa volt.

A nagy sikerre tekintettel a Liget nyitása után kettő évvel megnyílt a szintén dr. Jakab László vezette, a Benczúr utca szomszédságában álló, hatalmas, vadonatúj, sarki épületben a Park Szanatórium, amit ugyanaz az építészpáros tervezett. A kivitelezés pazar részleteiről itt olvashatnak. Pár híresebb, a fénykorban itt megfordult név: 1919-ben a Tanácsköztársaság borzalmait a Ligetben vészelte át Wekerle Sándor, majd Léda itt halt meg 1934-ben, valamint itt műtötték és kezelték Babits Mihályt 1938-ban.

A Liget Szanatórium nemcsak kórház volt, hanem üzleti vállalkozás is, annak sem akármilyen. A fő részvényese a főorvosa és testvére volt, az építész Jakab Dezső. Részvényesek voltak még a fixen itt dolgozó orvosok, és Bayer Antal gyógyszerész, 1884 óta az Andrássy úti Vörös Kereszt patika tulajdonosa, az orvosságok állandó beszállítója. A főorvos úr ragyogó üzletember volt, mert kockáztatni. A Nagy Háborút követő gazdasági válság ellenére képes volt minden, a Liget és a Park Szanatóriumok építésével járó kölcsönt visszafizetni. 1920-ban továbblépett, és létrehozta legmerészebb üzleti vállalkozását, amibe aztán bele is bukott anyagilag. Ez volt a Budapest-Svábhegy Szanatórium Rt-t.

1922-ben indult a hegyi szanatórium építése. A tervező természetesen ismét Jakab Dezső volt, de ezúttal nem Komor Marcell, hanem a veje, Sós Aladár segítette. A beruházás egyik részvényese később kitáncolt az üzletből, így Jakab doktor dollár alapú kölcsönt volt kénytelen felvenni, ami megroppantotta az egyébként tőkeerős vállalkozást. Még megtörténhetett az ünnepélyes átadás 1927 júniusában, de a csődöt nem lehetett elkerülni. 1931-ben eladták a szanatóriumot, az épületben folyó gyógyítást új vezetőség vette át.

Jakab doktor a nagy csőd után sem adta fel kórházvezetői ambícióit. 1931-ben kicsi, 10, majd 14 ágyas magánkórházat nyitott Jakab Szanatórium néven a Szondi utca 102-ben, azt vezette 1940-ben bekövetkező haláláig. Szívproblémákra és anyagcserezavarokra specializálódott intézete nagy népszerűségnek örvendett.

Az svábhegyi földi paradicsom nyitóünnepségéről érdemes a filmhíradót megnézni, a város legszebb fekvésű medencéjét Hajós Alfréd tervezte. Ahogy anno a Liget Szanatórium, a Svábhegy Szanatórium minden betegszobája saját terasszal épült, szédítő kilátással a város, illetve az akkor még érintetlen erdő felé. A Színházi Élet 1934-es számában lelt kép betekintést ad az anno Budán virágzó, a városiak számára is elérhető, vagyis nem kizárólag a szanatórium betegeit kiszolgáló strand fénykorába. A keserves mai állapotokat bemutató videó itt elérhető.

 A csőd bekövetkeztével bezárt a Liget Szanatórium, az új tulajdonos panziót nyitott helyén. A Park Szanatórium, bár új tulajdonosokkal, de eredeti profillal üzemelhetett 1944-ig, utána a város egyik, ha nem a legszínvonalasabb kórházát csontra kifosztották, majd háborús sérülésekre hivatkozva lebontották az épületet.

1997-re teljesen leromlott az évek óta nem használt hajdani Liget Szanatórium épületének állaga, de megérkezett a hőn várt befektető, aki felújította a házat. Engem már a műanyag (hatású?) utcai bejárat is szíven ütött, de legelszomorítóbb az egyedüliként megmaradt bejárati részektől keservesen elütő, akciós barkácsáruházi termékre hajazó recepciós fülke. A főlépcsőn ugyan megmaradt a kovácsoltvas korlát, éles kontrasztban a gipszkarton falakkal, amikkel félbevágták a régen tágasabb tereket.

 

De az előtér meseszép. Pávák, szívek, virágok mindenütt, Zsolnay eozinból, kerámiából és kovácsoltvasból.

A páva az ókortól kezdve szimbolikus madár, több kultúra tulajdonít neki emberfeletti erőt. A hinduizmus istenként tiszteli, India nemzeti madara az isteni kegyelem, a megújulás szimbóluma. A görögök a betegeknek rendelték a húsát, amiről azt tartották, sosem romlik meg. Az ókeresztények paradicsomi jelképnek, az újjászületés szimbólumaként tisztelték, tollazatának szemre emlékeztető, ovális díszei a hit jelképei. Vagyis a Liget Szanatóriumba hajdan érkezett beteg ide belépve tudta, újjászületni jött, gyógyulni, ez az épület, annak minden dísze, az itt dolgozó szakmai stáb és a kor legmagasabb színvonalú felszerelése mind az ő gyógyításának szolgálatában áll.

 

A régi Liget szanatórium előterében még az ajtókban is szivecskéket faragtak, az ajtókeretek egyenesen mesések a színpompás, eozinmázas pávasor díszekkel. Sejtetnek valamit a fénykorból, ami oly régen volt, tán igaz sem volt.

A Benczúr utcai épület mai vezetése tiltja az idelátogatóknak a fényképezés bármely formáját, ami, tekintettel a párját ritkító, 110 éves mestermunkákra, igencsak szomorú hír. Megcsodálni azonban mindig szabad, az emeleti, apró Ady-szobára tekintettel az épület a hét minden napján nyitva van 10 és 16 óra között.

Fotók: Szuhai Barbara /  Helyszínbejárás 2020 július